A turizmusról Medvesalján – Interjú Mede Ferenccel

A történelmi Gömör és Nógrád határában található tájegység nevével egyre többet találkozhatnunk. Hat település Óbást, Egyházasbást, Vecseklő, Medveshidegkút, Tajti és Cered tartozik hozzá, de az utak a velük szomszédos falvakon keresztül vezetnek ide, s így nem is kevesen ezeket is hozzájuk társítják (pl. Ajnácskő, Gömöralmágy, Gömörpéterfalva).

Akár így, akár úgy szemléljük, egy olyan tájegységről van szó, amely számos egyedi természeti, geológia, történelmi és néprajzi  értéket rejt magában. Olyanokat, melyeket úgy lehet és kellene bemutatni, megnyitni a turizmus előtt, hogy közben meg is kell védeni őket.

Az utóbbi néhány évben került a köztudatba a (Baranta) völgy, a hőlégballonos repülések, a Pogányvár, a Pogányvár panzió, Egyházasbást a Mária-kút stb. illetve a Medvesalji turizmus, melyek hátterének egyik mozgatórúgója Mede Ferenc, vállalkozó. Egyházasbáston, a Pogányvár panzióban ültünk le beszélgetni.

   

A helyi kezdeményezések egyik vezető személyisége vagy.

Nem célom, hogy én legyek a középpontban. Elmondhatom, hogy jó csapat alakult ki, akik elkötelezettek azért, hogy bemutassák a terület értékeit, hogy ide vonzzák az embereket. A Medvesalja Turizmus gondolata 2015-ben fogalmazódott meg bennünk azzal a céllal, hogy láttassuk azokat az értékeket, melyek körülvesznek minket.  Sokan a helyiek közül sem tudatosítják, hogy milyen gyönyörű helyen élnek, arról nem is szólva, hogy az idegeneknek meg alig, de inkább fogalma sincs arról, hogy mi is az, hogy Medvesalja.

A hangsúly a civil kezdeményezéseken van, amelyek felvállalják, hogy egyenlőre inkább csak önkéntes alapon népszerűsítik az itteni tájat. Ezzel a céllal hoztuk létre a Medvesalja Polgári Társulást. Az egyik fő cél az, hogy egyre többen legyen olyanok, akiknek ez a megélhetésüket is biztosítani tudja. Az eddigi rendezvényeink, a terület iránti növekedő érdeklődés azt mutatja, hogy erre, ha nem is az egyik napról a másikra, de van lehetőség.

Milyen a Társulás és a helyi polgármesterek, községi hivatalok  közti együttműködés?

Pozitívan értékelem. Nem utolsó sorban azért is, mert többen tagjai a polgári társulásunknak. A hozzájuk kötődő emberek is aktívan részt vesznek ebben a tevékenységben. Természetesen ezen állandóan dolgoznunk kell, hogy ne váljon se irigység, se emberi gyengeség áldozatává az, ami itt kiépülhet, előre mozdulhat. Ez nem csak egy-két ember számára jelent előnyt, de az egész közösség számára. Nem beszélve arról, hogy például néprajzi szempontból is egy olyan értékes területről van szó, amit csak nagyon kevesen tudatosítanak.

Az elmúlt 60, de legalább minimum az utolsó 20-25 évben olyan szellemi leépülés történt itt, melynek eredményeként mindannak, ami  néprajzi szempontból itt volt, már csak a hologramja látszik. De a hologramnak van egy olyan tulajdonsága is, hogy a legkisebb eleméből is újraépíthető az egész.

Tehát bármennyire is nem jó a helyzet, pozitív gondolatmenettel, megfelelő elképzelésekkel, álmokkal, ideákkal, s az abba vetett hittel nagyon nagy lépéseket lehet tenni. És el lehet jutni egy olyan állapotba, amikor azt mondhatjuk, hogy „na valamit elértünk, valamit fel tudunk mutatni” és főként példaként tudunk szolgálni mások számára. Pozitív példaként!

A korábbi állapotához képest megújult, megszépült a Pogányvár Panzió. Vonzza az embereket?

A turizmus elképzelhetetlen szálláshely és vendéglátás nélkül. E célból vásároltuk meg a panziót. A szobák berendezését, népies stílusát Ladóczky Vilmos és a feleségem együtt alakították ki. Ebből a vendégek, a fogadó és az egész látvány jó értelemben véve profitált. Ennek nagyon örülök.

Sok helyről jönnek látogatók. Jönnek még a régiek is, akik viszont még egy nagyon olcsó valamit várnak el, ami nekünk viszont nem feltétlenül célunk. Félreértés ne essék, nem akarunk drágák lenni, de azt az értéket, azt a színvonalat, amit itt képviselünk, egy korrekt árszinttel kell hogy bemutassuk kifelé is. Ha valami jó és elértünk egy szintet, akkor azt egy olyan árral is ki kell fejezni, ami megfelel a piaci értékének.

