A magyar költészetről prózában és versben – Komáromban

A képen Duray Miklós, id. Batta György, Szentesi Zöldi László, Oláh Kálmán és Michač Szilvia, fotó: Körkép.sk/Buday Mária

A Kárpátia Sport Polgári Társulás  április 11 – én a Költészet Napja alkalmából nagyszabású műsoros estet szervezett  Komáromban, a  Kultúrpalota Dísztermében.  A rendezvényt Michač Szilvia, a társulás szóvivője nyitotta meg,  üdvözölve a nagyszámú közönséget, köztük neves hazai és magyarországi politikusokat, irodalmárokat, újságírókat. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a dél-komáromi városvezetés is, élükön Molnár  Attila polgármesterrel, valamint az Endresz Csoport  Egyesület képviselői.

A megnyitót követően Pallag György a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően bemutatták az est neves vendégeit, Oláh Kálmánt, a felvidéki származású  dél-komáromi középiskolai tanárt,  Duray Miklós politikust, egyetemi tanárt, idősebb Batta György újságíró-szerkesztőt, költőt, valamint Szentesi Zöldi László budapesti újságírót, irodalmárt, s felkérték őket, hogy a versünnep kapcsán osszák meg költészetről, irodalomról alkotott nézeteiket.

Az irodalmi fejtegetések előtt Oláh Kálmán azzal a kérdéssel fordult beszélgetőtársaihoz, hogyan értelmezik a Himnusz körül kialakult jelenlegi helyzetet.  A neves vendégek sorra kifejtették véleményüket, Szentesi megfogalmazása szerint a himnusztörvény  nem magyar-szlovák nemzeti konfliktusból adódott. Máshol kell keresni megszavazásának valódi okát, hiszen jelen helyzetben a szlovák – magyar kapcsolatban ennek nincs politikailag racionális alapja. Szerinte bizonyos hatalmak a konfliktuskeltéssel a Visegrádi Négyek együttműködését akarják szétzilálni.

   

A versünnep kapcsán prózai elemzések, és lírai előadások váltották egymást. Elsőként két diáklány Fenyvesi Zsófia, majd pedig Bukovszky Orsolya szavalata következett, Petőfi Sándor A XIX. század költői című forradalmi költeményét, ars-poeticáját,  és Arany János Szőke Panni című balladáját hallhattuk.

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz. ( Petőfi )

Legnagyobb költőink hagyatékának értelmezésében és szerepében Oláh Kálmán és beszélgetőtársai arra az álláspontra jutottak, hogy igen, az irodalmi alkotásokról beszélni kell, de maga a kérdés, hogy ki a nagyobb, teljesen értelmetlen, hisz géniuszaink a saját maguk egyénisége, tehetsége által a maximumot nyújtották.

Szentesi Adyt elemezve kifejtette, hogy költészetéből minden kor kiemelte a saját ideológiája szerint értelmezhető alkotásokat. Így Ady személye körül egyfajta bálványozás alakult ki. Nem vonja kétségbe a költő nagyságát, eredetiségét, csak felhívja a hallgatóság figyelmét, hogy merjünk saját maguk is véleményt formálni. Olvassuk újra az iskolában tanult költeményeket, s bizonyos idő után a sorok más, mélyebb értelmet nyernek. Diákkori élményei közül Mensáros László színművész verstolmácsolásait említette, mely nagyon-nagy hatással volt rá, s ezáltal értette meg a korábbról ismert versek valódi üzenetét.

Duray lírai szövegeket idézett, melynek szépsége, dallama hasonlóan mély érzelmeket keltenek, mint a költemények.

Batta szerint „a versek a világ tükrei, s egyben a költő lelke is.” Elmondta, milyen nagy hatással volt rá Illyés Gyula atyai barátsága, melyet a sors ajándékának tekint. Továbbá beszélt még arról, hogy a magyarságnak van a világon a legtöbb népdala, mely az egész nemzet lelkületét tükrözi.

Az est folyamán az említetteken kívül nagyon sok költőnk,  prózaírónk neve hangzott el, mely megerősítette a tudatot, hogy büszke lehet az a nemzet, akinek ilyen „nagyjai” vannak.

A  Költészet Napjának  prózai elemzéseit az említett diáklányokon kívül Nagy Ferenc versmondó, Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas Érdemes Művész, valamint a Borostyán együttes előadása gazdagította, s emelte.

A műsor végén a nagyszámú közönség felállva, mély tisztelettel, hittel és egységes akarattal énekelte el nemzeti imádságunkat, a HIMNUSZT.

Isten, álld meg a magyart!

Buday Mária