Nyitókép: Körkép.sk
Örült a nép a falunapi rendezvénynek Óbáston, nem szegte kedvüket még a gyorsan jövő és gyorsan menő nyári zuhé sem. Elengedték magukat, szórakoztak, táncoltak, énekeltek, de legtöbben beszélgettek egy rumocska és söröcske mellett. De hát ez kell a népnek!
Mindig csak a munka, meg a munka?
László Ildikó polgármester szerint sok a baj az ilyen rendezvények megszervezésével és lebonyolításával, de megéri, mert örülnek neki az emberek.
A kultúrműsor zökkenőmentesen folyt, láthatóan úgy állították össze, hogy jusson kedvtelés fiatalnak, öregnek egyaránt. Mindenki megtalálhatta a maga kedvencét, köztük a kisiskolásokat, a ceredi és zabari asszonykórust, Agócs Sándor tárogatóst, Szendrei Kukolík Rózsikát és unokáját Tomikát, Kovács Dorinát, Gergely Róbert sztárvendéget, Básti Deniszát és Molnár Ferencet Tajtiról. Tapsoltak is nekik sokat. És persze nem hagyhatom ki a zenét biztosízó Atoszt sem, akinek láthatóan sikerült megringatnia az asszonyok csipőjét a nap folyamán. Többször is.
A falunapot megtisztelte jelenlétével Cziprusz Zoltán képviselőjelölt és Auxt Ferenc megyei képviselő is.
A falunapi rendezvény a kultúrházban indult szentmisével, amit a ceredi plébános celebrált. A mise Krisztus Színeváltozása ünnepéről szólt, a falu katolikus többségű lakossága megtöltötte a termet. A hívek egyébként az egyházasbásti egyházközség tagjai, ahol most folyik a templom felújítása, a vezetők ígérete szerint szeptemberben lesz kész.
Óbást község a Medvesalja egyik jellegzetes községe. Szűk völgyecskében terül el, föléje a Pogányvár emelkedik és teremt neki koronát. A Pogányvár vulkanikus tevékenység által jött létre, barlangokkal teli bazaltkőképződmény, jelentős turisztikai látványosság, tanösvény vezet fel hozzá a községből. A község hajdan Gömör vármegyéhez tartozott, 1461-ben Mátyás király Nógrád vármegyéhez csatolta, így a két megye határa elég érdekes alakzatot vett a vidéken. Az egységes Medvesalja három faluja ezután közigazgatásilag Gömörhöz, kettő pedig Nógrádhoz tartozott. Az áldatlan helyzet feltehetőleg a térség későbbi fejlődésre is rányomta a bélyegét.
Férfi lakossága jellemzően mesteremberekből áll ma is. Egy időben – a szoci végén – sokan voltak „szurkosok”. A közeli járások minden építkezési vállalatának volt aszfaltozó brigádja, ezeket főként Óbástból toborozták. Az egészségtelen munkavégzési körülmények ellenére a nehéz munkát az emberek vállalták, pedig volt köztük elsőrendű kőműves, festő, sőt asztalos is. Az ok, hogy a fizetés az akkori „jó fizetésektől” jóval több volt, és már csütörtök estére itthon voltak.
Körülnézve a söröcskézők között sokukat látni még közülük. Hál´istennek az egészségük nem szenvedett kárt, egyik barátommal beszélgetve erre rá is kérdezek.
„Nagyon kemény munka volt Gézukám, büdös, füstös. De akárhogy voltunk, a sichtát végig kellett húzni, nem volt mese. A szurkot ki kellett teríteni, nem várt. Mondták nekünk, hogy az egészségünket csak rummal és sörrel tudjuk megőrizni, ittuk is dögivel. Így megmaradtunk. Nem is tudok olyanról, aki egészségkárosodást szenvedett volna. Pedig még itthon is sokat dolgoztunk, péntek, szombat uborkaszedés és fusizás, vasárnap aztán mise és pihenés. Szép idők voltak” – mondta a barátom, és kortyolt egyet a söröcskéből.
Meg kell, hogy említsem a főzőcskéző asszonyokat is. A Jesztei Menyecskék tyúkhúslevese egyszerűen mondva fönséges volt. Az óbásti asszonyok töltött káposztát és palacsintát árultak, vinni akartam belőle haza a feleségemnek:
„Későn jöttél Géza, elfogyott minden. 270 gombócot készítettünk, mind elfogyott. Máskor gyere hamarabb!” – mondták mosolyogva.
Így a másik asztalnál vásároltam neki az illatozó sült kolbászból (horcsicával), mind megette. De nagyon kapós volt a község által készített katlangulyás is.
Illatozott itt minden – úgy, ahogy kell. De hát ez kell a népnek!
Mede Géza
Képek: A szerző felvételei
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