A nevedet talán a legjobban a Koronás hőlégballon és a hőlégballonos repülések tették ismertté. Milyenek az ezzel kapcsolatos további tervek?

Rendszeresítettük ezeket a repüléseket. A „központi látványrepülések” május végén valósultak meg, amit szinkronba akarunk hozni a kétévente esedékes Medvesi Fotós Maratonnal is.  Ezeken túlmenően nagyon sok egyéni repülésünk volt már. Úgy érzem, hogy a 2017-es év már ezek jegyében telt.

Ezt folytatjuk valószínűleg az idén is. Beterveztük a látványrepülések fő időpontját. De ha összejön egy 6-7 fős társaság és bejelentkezik, akkor egy extra időre számukra is megszervezzük a repülést. Ezt vállaljuk.

A repülés lehetősége motiválja azokat, akik ebben fantáziát látnak. Plusz látványt, élményt tud adni fotózási lehetőséggel együtt. Az, hogy felszállsz a Bagolyvár mellől, azután úgy repülsz, hogy látod  a Pogányvárat, bal kézről az Ajnácskői várat, utána elrepülsz a Medvesalja felett, jobb kézről látva a Somoskői várat, bal kézről a Salgói várat, messziről pedig a  Füleki várat. Mindezek után landolsz a salgótarjáni völgyben. Ez olyan élményt ad, ami átvisz a Medves nagyalaposa  fölött, a végvárakkal együtt. Hatalmas látvány és hatalmas élmény.

Ez a pozitív oldala! Vigyáznunk kell viszont arra, hogy ne vigyük túlzásba. Itt egy természetvédelmi övezet mellett vagyunk! Ennek sok olyan apró és fontosabb része van – környezetvédelem, állatok, a madarak, a természet, a turisták igényei – amit össze kell hangolni. Részben erre épül az irányvonalunk meghatározása is. Ez nem biztos, hogy a tömegturizmus kell, hogy legyen. Sokkal inkább a minőségi, színvonalasabb turizmus kiépítésére kell összpontosítani, azt kell  kiépítenünk, mert minden más árthat.

Ha túl sok ember lesz itt, akkor az egész amiatt lesz használhatatlan, érvényesíthetetlen. Ha viszont nem tudjuk megemelni a színvonalat és nem jönnek el azok a turisták, akiket ez érdekel, akik ezt meg tudják fizetni, akkor meg emiatt nem tudunk előre lépni.

Vannak egyéb ötleteid, terveid is?

Természetesen vannak, egyet említenék. Egy székelyföldi példán keresztül vetődött fel az ötlet, hogy mi lenne, ha egy közösségi munkával „feredőt”, azaz fürdőt építenénk valamely helyi forrásnál vagy patakon, erdőszélen, mezőn. Olyat, amelynél ha a turisták vagy biciklisek megállnak, akkor ténylegesen egy hideg fürdőt tudjanak venni. Tüzet tudjanak rakni, vagy akár egy kis fedél is lenne ott, ami alá eső elől elmenekülnek, mely alatt megpihennek egy kicsit.

Több helyet is megnéztünk. Segítségül az ARS Topia Alapítvány szakembereit hívtuk el, akik  már több ilyen, meleg- illetve hideg vizű feredőt is építettek Erdélyben, Székelyföldön jellemzően. Azokon az építéseken és kalákákon felvidéki szerves építészek és környezetvédők is részt vettek, akiket az itt tervezett létesítmények építésébe is be szeretnénk vonni.

Megtörtént az első helyszín kiválasztása, az Ars Topia Alapítvány kuratóriumának vezetője Herczeg Ágnes által – ez a Mogyoróskútnál lesz. A területet üzemeltető úrbéri erdőtársaság az előzetes beleegyezését adta és úgy néz ki, hogy február-márciusra meglesznek a tervek is. Azután tudjuk engedélyeztetni.

Nem olyan építkezésről van szó, ami durva beavatkozást jelent a természetbe. Kizárólagosan természetes, lebomló anyagokból készülnek illetve épülnek fel ezek a helyek. Nincs betonozás, olyan technológiai lépés, ami természetvédelmi szempontból problémás lenne. Olyan szakemberek láttamozzák és készítik a terveket, akik tudják, hogy mire kell odafigyelni a tervezésnél.

Mint egyesület reméljük, hogy az ilyen típusú mozgalom nálunk, a Felvidéken is létrejön. Kifejezetten örömünkre szolgálna, hogyha ez itt, a Medvesalján indulna el. Itt tudnánk felmutatni az első példákatt, ami mintaként szolgálhatna más helyeknek is.

