Nagy a káosz az oktatásban – újra tanulnak a tanítók, gyerekek és a szülők is

„A karanténtanulás első szakasza húsvéttal lezárult. Most újabb szakaszba léptünk, még mindig a régi gondokkal. Tanítóink azzal küzdenek, hogy a lehető legoptimálisabban állítsák össze a tananyagokat. Természetesen ez nem egyszerű.

Van-e minden tanítónak megfelelő eszköze, számítógépe, gyors internet-hozzáférése? Van-e minden családban számítógép, internet? S ha van, akkor bekapcsolódik-e minden gyermek? Honnan tudja a tanító, hogy kire és mire számíthat? Falvaink mindegyikében biztosított-e a mobilhálózat, és a gyors internet?”

Ezeket az oktatással kapcsolatos aktuális kérdéseket bevezetőként Bódi Katalin, a Feledi Oktatási Körzet vezetője tette fel. Portálunk őt kérdezte az alapiskolai oktatás helyzetéről a gömöri régióban. A konkrét tapasztalatokról az Almágyi Alapiskola igazgatóját, Agócs Pétert, az intézmény pedagógusát, Agócs Esztert és Czene Henrietta szülőt kérdeztük meg azért, hogy komplexebb képet kapjunk az alapiskolai oktatásban folyó történésekről.

   

Bódi Katalin portálunknak így folytatta:

„És ekkor jött a többi gyakorlati kérdés: hány órát tartsunk meg naponta, milyen tantárgyakat, milyen terjedelemben? Mennyire lehet terhelni így a gyereket, képes-e egyedül megoldani a feladatokat, vagy megvárja a szülői segítséget, mert az nyújt biztonságot számára? Miért van gond most is a tanulók egy bizonyos rétegével, csoportjával? Segítene-e rajtuk, ha lenne mindegyiküknek számítógépe és internetkapcsolata? Rá lehetne-e bírni őket arra, hogy tanuljanak? A szülők nélkül tudunk-e tanítani?

 

Szerintem nagy a káosz. A tanító is most tanulja a tanítás eme formáját, s nem a tananyag szerkesztésére, inkább a szervezésre, lebonyolításra gondolok. A felső tagozatnak megfelelőbb forma, az alsó tagozat a személyes kapcsolatra épül. A jó tanító pótolhatatlan. A gyermek sokszor egyedül nem boldogul. A szülő is csak spontán próbálkozik, van aki „túl tanítja” gyermekét, s vannak, akik nagyon lezseren bánnak a dolgokkal, s olyat is hallottam, hogy ez a gyerek-tanító dolga.

 

A mi körzetünkbe 15 iskola tartozik, ebből 5 teljes szervezettségű 10 pedig ún. kisiskola, tehát csak alsó tagozattal. A kisiskolák helyzetét látom nehezebbnek, mert a felszereltségük és a családok eszköztára sokkal korlátozottabb. Rájuk hárul az a feladat, hogy sokkal ötletesebbek legyenek, mint az online órák, mert meg kell oldani a tanítást. Vannak helyek, ahol a falu apraja, nagyja be van kapcsolva, hogy házhoz vigye a feladatokat.

 

A hatékonyságot, csak akkor fogjuk tudni lemérni, ha mindenki visszajön az iskolába és szemtől szembe, látjuk majd a gyerekeket. Sokkal nehezebb a dolgunk, mint tantermen belül. A személyes kapcsolat esetünkben pótolhatatlan. Nagyobb a szabadságunk az értékeléseknél is. Kevesebb osztályozást, több szóbeli értékelést várnak el a tanítótól.

 

Az intézményvezetők dolga is más. Az állami rendeletekben való tájékozódás helyi értelmezéseinek zűrös letisztulásai zajlanak. Számolnak, latolgatnak, hogy mennyi is az annyi. Ha a fenntartó „faragni akar”, meddig mehet el? Lehetne-e másutt is spórolni? Pedig az lenne az optimális, hogy a segítségnyújtáson gondolkoznánk. Ilyen esetben ingyen internet szolgáltatás a falvakban, esetleg számítógépek.”

Agócs Péter iskolaigazgató:

„A központi szervek rendeletei alapján március 16-tól szünetel nálunk is a tanítás. Azóta folyik a karantén-tanítás, a távoktatás. Nem kis feladat előtt álltunk. Kezdetben nem voltak információink, kerestük a konkrét megoldásokat. Felhasználtuk az Oktatásügyi minisztérium honlapját, de több más felületet is. A központ nem adott ki egységesítő utasítást a tanítási módszert illetően, a pedagógusokra bízta, ki melyik felületet, melyik módszert használja. Én is rájuk hagytam, döntsön ebben ki-ki belátása szerint. Hiszen vannak egyéni módszerek a normális képzésben is. Az eszközök használatát is nagymértékben a pedagógusokra bíztam.

