Nyitókép: A Pro Futuro Villa Kezw PT közösségi oldala
Bátorkeszin a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás a falu történelmével, hagyományaival, néprajzával foglalkozó közösség, vezetője Bzsoch Zsok Gizella, akit nemrégiben a Mindennapok Hősei elismerő címmel tüntettek ki. A helytörténész egyéb tevékenysége mellett számos történelmi sétát szervezett az érdeklődők számára.
Az előző év nyarán – amikor már a világjárvány korlátozásai engedték – megtekintették a község Református templomát, ahol Czinke Zsolt tiszteletes tartott helyszíni előadást, majd pedig a következő alkalommal Elvarázsolt kastélyok címen a 18. században épült barokk Pálffy – kastélyok hajdani helyszíneit keresték fel.
Idén, szeptember első felében egymást követően két történelmi sétára került sor. Elsőként a falu Fő utcájának emléktábláit, emlékműveit látogatták sorra, kezdve a felvégen található egykori zsinagóga falán elhelyezett holokauszt emléktáblánál, majd végigszemlélték a főutcai park számos fafaragású és kőből készült műalkotását. A sétát az Alszegen található Református templomnál fejezték be, ahol megtekintették a reformáció egyik vezéralakjának, Kálvin Jánosnak a domborművét, valamint Bátorkeszi István, gályarabságra ítélt lelkész domborművét.
A következő történelmi séta a régi szórakozások színhelyeire kalauzolta el az érdeklődőket, KOCSMA – TÚRA címmel.
Amint azt Bzsoch Zsok Gizellatól megtudhattuk, Bátorkeszin az első vendégfogadóról gróf Károlyi Sándor – a szatmári béke megkötője – naplójából értesülhetünk. A gróf a sikeres békekötés jutalmául megkapta a bátorkeszi Pálffy birtokok egy részét, bérletben. Mivel azonban folyamatosan szeretett volna itt lakni, ezért megvett egy vendégfogadót, a mai Újvári úton. Később ebből a vendégfogadóból alakították ki a kisebb Pálffy kastélyt, amelyben mindig a Pálffy birtokok bérlői laktak.
A legtöbb vendéglő Bátorkeszi Fő utcáján helyezkedett el, mivel ebben az időben itt élt a falu lakóinak jelentős része. A Fő utca neves vendéglői közé tartozott a Réberger vendégfogadó, a tulajdonos két vendégszobában szállást is tudott nyújtani a faluba érkezőknek, emellett voltak állandó szállóvendégeik is.
További népszerű vendéglő volt Buday János kocsmája, ahol a társas szórakozásra került a hangsúly, a kártya-partik mellett jelentős szerepet kaptak az értelmiségi réteg híres sakk-játszmái is, hiszen maga a vendéglátó is nagy művelője volt e nemes szellemi küzdelemnek. A kocsma egészen a 1960-as évek elejéig működött, a II. világháborút követően a hátsó helyiségében tartották a műkedvelő színjátszók előadásait is.
A mai Fő tér sarkán, a jelenlegi Noszkai Pékség területén volt a helyi Kaszinó épülete, étteremmel együtt. A Kaszinó az 1880-as években alakult, szigorúan az angol klubok mintájára. Tagságát a helybéli és a környékbéli módosabb férfiak alkották, akik itt beszélték meg üzleti ügyeiket, olvasgattak, illetve az étteremben fogyasztották el az ebédjüket, vacsorájukat. Az 1910-es években a Kaszinó új épületbe költözött, ekkor Fürst Ignác vásárolta meg az ingatlant, és a vendéglőt tovább működtette.
A mai kultúrház helyén már az 1920-as évektől működött a Tornyossy kocsma és vendéglő. Az 1930-as évektől főzőtanfolyamokat rendeztek a fiatal lányok, asszonyok számára. Vidám nyári táncmulatságok helyszíne volt e kocsma, de tartottak itt zordabb időben is bálokat, ha már nem lehetett kint mulatozni a Generális kertben. A táncmulatságok többsége főként az iparos kör szervezésében valósult meg.
A Főtéren volt a Zahradnicsek kocsma is, mellette pedig az Árpád hangos mozgó – vagyis a mozi. A kocsmában és a moziban a legforgalmasabb időpont a vasárnap délután volt, amikor a délelőtti szentmise, vagy istentisztelet, valamint a vasárnapi családi ebédet követően ide jött szórakozni a falu népének apraja – nagyja, hiszen a mozit kiskorúak is látogathatták. Ugyanazokat a filmeket vetítették, mint Budapesten, tehát Bátorkeszi ifjúsága láthatta Karády Katalint, Jávor Pált, Szeleczky Zitát és a többi híres színészt.
A Tabánban a legismertebb vendéglátóhely a Tauber vendéglő volt. A család kereskedéssel is foglalkozott, és nagy szerepet vállaltak ügyeskezű szorgos lányok foglalkoztatásában, akiket télidőben, amikor szünetelt a mezei munka, kitanítattak a hímzés technikáira. Az elkészült portékát – terítőket, és egyéb hímzett kelmét – megrendelésre Pozsonyba és Budapestre szállították.
Szintén közkedvelt vendéglő volt az egykori Tósoron a Sántha kocsma. Sántha István a szomszédos Búcsról származott, első említése az 1920-as évekből való. Sikeresen működtette a kocsmát, jelentős hozammal, így bevételét ingatlanvételbe fektette. A Galambos dűlő elején vásárolt egy pincét, majd szőlőt termesztett, és saját készítésű borát a kocsmájában értékesítette.
A galambosi pincét nyári bálok, mulatságok megrendezésére alakította, ez lett aztán a híres Vigadó, amely az 1930-as évek végétől a II. világháború végéig a legnépszerűbb bálozó hely volt Bátorkeszin. Mindig cigányzenekar játszott, és az odavezető erdő-közeli út tulajdonképpen hétvégi korzóként szolgált.
A felsoroltakon kívül kisebb kocsmák működtek még a Tabánban, a Stern és a Schäffer családok tulajdonában. A II. világháborút követően a zsidó lakosok tulajdonában lévő kocsmákat megszűntették, a többit pedig államosították.
A hatvanas és hetvenes évekre összesen két kocsma maradt meg a felsoroltakból, mégpedig a Tornyossy kocsma, valamint a Sántha kocsma, amelyeket ebben az időben már Felső kocsmának, illetve Alsó kocsmának neveztek át, ám hosszú évtizedekig a közbeszédben mégis az eredeti tulajdonosuk nevén maradtak ismertek.
Nagy kár, hogy ezeknek a régi kocsmáknak romjai sem maradtak, így hiába is keresnénk Bátorkeszin igazi romkocsmát…
Persze korszerű vendéglőből egyáltalán nincs hiány…
Buday Mária
Képek: a Pro Futuro Villa Kezw PT közösségi oldaláról
Megosztás:
Címkék: Bátorkeszi Buday Mária
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
