Összefogással búcsúztatták a telet a hodosiak és a nagyabonyiak – képriport és videóösszefoglaló

Farsang utolsó szombatján indultak útnak a nemeshodosi és nagyabonyi dőrék, hogy riogassák a telet, s kiűzzék a rosszat a településekről. A télbúcsúztatásra, farsangzárásra énekelve, táncolva a helyieknek köszönhető terülj-terülj asztalkám kíséretében került sor.

Maszkot öltött a falu jó része, hogy szórakoztatva köszönjenek el az év leghidegebb korszakától. A reggeli órákban dőrék lepték el Nemeshodos utcáit. Voltak, akik gyalogszerrel, mások sörbiciklivel tették meg a hét kilométert.

   

A vonuló dőremenet élén „rendőr” járt, aki a „törvény nevében” megállította az arra közlekedő járműveket, s hol a tilosba való behajtásért, hol az autóba való gyorsrakodásért, hol pedig egyszerűen csak az utazásért büntetett. A bírság alól a kerékpáros, sőt még a kapun belül álló hodosi polgár se volt kivétel, akinek a bűne mindössze annyi volt, hogy akkorára nőtt, mint a kerítés.

A kisbíró gyakorta emlékeztette a társaságot, hogy „Ne hagyjuk a menyasszonyt kóborolni, mert még valaki elviszi a vőlegényt.” Az „óvaintésre” azért volt szükség, mert a medve láthatóan szemet vetett Bornemissza Bálint férjjelöltre, s állandóan körülötte settenkedett.

Lénárth Zoltán drótozó-foltozó a Körképnek beszélt arról, hogy aki évek óta nem jön ki az utcára, annak bizony nem kegyelmez, s bedrótozza a kerítését.

Mikor lelassult a menet, az ördög rászólt a fiatalemberre, hogy szedje össze magát, mire ő így válaszolt: „Aprók a lábaim, nem bírom szedni.” Erre felszólították őt: „Ne legyél puhány, fiam!”

Az esketés se volt mindennapi. A nyolcvanhárom éves bíboros miután felmérte a terepet, hogy van-e valakinek ellenvetése, összeadta a párt: ”…ahogyan lesz, úgy lesz…” kijelentéssel.

Csepi György a nemeshodosi Megmaradásunkért Kultúrcsoport vezetője, a dőrejárás nagybírója az eseménnyel kapcsolatban elmondta, hogy az egy télbúcsúztató rendezvény, amely hasonlít a magyarországi busójáráshoz. „A dőrejárás lényegében a farsang farkának egyik kulináris rendezvénye, amelyet télbúcsúztató jelleggel szervezünk. Nálunk, Felvidéken a dőréknek azon bolondos férfiakat nevezték, akik farsang végén a kocsmákban beöltöztek különböző maskarákba.”

A nagybíró megismertette velünk a jelmezek jelentését is: „Idén úgy a vőlegény, mind a menyasszony nő, s immár hagyományos módon az esemény végén összeadjuk őket különféle kabaréjelenetekkel színesítve a szertartást. A beöltözött személyek mindegyike valamit megszemélyesít: a medve a tél megtestesítője, az ördögfiók a rossz elemeket kergetik ki az emberekből.”

Csepi Györgytől megtudtuk azt is, hogy az arcokat egykor korommal kenték be, amelyet ma már többnyire a színes festékek váltották fel, s a dőrejárás végén a korom/festék lemosása a betegség, gonosz szellem elkergetését jelenti.

„Valamikor megnézzük a tyúkólat is, s ebből kifolyólag még tojást is kaptunk.” – mondta mosolyogva a bíró.

A dőrék körbejárták Nemeshodos utcáit, majd átvonultak a szomszédos Nagyabony községbe is, ahol úgy a helyiek, mind az önkormányzat nagy készülődéssel fogadták őket.

A Megmaradásunkért Kultúrcsoport örömére szolgál, hogy jól sikerült Nemeshodos és Nagyabony összefogása. A szervezők azt vallják „a magyar közösséget csak akkor lehet megtartani, hogy ha összefogunk. Ez a feladunk, célunk, hogy magyar közösséget építsünk. A rendezvény erre remek lehetőség, hiszen a mai világban az emberek beburkolóznak otthonaikba.” A kultúrcsoport nem titkolt álma, hogy az embereket újra összehozzák.

A tréfás mennyegző után a telet szimbolizáló kiszebálát is elégették, majd Nagy Noémi és Lőrincz Roland előadóművész-páros szórakoztatta, s táncoltatta meg a jelenlévőket, akik jó esküvőhöz híven, a finom étkek után itt is kedvükre ropták a táncot.

Fotó, videó és szöveg: Laky Erzsébet