Csontkovácsként is ismernek.

Így van. Csontkovács tanfolyamokat tartunk, Füleken már harmadik éve csontkovácsolok rendszeresen, most már Egyházasbáston is minden második hétvégén vállalok csontkovácsolást. Azokat is megpróbálom ebbe az irányba elmozdítani, akiknek van hozzá affinitásuk, szívesen csinálják ezt. Egy-egy alkalommal legfeljebb 15 embernél többet nem vállalunk. Egyázasbáston egy hétvégén nem vállalok többet 10 embernél, mert az nekem is megterhelő.

Ez egy hagyományos, már majdnem elfelejtett népi gyógymód. Magyarországon 20 éve indult újra, elképesztően jó az eredményessége. De ez megint csak egy részlet.

Az elmúlt év első felében jelentős változások történtek a (Baranta) Völgy életében. Összefoglalnád?

A Baranta, mint mozgalom, mint harcmodor számomra 2007-ben vált ismertté, hogy ilyesmi működik, s egy mindenre elszánt ember ezt megpróbálja Magyarországon megfelelően népszerűsíteni. Szívvel-lélekkel azt mondtam, hogy ezt támogatom. Azt is, hogy ez a Felvidéken elterjedjen.

Erre a Péterfalva melletti Almáspuszta területét  ajánlottam fel. Ehhez a Felföldi Baranta Szövetség partnerként betársult. A megállapodásunk az volt, hogy én vállalom a beruházást, tehát a hely megvételét, a tervek alapján az épületek nagy részének a kivitelezését, elkészítését, a másik pedig vállalja a völgynek a fenntartását és üzemeltetését, az itteni események,táborok megszervezését. Ezt 2012 második felében indítottuk el együtt Kopecsni  Gáborékkal, a Szövetséggel.

Az első Ősök Sarja ünnep 2013-ban volt, ami meghatározó volt a Völgy életében. Egy ilyen központi ünnepléssel nyitottunk a külvilág irányába.

Egészen 2016 nyaráig ebben az állapotában ment és fejlődött. Azzal a kis szépséghibával, hogy az üzemeltetés és a fenntartás költségeinek a nagy részét is én vállaltam. Amikor ezt 2016 májusában felvetettem a Szövetség irányába akkor ezt támadásként értékelték ki.

Igazából nem az volt a bajom, hogy nekem kellett vállalnom a fenntartási költségeinek egy jó részét is. A töréspont ott és akkor keletkezett, amikor elkészült Kopecsni  Gáborék háza, és beköltöztek oda.  Akkor mondtam, hogy jó lenne, ha a meglévő szerződéseink értelmében vállalnák a völgy rezsi költségeinek viselését és az üzemeltetést is.

Elmondták, hogy ők ezt nem tudják vállalni, bezárkóztak. Számos, főleg műszaki jellegű probléma merült fel a lakóházzal is, amihez kapcsolódóan további ellentéteink keletkeztek. Végül az lett az érdekem, hogy ezt a kapcsolatot mielőbb befejezzük. Ebben megelőztek, mert 2017 május elején felmondták a szerződést és elköltöztek.

Ez egy  rossz hír, rossz üzenet volt,  hiszen  két magyar ember nem tudott megállapodni.  Az én nézetem, hogy ha van egy szerződés, akkor azt illik betartani, vagy ha az nem megy, akkor időben meg kell mondani. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell.

A Völgy fenntartása végül is hogyan működik? Azt látjuk, hogy az előadások rendszeresek, a hagyományos programok is terveződnek.

A Baranta Völgyből Völgy lett. Jelenleg ott állunk, hogy a Barantát leszámítva minden a megszokott módon megy tovább.  Úgy néz ki, hogy 2018-tól a Magyar Szablyavívó Iskolának is lesz egy edzőközpontja a Völgyben, amihez Máday Norbert, a magyar szablyavívó iskola újraindítója nyújt segítséget.

A szablyavívó  iskola 2017-ben elérte azt, hogy a magyar kormány mint kiemelt nemzeti értéket ismerje el. Minden arra mutat, hogy egy-két év elteltével ebből is hungarikum lesz. Tehát ha a jó Isten is úgy akarja és besegít nekünk, akkor lesz egy olyan edzőközpontunk, amely egy hungarikum bemutatását élteti és viszi.

A Völgyet már nem önálló részként kezeljük, hanem egy olyan infrastruktúra részeként, ami műveltségi alapokra, turisztikára és a vendéglátásra  épít. Egy egységes személetben gondolkodunk.

Puntigán József