Nem ezt vártuk, nem ilyet akartunk. És hol a magyar felirat? – Új piac van Rimaszombatban (Képekkel)

Nyitókép: Körkép.sk

Rimaszombatban végre felépült az épület, amely földszintjén az új piacnak ad otthont. Modern építmény, kívülről nézve nagyon jó hatást tett rám. Nekem tetszik.

Mind sokan mások, én is vártam már a megnyitását. A piacra voltam kíváncsi, hogy lesz elhelyezve ebben a modern épületben. Felemás érzéseim voltak. Vajon az is ilyen modern lesz, vagy inkább egyszerűbb, olyan „népnekvaló”.

   

Megnéztem. Amellett, hogy bizonyos elemei tetszettek, nem tudott igazán megfogni az új piac.

Biztosan sok ember van, főleg a fiatalok között, akik a csillogó-villogó környezetet szeretik. Legyen úgy. De ne feledkezzünk meg azokról sem, akiket ez a környezet szorongással tölt el, akik egyszerűbb dolgokra vágynak. Mert ilyenekből is sok van vidékünkön, sőt ezek alkotják a vásárlók zömét.

Bent tágas tér, mindenütt üveg. Szemben a lépcső az emeletre vezet. A baloldali szárnyban divatruha, szemben vele élelmiszerüzlet. Jobbra eszpresszó.

És ekkor megláttam a tulajdonképpeni piacot, be volt zárva. Szombaton. Persze sajnáltam, de hát mit lehet tenni. A piac formás padokból, asztalokból állt, viszonylag kis területen foglalt helyet. Hiányérzetem volt, persze nem tudnám megfogalmazni, mit is vártam. Egy biztos, nem ezt. Kérdeztem az egyik fiatal eladót, szerinte milyen a piac, amikor nyitva van? Mi a véleménye róla? Nem mondott szegény semmit, csak a szája szélét húzogatta.

Kicsit eldugva megláttam egy kis „kínai” ruhás üzletet, ami már belefért az elképzelésembe. Bementem. Az eladó hölgy meglátta a fényképezőgépet és azonnal hivatalos képet vágott. – Neszmí fotit! – mondta. Amikor látta, hogy nem tágítok, megkérdezte: – Prekoho? Persze mindjárt bevetettem a bevált taktikámat: – New York Times. – Mógye. –  mondta, de már ekkor mosolyogva. Hát igen, ez ilyen. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Vagy csak egyszerűen volt humora a hölgynek?

Nem igazán nyerte meg a tetszésemet az új piac. Mást vártam. És amit sajnálok, hogy sehol nem volt egy magyar felirat. A negyedórás ottlétem alatt mintegy 10 vendég volt az épületben. Úgy gondolom, hogy Rimaszombat városának van még mit átgondolnia, átértékelnie, ami a népe piacozását illeti.

Átmentem hát Ivetka zöldségesébe, amely szemben van egy kapualjban, kb. 12 m2 alapterületen. Itt aztán kinézegettem, kiélvezkedtem és kivásároltam magam kedvemre. Kérdeztem Ivetkát, hogy megy az üzlet, de bár ne tettem volna. Elkezdte szidni a kormányt, engem is biztatott, hogy menjek aláírni a most indított petíciót. Hiába no! Most a nép a politikából él. Vagy legalábbis úgy gondolja.

Kint az utcán találkoztam jeles rimaszombati barátommal, Peter Palóval. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem, mi a véleménye az új piacról?

„Kissé kevert érzésem van, Gézukám. Nagystílű épület, de az árak nem a népnek lettek kitalálva. Reméljük, hogy ez még alakulni fog a jövőben.”

– fogalmazta meg a véleményét a Körkép.sk-nak a barátom.

Mede Géza

Képek a szerző felvételei