 

A pedagógusaink aztán a szülők között végzett felmérés alapján döntöttek a módszereikről. A szülők megértők voltak, persze voltak olyanok is, akik sokallták a feladatot, voltak, akik nem reagáltak, voltak, akik az egységes platformot sürgették. A tanulók többsége jól veszi a megváltozott körülményeket. Voltak köztük is, akik nem reagáltak, vagy nem volt eszközük. Ezek főleg az utolsó évfolyam-ismétlők közül kerültek ki. Kérdés az, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik nem csatlakoztak?

 

A pedagógusaink által kiválasztott távtanítási módszerek beváltak, bejáratódtak, mára már működnek. A tanulók értékelése a központ utasítása alapján történik. Erről az értesítést az igazgató végzi. Eszerint a nevelési tantárgyakat nem osztályozzuk . A kiselsősöket csak szóbelileg értékeljük, a többi osztályok esetében kombinált értékelés van érvényben év közben és év végén is. Persze elsősorban a szóbeli értékelést helyezem előtérbe.

 

A sajtóban elterjedt, hogy a gyerekeket nem lehet megbuktatni. Ez így nem egészen igaz. Kivételes esetekben, szubjektív okoknál fogva lehetséges. Ilyen eset, ha félévkor a tanuló még bukásra is állt. Ilyenkor a Pedagógiai tanács javaslatára a tanulónak javítóvizsgát kell tennie augusztus 31-ig.

 

Tapasztalatom szerint van a távoktatásnak előnye és hátránya is. Az egésznek a hatékonysága elmarad a várttól, de az adott körülmények között működőképes. Jó az egészben, hogy a szülő most megtapasztalja és átlátja a pedagógus munkáját az oktatásban, így talán kellő lesz a megbecsülése is a pedagógus iránt a jövőben. Meg kell mondani azt is, hogy ez az egész csak távoktatás, de a nevelés kérdése nincs megoldva. Sajnos ezzel probléma van egyébként is.

 

Végezetül csak reményemet tudom kifelezni, hogy a vírus-válság nem húzódik el nagyon sokáig, mert az még mélyrehatóbb változásokat idézne elő az oktatásban.”

Agócs Eszter pedagógus:

„Iskolánkon a Facebookon folyik a legintenzívebben a tananyag átadása. Az alsó tagozatos tanító nénik kép- és hangüzeneteket küldenek, a Messenger-t használják. A felső tagozaton ez nem igazán megfelelő megoldás, ott egy-egy pedagógus több osztályban is tanít.

 

Számomra az első hét eltelte után vált nyilvánvalóvá, hogy muszáj valamilyen online felületet keresnem az órák lebonyolítására. Rengeteg tananyag került fel az osztályom csoportjába, és ezek az első héten még csak a főbb tantárgyak voltak. Tehermentesíteni szerettem volna a gyerekeket és a szülőket is, mivel ez a helyzet leginkább őket érintette.

 

Felhívtam volt gimnáziumi osztályfőnökömet, Tomolya Róbertet Füleken, aki az informatika elismert szakembere. Ezúton is szeretném megköszönni a segítségét. Az ő tanácsára próbáltam ki több távoktatásra szolgáló portált. Olyat kerestem, amely könnyen elérhető a gyerek és a szülő részéről is. A kipróbált felületek közül az amerikai ZOOM bizonyult a legmegfelelőbbnek /nem kell e-mail cím, csak a tanár által küldött linkre kattintanak a gyerekek, nincs korlátozva a résztvevők száma sem, tehát egy osztály kapacitására is alkalmas/.

 

A következő héten már ezzel a módszerrel tanítottam. Először a legnagyobbaknál próbáltam ki angol órán. Meglepődtem, hogy elsőre milyen könnyen létrejött a kapcsolat, és mindenféle probléma nélkül folytak az órák. A tanár minden diákot egyszerre lát, és ők is látják, hallják az oktató pedagógust. Az ún. Whiteboard segítségével, ami a ZOOM része, gyakorlatokat is meg tudtunk oldani, szövegeket tudtunk elemezni. A módszert fokozatosan bevezettem a többi évfolyamban is. A visszajelzések a szülők és a gyerekek részéről nagyon pozitívak voltak.

 

Sokkal hatásosabb így az oktatás, mintha csak felteszünk egy WORD-ös vagy PDF-es fájlt az adott osztály csoportjába. Persze, ezek is jók, csak leginkább kiegészítésképpen, vagy összefoglaló jelleggel. Rajtam kívül még két kolléganő kezdett bele velem egyazon időben az ilyen típusú órákba. Agócs Ildikó igazgatóhelyettes-asszony és egy fiatal pedagógus, Kosztúr Klaudia. Ildikó az angol óráit tartja így, míg Klaudia a szlovák órákat. Angolt és szlovákot tanítanak így, nagy sikerrel.

 

El szeretném mondani, hogy a kollégák több más módszerrel is dolgoznak. Van, aki a SOKRATES felületet használja, ami online tesztek kialakítására alkalmas (pl. matematikai tesztek létrehozására). Ezt a módszert alkalmazza Kovács Árpád és Tóth József is nálam az 5. osztályban.

 

Vannak pedagógusok, akik a GOOGLE CLASSROOM segítségével küldik az aktuális feladatokat, majd szintén itt gyűjtik össze azokat. Ez egy egyszerű, nagyon átlátható, könnyen kezelhető applikáció.  Mindenféle feladat egy helyen található, tárolható úgy a gyerekek, mint a pedagógusok számára.

 

Hál´istennek nincs olyan tapasztalatom, hogy egy-egy diák technikai okok miatt nem tudna csatlakozni a távoktatásba. A közösségi oldalon mi magunk is látjuk, hogy ki van rajta, ki az, aki aktívan posztol. Az általam tanított osztályokban olyannal nem találkoztam, akinek ne lenne internet elérhetősége vagy valamilyen technikai felszereltsége.

 

Az óvó nénik is tartják a gyerekekkel a kapcsolatot. A Messenger-en keresztül a hét minden napján kerülnek fel foglalkozások úgy a kiscsoportos, mint a nagycsoportos gyerekek számára: reggeli torna, ének, zene, játék, kézműves foglalkozások, szlovák nyelvű foglalkozás, stb. Pozitív visszajelzésként mindkét csoportban sok-sok kis videófelvétellel kedveskednek a szülők a tanító néniknek.

 

Velünk, pedagógusokkal a kapcsolatot Agócs Ildikó igazgatóhelyettes tartja, aki majdnem napi szinten érdeklődik az oktatás aktuális helyzetéről. Információkat oszt meg az éppen aktuális webináriumokról, portálokról, amelyek a távoktatásban nagy segítséget nyújtottak, nyújthatnak.

 

Természetesen, mindenkinek a maga dolga eldönteni, hogy számára mi a legmegfelelőbb. Az én véleményem szerint a mostani helyzetben az online tanítási felületek használata a legjobb. Nem helyettesíti a személyes kapcsolatot tanár és diák között, de nekem nagyon hatékonynak bizonyult. Én csak ajánlani tudom, még nem késő belevágni. Sőt!”

 

           Czene Henrietta – szülő

„Ötödikes kislányunk van. Nehezen fogadtuk ezt a karantén-oktatást, mert mindketten teljes állásban vagyunk alkalmazva. De hát, mit lehet tenni? Terhet jelent, de győzni kell, ez van. Megtanultam bánni a technikával, bejelentkeztem a facebookra. Belejövök lassan, a kényszer rávisz. De rá kellett jönnöm, hogy ezt munka mellett nem lehet csinálni, így itthon maradtam szabadságon.

 

A kislányom hál´istennek jól veszi a dolgokat, érdekli a tananyag, ért a technikához is. Három tantárgynál, ez a szlovák, angol és magyar nyelv és irodalom, élő óráik vannak, ezeket követem. A többi tantárgyat máshogy tanítják nekik, a tanítók küldik az anyagot, ők pedig feldolgozva visszaküldik. Ebben nem nagyon tudok segíteni, a tanulásnak e részét nem nagyon követem. A többi szülővel tartom a kapcsolatot. Jönnek utánam, ha nem tudják a feladatot. Ez főleg a szlovák nyelvnél fordul elő.

 

Segítünk egymásnak, hiszen egymásra vagyunk utalva. Csak remélni merem, hogy nem fog sokáig elhúzódni a baj, valahogy csak megoldódnak a dolgok. Biztos, hogy hiányozni fog az oktatásból ez a pár hónap, de később talán sikerül kipótolni.”

A távoktatás mellett említést kell tennünk ezeknek a napoknak a legaktuálisabb kérdéséről, ami nem más, mint a beiratkozás az első osztályba. Mivel ilyen hosszú cikk után csupán egy videót szeretnék olvasóink figyelmébe ajánlani, amelyben Rimaszombatból Zagyi Jutka tanító néni csábítja a nebulókat az iskolába. Mit gondolnak, sikerülni fog neki?

Mede Géza

Kép a szerző felvétele.