„Egy történet részesei vagyunk ma itt, melynek két főszereplője van, de az egyikük, sajnos, már nem lehet itt velünk. A két főszereplő Dunaszerdahely és Makovecz Imre. Dunaszerdahely még van és 100 év múlva is lesz, 500 év múlva is, Makovecz Imre viszont már nincs közöttük”
– kezdte beszédét Makovecz egykori kollégája, Siklósi József. Majd arra emlékezett, hogy először épp 25 évvel ezelőtt ültek együtt Budapesten autóba és elindultak Dunaszerdahelyre.
„Hogyan lesz ebből szép város? Egy nagy lakótelep, templommal a közepén”
–kérdezgette kezdetben Makovecz Imre, akivel sokat sétáltak a belvárosban, de mindig csak ők voltak az utcán. Majd megtalálta a megoldást!
„Új fogjuk szép várossá alakítani, hogy visszavisszük az életet, a régi építészetet a város központjába. És mi történt? Az élet visszaköltözött Dunaszerdahely központjába, az emberek sétáltak, lehetett sört, kávét inni a belvárosban”
–emlékezett vissza a kezdetekre Siklósi.
Majd arról beszélt, hogy ahol most állunk, itt egy lapos tetejű polgármesteri hivatal volt, szemközt egy jellegtelen tér.
„Most mit látunk? Üzletek vannak, az emberek vásárolnak. Itt van ez a torony, amelyet Európában szinte mindenki ismer, aki építészettel foglalkozik. Makovecz Imre átformálta Dunaszerdahelyt, visszaköltözött az egy időre kihalt élet a belvárosba”
– ecsetelte a folytatást Siklósi József.
„A Makovecz – építészet örökre itt marad Önökkel ebben a toronyban, az épületekben, az utcákban”
Dunaszerdahelyen ez a történet a szónok szerint úgy is folytatódik, hogy az egyik főszereplője már nem lehet közöttünk.
„A történet nem ér véget, mert Dunaszerdahelyen a Makovecz-építészet itt marad örökre. Ebben a toronyban, ebben az épületben, ebben az utcában, a téren a templom körül, az üzletházakban, az emberekben. Egy kicsit mindig itt lesz Önökkel Makovecz Imre. És hogy nem volt eredménytelen ez a munka, az is mutatja, hogy szinte a világon ismerik ezt a főteret, számon tartják az építészeti szakemberek, az egyetemeken tanítják, hogy hogyan lehet egy lakótelepet újra emberléptékűvé, élhető hellyé tenni”
–foglalta össze a mester dunaszerdahelyi munkájának hozadékát Siklósi József.
Majd szólt arról, hogy jómaga is köszönettel tartozik Dunaszerdahelynek.
„2002-ben az Ybl-díjam indoklásánál az építészszövetség azzal érvelt, hogy a díjat az organikus építészet határon túli megismertetéséért kapom. Ez is Dunaszerdahelynek köszönhető”
-fűzte hozzá.
„Nagyon köszönöm, hogy a mesternek emléket állítottak”
Majd arról szólt, hogy Dunaszerdahelyt, mint várost és építészetet szinte mindenki ismeri Európában.
„És ez Makovecz Imrének köszönhető. Ezzel az emléktáblával Dunaszerdahely most már biztosan soha nem fogja elfelejteni azt az építészt, aki újra egy gyönyörű élő kisvárost csinált Dunaszerdahelyből. Nagyon szépen köszönöm, hogy a mesternek ilyen emléket állítottak”
-zárta beszédét elérzékenyülve Makovecz Imre egykori kollégája.
P. Vonyik Erzsébet
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
