Régió

Üzenethordozó rendezvénnyel emlékeztek Jánra és Martinára Komárom főterén

Szlovákia nem az a biztonságos hely, aminek korábban hittük, s e tényre két fiatal emberáldozatnak kellet rávezetnie.

Közel kétszázan gyűltek össze a komáromi Klapka téren február 21-én, pénteken, hogy tisztelettel emlékezzenek a két éve kegyetlenül meggyilkolt Ján Kuciak újságíróra és jegyesére, Martina Kušnírovára. A tömegben két civil aktivista a fiatal párt ábrázoló kitűzőt osztott szét, melyet az egybegyűltek megrendülten tűztek a kabátjukra.

 

A komáromi megemlékezést a TANDEM n.sz. és a Za slušné Slovensko  (Tisztességes Szlovákiáért) mozgalom  szervezte, mely az előadók anyanyelve szerint két nyelven folyt.

 

Nyitószámként Cseh Tamás – Csönded vagyok  című szerzeményét hallottunk, Laboda Róbert pedagógus, előadóművész tolmácsolásában.

 

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
Ha vártál lángot, az nem lehetek,
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
Belőlem csak jövőd jósolhatod
.

 

Az emlékest szóvivője magyar nyelven Miklós László, szlovákul pedig Zuzana Bútorová volt.

 

Zuzana Bútorová és Miklós László

 

A moderátorok nyitó beszédükben rámutattak, hogy Szlovákia sajnos nem az a biztonságos hely, aminek korábban hittük, s e tényre két fiatal ártatlan emberáldozatnak kellett rávezetnie. A gyilkosok itt jártak közöttünk, erre hívta fel a figyelmet a rendezvény jelképe is – a Jánt és Martinát ábrázoló molinó – ,melyet az Allegra pizzériával szemben feszítettek ki. Az említett vendéglátó egység a már elítélt Andruskó Zoltán tulajdonát képezte.

 

A hangulatteremtő zenei felvezetés és a moderátorok nyitóbeszéde után Jozef Černek, a Matica slovenská helyi igazgatója emlékezett a két ártatlanul meggyilkolt fiatalra. A tragédia időpontját saját családi élete nagy eseményével kapcsolta össze, mellyel mélyen és meghatóan érzékeltette létezésünk legjelentősebb pontjait, az élet és a halál pillanatát, és a közte eltöltött időben saját felelősségünket utódaink jövőjének formálásáért.

 

“Krátko po tej strašnej udalosti sa nám narodil syn. Ondrej. Chcel som mu napísať list a odoslať tak, aby ho dostal, až keď bude mať osemnásť …  (fordítás köv.)

Nem sokkal e szörnyű esemény után megszületett a fiunk, Ondrej. Egy levelet akartam neki írni, s úgy elküldeni, hogy 18 éves korában kapja majd meg. Le szerettem volna írni az országot, amibe beleszületett, a várost, a népet, s azt, miképpen, hogyan élünk. Képtelen voltam rá. Körülöttem mindenütt Jánról és Martináról beszéltek. Ha ezt a fiatok számára kell leírni, egyszerre minden nagyon személyessé válik. Állandóan a szemem előtt lebeg a kérdés, melyet majd a gyerekeink  törvényszerűen föltesznek: Miért nem tettetek valamit?”

 

Jozef Černek emlékezésében benne foglaltatott az utalás, mindannyiunk erkölcsi kötelessége, hogy utódaink számára egy tisztességes, élhető társadalmat biztosítsunk, hiszen az újra felbukkanó fasizmus és a jelenlévő korrupció ha együtt érvényesülne, annak végeláthatatlan következménye lenne. Nem szabad felednünk a múltat, okulnunk kell belőle, s ennek függvényében formálni jövőnket.

 

Allegra Pizzéria

 

Dékány Nikolett színművész megemlékezésében rámutatott, hogy Ján Kuciak nem halálával vált hőssé, ő már életében is hős volt, hiszen oknyomozó újságíróként azon dolgozott, hogy feltárja az igazságot, felderítse a korrupciót, hogy egy megtisztult társadalomban élhessünk. Egy szövevényes pókháló szálát kezdte fölgombolyítani, ám sajnos menyasszonyával együtt az életével fizetett ezért. Mély tisztelettel tartozunk emlékének.

 

Daniela Kapitáňová írónő fájdalommal emlékezett, hogy a gyilkosság szálai szeretett városukhoz Komáromhoz is elvezetnek, de nekünk meg kell mutatnunk, hogy az itt elő emberek becsületesek, és mi tisztességes társadalomban szeretnének élni. Nekünk itt most összefogással, szimbolikusan, mágikus erővel ki kell űznünk a rosszat, hogy megtisztult helyen éljünk, ahogy Ján is szerette volna.

 

Daniela Kapitáňová
Urbán Péter

 

Végezetül Urbán Péter a rendezvény egyik főszervezője, kutató, civil aktivista szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva a tisztesség fontosságát, amelynek érvényre juttatásáért a fiatal újságíró és jegyese az életével fizetett. A jó mellett kiállni, és a jót tenni, mindenki személyes döntése, és a felvidéki magyarok a tisztességet akarják választani.

 

 

Az emlékbeszédeket követően ismét Laboda Róbert előadóművészt hallhattuk, majd a megrendült sokaság elvonult Ján és Martina képmása elé, ahol sorra gyúltak a tiszteletadás lángjai.

 

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket