Futballturizmus III.

Idén is vettük a fáradtságot, és kinéztünk Angliába, hogy saját szemünkkel tapasztaljuk, mennyit is romlott az angol másodosztály. Az igazsághoz ugyan hozzátartozik, hogy minden meccs más, és nagyobb focitornákon is már láttunk inkább pogácsaszaggatáshoz hasonlító cselekvésfolyamatot, de az ember olyan, hogy ha már beül egy focimeccsre, akkor el is várja, hogy jót szórakozzon. Summa summárum: a Crystal Palace-Queens Park Rangers mérkőzés nem kerül be a legszebb élményekkel emlegetett meccseink közé.

A végeredmény siralmas 0-0 volt. Egy-két izgalmasnak ígérkező jelenet azért próbálta megzavarni a bóbiskoló szurkolók nyugalmát. Nekünk is gyakran ingadozott a vérszintünk, de mi a másnaposság számlájára írtuk. Viccen kívül a legizgalmasabb jelenet a 82. percben történt, amikor le kellett cserélni az egyik partjelzőt. Ez kábé úgy nézett ki, hogy egyszer csak leállt a meccs. 3-4 percig nem történt semmi, a játékosok nyugodtan iszogattak a pálya szélén, a laikus néző meg meg volt lepődve, mert nem tudott semmiről. Azt hihette, hogy 8 perccel a mérkőzés vége előtt vége van a találkozónak. Na de aztán lassan észrevette a csigalassúsággal vetkőzködő negyedik játékvezetőt. Rekordgyorsasággal 4 perc alatt sikerült is ledobni a melegítőfelsőjét. A mérkőzés ideje alatti legnagyobb hangorkán pedig akkor keletkezett, amikor már mindenki azt hitte, hogy na végre, lassan elkezdődik az utolsó 8 perc, amikor a becserélt partjelző letette az integetőzászlóját a felezővonalnál, és elkezdett melegíteni. Akkora kifütyülést még nem kapott senki. Nem csak a hazai szurkolók, de a vendégsereg is kivételesen összhangban dolgozott. Egy elsőosztályú sztriptíztáncosnő sem tudta volna jobban felizgatni az embereket. Aztán végre folytatódott a mérkőzés. Az új partjelző első megmozdulását (beintett egy bedobást a pálya túlsó végén – mondjuk nem tudom, hogy honnan látta) hatalmas vastaps követte.

A kis szünet úgy látszik csodát művelt, mert a hazai focisták elkezdtek focizni. Az egyik helyzet a másik után maradt ki. A fejetlen rohamnak majdnem siralmas vége szakadt, mert nemcsak a csatárok és középpályások maradtak elöl, hanem ahogy falusi derbiken lenni szokott, a hátvédek is. Az embernek néha volt olyan érzése, hogy Speroni, a hazaiak argentin kapusa, egy cseppet el van tájolva, mert a kirúgásait úgy végezte el, mintha minimum 3 góllal vezetnének. Mi ezt csak a másnaposság számlájára írtuk. A 0-0 igazságos döntetlen, egyik csapat sem érdemelte meg volna a 3 pontot. Mondjuk a QPR-től többet várt az ember, mert nagy reményekkel indultak a bajnokságban. Tavaly óta, amikor Bernie Eccleston megvette a klubot, ők lettek a leggazdagabbak az angol másodosztályban, és idén nyílt szándékuk a felkerülés volt. Ezt a meccset még júlisban csekkeltük le pont épp abból a paraszti gondolkodásból kiindulva, hogy egy londoni derbin két felkerülésesélyes csapatot fogunk látni. Megaztán a tavalyi Crystal Palace-West Bromwich Albion (1-1) meccs is inspirált, amellyel maximális mértékben elégedettek voltunk. Akkor még Gera Zoli játékát is volt alkalmunk megcsodálni. De nem hozta meg a kívánt (talán túl nagy) elvárásokat.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 60. perctől már egy cseppet izgalmasabbá vált a mérkőzés, amikor betették Shefki Kuqit, jclayton szerint a „nagy öregnek” titulált volt Blackburn-, koszovói albán származású finn válogatott játékost, aki azért megkavarta a szart a QPR hátvédek között. A tesó mondta is, hogy írjam be a cikkbe, mekkora megtiszteltetés ért minket Shefki Kuqi részéről, mert amikor melegített, előttünk köpött két méterrel. Vagy hogy hébe-hóba bement a pályára és ott melegített a focimeccs közben, amit még Besenyőn sem néznek jó szemmel (oldalcsíkon balancolt plusz-mínusz egy méterrel – gondolom ő sem volt kijózanodva).

A meccsből levontuk a következtetéseket. Egy darabig biztos nem fogunk kijönni Londonba focimeccsre, mert már egy idő után nincs benne semmi romantika. Legfeljebb a skót felföldre egy Celtic meccsre, vagy a toscanai borvidékre valami jó kis örökrangadóra. De az sem kizárt, hogy a banda egyik tagja kiváltja a permanentkát a DAC meccseire.