Nyitókép: Buday Mária
Ebben az évben november 15 -17 között rendezték meg Komáromban a hagyományos András-napi vásárt. A népünnepélynek is számító rendezvény gyökerei régi időkbe nyúlnak vissza. Szerencsére lassan kezd visszakerülni a köztudatba, hogy a falusi „búcsúk” és a városokban rendezett évenkénti nagyobb vásárok az adott helység katolikus temploma védőszentjének ünnepéhez, annak egyházi értelemben vett „búcsújához” kötődik.
Nem véletlen hát, hogy Komáromban az András-napi vásár megközelítőleg egybe esik a város legnagyobb temploma, a Szent András bazilika búcsújával.
A jelenlegi templomot a jezsuiták építették, névadója Szent András apostol, aki elsőként követte Jézust, és testvérét Simont is erre buzdította. Az apostolról minden évben november 30-án emlékezünk meg.
Az András-nap már az adventi időszak, a kisböjt közeledtét jelzi, ami egy szerényebb életvitelre int, hiszen a hozzá legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja. Vallási értelemben pedig ez nem a nagy bevásárlásokról, az ajándékszerzésről szól, hanem a belső elcsöndesülésről. Ezt megelőzően azonban a „nagyvásár” mindig is igazi népünnepélynek számított.
A komáromi nagyvásár több, mint két évszázados múltra tekint vissza. A helységet 1745-ben Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította, ami által elnyerte a vásártartási jogot. A vásárok intenzitása természetesen mindig az egyes történelmi korszakok lehetőségeihez igazodott. Például a szocializmus „építése” idején a vallási ünnepek visszaszorítása, a magántulajdon felszámolása a „búcsúk”, vásárok fokozatos megszűnését vonta maga után, csupán a rendszerváltást követő években kezdtek ismét felélénkülni.
Az „újraélesztés” idejétől a komáromi András-napi vásár néhányszor helyet változtatott, pár éve a városvezetés a Madonna-bástyán álló „Kőszűz” valamint az új Egressy-szobor közelében, a várfal előtti térséget nevezte ki a vásár színhelyéül.
A háromnapos rendezvény mára szinte nemzetközi vásárrá nőtte ki magát, hiszen a felvidéki árusokon kívül érkeztek árusok Magyarországról, Csehországból, Erdélyből, Lengyelországból.
Az idei évben a borongós, változékony időjárás kissé befolyásolta a vásár hangulatát is. Ennek ellenére kilátogatott a város apraja-nagyja, de talán kevesebb időt töltöttek itt el, és kevesebb pénzt költöttek, mint az előző évi verőfényes vásáron, ami bizony elkedvetlenített több eladót is.
Persze mindezek ellenére az érdeklődők számtalan dologban gyönyörködhettek, és természetesen vásárolhattak is. Volt itt minden, ami szemnek-szájnak ingere, újdonságként sült gyümölcsteák, medvehagymából, fekete berkenyéből készült termékek, hidegen sajtolt bio- gyümölcslevek. De kóstolhattunk karamellás édességeket, holland sajtokat, kürtöskalácsot a legkülönfélébb ízesítéssel, disznótoros ételek sokaságát, sültlibát, finom borokat, gyógynövényes elixíreket, Terchová -i lélekmelegítő italokat, mézet minden mennyiségben.
Természetesen a ruhanemű és a különféle textiláru sem hiányzott, gyönyörködhettünk a liptói gyapjúkelmékben, kalotaszegi szőttesekben, kutya-szerelmeseknek szánt díszpárnákban, a népi motívumokkal cifrázott magyaros ruhaneműkben, nemzeti öntudatra serkentő falvédőkben.
Láthattunk a vásárban nagyon szép és hasznos kézműves termékeket is, fazekasok, asztalosok, bádogosok, szappankészítők, ékszerészek remek alkotásait.
Talán a legnagyobb népszerűségnek Ambrus Attila (A Viszkis) egyedi készítésű kerámiái örvendtek, sokan megcsodálták a nem mindennapi életutat maga mögött tudó ügyeskezű mester alkotásait. Jelszava is megállította egy-egy pillanatra az arra haladókat:
„Bármit csinálsz, azt csináld jól.”
Persze a vásár elmaradhatatlan adrenalin-fokozói is közkedveltek voltak, a nem mindennapos élményre vágyó gyerekek és felnőttek a legkülönfélébb méretű és sebességű körhintákon, hullámvasutakon élvezhették a száguldást.
Vasárnapra már nap is ragyogóan sütött, így az András-napi vásár utolsó órái végül is kellemesen teltek.
Buday Mária
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
