Nyitókép: Körkép.sk

 

Nagy örömet hozott a komáromiaknak az elmúlt hétvége, hiszen ismét megrendezésre került az András-napi vásár. Az öröm forrását elsősorban az okozta, hogy volt, hiszen az előző két esztendőben a víruskorlátozások miatt elmaradt. És ha az ember hozzászokik egy kellemes dologhoz, bizony hiányolja azt.

 

A komáromi nagyvásár legkevesebb 277 évre tekint vissza, kiindulva onnét, hogy a helységet 1745-ben Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította, ami által vásártartási jogot nyert.

 

 hirdetes_300x300  

 

De nem állíthatjuk, hogy azóta folyamatosan meg is rendezték, hiszen a kommunizmus negyven éve alatt az efféle piacolást teljesen háttérbe szorították. A hatvanas-hetvenes évek fiatal generációjának már fogalma sem volt arról, hogy Komáromban ilyesmi létezett.

 

Most viszont csak két esztendőt kellett várni a népünnepélynek számító esemény újbóli megrendezésére.

 

Az András-napi vásár már több esztendeje a várfal mellett, a Lipót-kapu közelében kerül megrendezésre, s e tágas tér kiváló helyszínnek bizonyul a nagyméretű eseménysor lebonyolítására. Az idei vásárban 101 kézműves, 68 vendéglátós, valamint 84 vegyeskereskedő kínálta portékáit és több száz vásárló, illetve nézelődő szemlélte azokat.

 

 

A háromnapos rendezvény mára nemzetközi vásárrá nőtte ki magát, hiszen a felvidéki árusokon kívül érkeztek árusok Magyarországról, Csehországból, Erdélyből, Lengyelországból. És nagyon sok szlovák árus volt, az ország távolabbi régióiból, többen egészen az ukrán határ mellől, Nagymihály környékéről, aztán Besztercebánya környékéről és egészen északról, Zsolna környékéről. Hoztak fafaragású konyhai eszközöket, finom sajtokat, gyönyörű szőrmesapkákat.

 

De láthattunk csodaszép erdélyi kalotaszegi szőttes és varrottas terítőket, színes szőnyegeket, edénykereskedők mindent tudó fazekait, ügyes hámozó és szeletelő konyhai eszközöket, szebbnél szebb télikabátokat, sálakat, kesztyűket, sapkákat, meleg házipapucsokat.

 

Szerencsére a kínai gyermekjátékok és egyéb távol-keleti áru mérhetetlen halmaza nem kapott túlsúlyt, inkább helyi kézművesek babái csábították a gyerekeket. Láthattuk továbbá fazekasok, asztalosok, bádogosok, kosárfonók, szappankészítők, ékszerészek remek alkotásait.

 

 

Nagy népszerűséget mutattak Ambrus Attila (A Viszkis) egyedi készítésű kerámiái, aki idén ismét elhozta portékáit. Sokan megcsodálták a nem mindennapi életutat maga mögött tudó ügyeskezű mester kézműves alkotásait, de irodalmi tevékenysége, könyvei is odavonzották a tekintetet. Már jelszava is megállította egy-egy pillanatra az arra haladókat:

 

„Bármit csinálsz, azt csináld jól.”

 

Persze az étel-ital sem hiányzott, a lacikonyhák hada versengett egymással jobbnál jobb falatokkal. És volt magyar kemencés lepény, szlovák juhtúró, erdélyi kürtőskalács, lengyel krówka cukorka, morva mézeskalács.

Aztán fogyaszthattunk hideg és meleg italokat, kinek-kinek igénye szerint kóstolgathattunk magyar borokat és pálinkákat, régiónkban készített gyógynövényes elixíreket, gyümölcsborokat.

 

A hangulatot pedig utcazenészek örökzöld dallamai fokozták, de nem hiányzott az indián pánsíp sem.

 

Természetesen a vásár adrenalinfokozói iránt is akadt érdeklődés, a nem mindennapos élményre vágyó gyerekek és felnőttek a legkülönfélébb méretű és sebességű körhintákon, hullámvasutakon élvezhették a száguldást. A kívülállónak nézni is félelmetes volt, amint a forgó-pergő, emelkedő-ereszkedő társas hintákban kamaszlányok és fiúk csapatai időnként fejjel lefelé, lélegzetelállítóan visonganak. Persze, mindenki maga tudja, mi okoz számára örömet.

 

 

Az általánosan jó hangulathoz az elfogadható időjárás is hozzájárult, hiszen nem esett az eső, és a köd felszálltával időnként a nap is kisütött, így a három napon át tartó András-napi vásár bizonyára sokaknak kellemes élményt nyújtott.

 

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.