Tamási Áron-emléktáblát avattak a Komáromi Jókai Színházban

Nyitókép: Potápi Árpád János Facebook-oldala

A Komáromi Jókai Színházban emléktáblát avattak Tamási Áron Kossuth-díjas erdélyi magyar író tiszteletére, akinek születése 125. évfordulója alkalmából a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága a 2022-es esztendőt emlékévvé jelölte. Az egész éven át tartó eseménysorozattal Kárpát-medence-szerte méltatták Tamási Áron szellemi örökségét, s az emléktábla-avatás mindezek záróakkordja volt.

A színház előterében elhelyezett feliratos tábla leleplezésén személyesen jelen volt Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki a későbbiekben elmondta, hogy ezekben a napokban a Kárpát-medence több magyarlakta szegletében ugyanilyen emléktáblát adnak át, többek között Eszéken, Lendván, Beregszászban, és a világ szinte valamennyi földrészén, ahol magyarok élnek, szám szerint összesen tíz táblát.

   

Az ünnepséget Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója nyitotta meg, aki elsősorban köszönetet mondott Magyarország Kormányának a jelentős támogatásért, mely elősegíti működőképességüket. A továbbiakban több idézettel emlékezett Tamási életművére, amelyek az összmagyarsághoz szólnak, annak nemzeterősítő eszközei.

Gál Tamás fölteszi a kérdést, vajon honnan ez az erő, a tisztaság és az utánozhatatlan stílus, ami kialakult Tamási Áron drámairodalmában. Mindezt azzal magyarázza, hogy az író sohasem tudott elszakadni szülőföldjétől, bárhol is élt a világban. Több idézetet hallhattunk Tamási önvallomásaiból is, amelyek utánozhatatlan szépséggel és igazsággal festik le az anyaföldet, születésünk színhelyét.

„Valósággal nyűgbe ver valami különös érzés, amelyhez hasonlót soha semmi nem ébresztett bennem, csak a föld, hol ringott a bölcsőm. Nem öröm és nem fájdalom ez az érzés, nem szárnyalás és nem is megenyhülés. Kehely talán, miben e földi élet levének kivonata van: az a titokzatos, egyetlen ital, melybe a kerek földnek minden fűszere egybefőzetett.”

A megemlékezésben szóba került Farkaslaka, Tamási Áron szülőfaluja, melyet megjelölt végső nyughelyének, és mára már a magyarság jelentős zarándokhelyévé vált. A székelység nagy írója a temető mögötti virágos parkban, két cserefa között nyugszik. Gál Tamás Kányádi Sándor költeményével fejezte be tiszteletnyilvánító gondolatait:

Négy szép holló talpig gyászba / rászállt a két cserefára.

Tövig égtek a villámok, / ragyog újra a magasság,
leng a fény a lomb közt, mint a / kaszák, mikor fölakasztják.

Ősszel aztán a két vén fa / bronzba önti lenn a hantot;
jönnek majd és megcsodálják, / mint egy ledöndült harangot.

Farkas üvölt, öltözködnek / a hollók majd patyolatba;
csillagot tart ölelőleg / karjaiban a két nagy fa.

Kívánhat-é ember többet: / derékaljnak szülőföldet
s két cserefa tömött árnyát / szemfedőnek.

( Kányádi Sándor: T. Á. sírjára)

Gál Tamás színigazgató Tamási Áron szellemi örökségének méltatását követően felkérte Potápi Árpád Jánost, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárát, tartsa meg ünnepi beszédét.

Az államtitkár a jelenlévők köszöntését követően röviden összefoglalta a Tamási Áron-emlékév jelentőségét, amelyben az emléktáblák felavatása tulajdonképpen az egy éven át tartó eseménysor záró rendezvényei.

Elmondta: a Tamási Áron születése 125. évfordulója tiszteletére meghirdetett emlékév a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarokat egy szellemi közösségbe kívánta kapcsolni. Az emlékév fővédnöke dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, lebonyolítója pedig a Magyarság Háza. E szervezet a jelentős jubileum alkalmával határokon átnyúló eseménysorozattal mutatta fel a művész kivételes örökségét. Fontosnak tartották, hogy a sokszínű Tamási-életművet a Kárpát-medence minél több helyszínén felfedezhessék, vagy ismét láthassák Tamási színpadi játékait.

Az államtitkár kifejtette: az emlékév meghirdetésétől a záróeseményig különleges figyelmet fordítottak az ifjúság más-más korcsoportjaira, hogy különféle irodalmi foglalkozásokon személyes élményükké váljon Tamási világa:

„Az emlékéveknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy az összetartozás érzését megerősítsük… A 125. évfordulón ráirányítottuk a gyerekek és a fiatalok figyelmét Tamási Áronra, azért is, hogy újra nyúljunk hozzá alkotásaihoz, epikus költeményeihez, regényeihez, annak érdekében, hogy nyelvezetén keresztül egyre inkább meg tudjuk erősíteni a hazaszeretetet, a nemzet iránti elkötelezettséget. Olyan élményeket tudjunk adni nekik, amelyekkel más darabokban, más művekben nem igazán találkozhatnak.

Tamási Áron az az író, aki összefogja a magyarokat, éljünk bárhol a nagyvilágban. Saját élete is ezt példázza, hiszen nemcsak Székelyföldön, nemcsak Erdélyben élt, hanem később a trianoni Magyarország területén is, aztán tett egy próbautat Amerikába, de … számára fontosabb volt a szülőföld. Visszatért Erdélybe és ragaszkodott ahhoz a történelmi tájhoz, amely a mindennapjait meghatározta.”

Az ünnepségen jelen volt Csenger Tibor, a Nyitra Megyei Önkormányzat alelnöke is, aki szintén köszönetet mondott Magyarország Kormányának, a színház és összességében az egész felvidéki magyarság támogatásért. Szavaiban kihangsúlyozta a helyszín megválasztásának jelentőségét, valamint saját felelősségüket is.

 

„A Komáromi Jókai Színháznak ez egy óriási megtiszteltetés, hogy a Felvidéken Komáromra esett a választás, és itt helyezték el ezt az emléktáblát.
Bízom benne, hogy az elért képviseletünkkel Nyitra megyében mi is még több támogatást tudunk biztosítani, hogy több tíz, illetve száz évig maradjon meg ez az intézmény.”

Az ünnepi beszédek elhangzását követően Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, valamint Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója leleplezték Tamási Áron emléktábláját, melynek felirata iránymutató az összmagyarság számára:

Nincs módunkban kitérni a hűség elől.

Buday Mária