Nyitókép: Körkép.sk
Mottó:
„Valahányszor kioltjátok egyikünk életét, mi sokasodunk: a mártírok vére, új keresztények magja.” (Tertulliánusz, Apol., 50,13).
Október 6-án az aradi vértanúkra emlékezik a magyarság. Aradra, amely gyászos emlékezete mellett fényt is jelent a történelmünkben. Aradon kivégezték, majd eltemették egy nép szabadságért vívott harcát, de erejét, tartását, szabadságvágyát nem tudták megtörni. Mára bebizonyosodott, hogy a magyarság kezéből kivehetik a kardot, a fejétől is megfoszthatják, de a szívében levő erőt és életet nem vehetik el.
Sok helyen emlékeztek meg a tizenhármakról a Felvidéken. Egy közülük Gömöralmágy, ahol a nép minden évben megünnepli augusztus 20-át, fejet hajt a hősök emléke előtt március 15-én és október 6-án is.
Most is így történt. A szervezést ezúttal is a község önkormányzata vállalta magára Agócs Gyula polgármester vezetésével, együtt a Csemadok helyi szervezetével, Agócs Ildikóval és a helyi iskola vezetésével, Agócs Péterrel az élen.
Október 10-én, hétfőn szép környezetben, a kultúrház előtti központi téren zajlott a megemlékezés. Foglár Gábor szavalata után Agócs Ildikó mondott ünnepi beszédet a nagyszámú résztvevők előtt.
„Tisztelt emlékezők!
Almágy község önkormányzata, a helyi alapiskola és a Csemadok Alapszervezet vezetősége nevében köszöntöm Önöket megemlékezésünkön. Emlékezni gyűltünk össze a nemzet vértanúira, a magyar honvédsereg 12 tábornokára és egy ezredesére, és Magyarország első alkotmányos miniszterelnökére, aki Pesten vált a Habsburg bosszúhadjárat áldozatává, akiknek az oly hőn áhított szabadság helyett 1849. október 6-án a halál jutott.
Visszatekintve a múltba, az 1848-49-es eseményekhez, azt tapasztaljuk, hogy a magyar szabadságharc nem csak egy európai nemzet függetlenedési vágyáról szólt, hiszen a részt vevő sokféle származású katona közös küzdelme az európai szabadságért is folyt.
Az aradi vértanúk, a szabadságharc hősei a kényelem helyett a küzdelem mellett tették le voksukat, ki mertek törni a kor szellemének fogságából, a megújulást választották, megmutatták, amikor összefogunk és cselekvő magyarokká válunk, akkor csodákra vagyunk képesek. Tettükkel a magyar nemzetet a modern kor szabadságszerető népei közé emelték. Igazságért kiáltottak a magyar nép nevében, a magyar szabadságért harcoltak, bár csak négyen voltak született magyarok, de ez nem számított: a Kárpát-medence népeit egységesen jelenítették meg, egymással összefogva küzdöttek az utolsókig, tartottak ki a szabadság eszméje mellett, s ezzel a hősies helytállásukkal váltak a szabadság jelképévé.
Mi jól tudjuk, nemzetünk ereje mindig is abban rejlett, hogy történelmünk viharos eseményei ellenére képesek voltunk felállni, megújulni, megerősödni, megmaradni, Vörösmarty Mihály ekként fogalmazta meg ezt:
„És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.”
Nem szabad elfelejtenünk, a dicső múlt a gyökereket szolgáltatja a jelenhez, a jövő alapjait pedig a jelen rakja le.”
Agócs Ildikó megindító beszéde után az iskolások szavalatai, méltóságteljes tánca következett, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emlékezés keresztjét és kopjafáját.
Mede Géza
Fotók: A szerző felvételei.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
