Véget ért a 2012-es londoni olimpia, mely magyar szempontból az előzetes várakozásokhoz képest fantasztikus sikerrel zárult.
Sportolóink az összesített éremtáblázaton 85 érmet szerzett ország versengésében minden várakozást felülmúlva nyolc arany, négy ezüst és öt bronzéremmel a kiváló 9. helyen végeztek. Olyan államokat utasítva maguk mögé, mint Ausztrália, Japán, Brazília, Spanyolország…és további 76. A népességszámhoz viszonyítva pedig még jobb az elért eredmény.
Magyar siker
Magyarország a csoda szimbólumává vált Londonban, ahol a piros-fehér-zöld melegítős sportolók és az őket kísérő népes szurkolóhad tiszteletet és elismerést váltottak ki mindenhol, ahol csak megjelentek. A 17 érem ráadásul 8 különböző sportágban jött össze, ami azt jelenti, hogy a magyar sport igencsak széles palettán vitézkedik a világ élvonalában. Ez pedig különösen értékes dolog egy ilyen méretű és népességű országtól. Kajak-kenuban ráadásul egyenesen a világ legjobbjai a magyarok (6 érem, 3-2-1).
Ne feledjük, két nappal az olimpia zárása előtt Magyarország egymaga több aranyéremmel rendelkezett, mint a környező hét (7!!) ország összesen, ami mindenképp segít az önbecsülésben határon innen és túl.
De vajon minek köszönhető ez a fantasztikus eredmény, ez a csodás helytállás, a csalódást jelentő Peking (3-5-2 és 21. hely) után?
Szilágyi Gyurta, Berki, Pars, Risztov, a kajak-kenusok, judósok, Módos, Marosi, és az összes magyar, önmagát felülmúló olimpikon teljesítményének. Edzőik, családtagjaik, nevelőegyesületük odaadásának, a helyszínen, valamit a tv-képernyők előtt ülő szurkolóknak, akik egy emberként álltak mögöttük a rajtvonalon. A kilencedig aranyérem így mindenképp őket illeti.
Szlovák bánat
Szlovákia ugyanakkor önállósulása óta az eddigi leggyengébb eredményével kénytelen hazautazni. Egy ezüst és három bronzéremmel az összesített éremtáblázat 59. helyén végzett Belgium, Finnország, vagy éppen Mongólia társaságában. A honi sajtóban azon nyomban el is kezdődött a bűnbakkeresés. És hogy az okok felkutatásához mélyre kell majd ásnunk, mutatja az eddigi reakciók hevessége is.
Külön érdekesség, hogy amiről Szlovákia olimpiai szereplése kapcsán hiányosságként, a sportolók felkészülését ellehetetlenítő körülményként szólnak, (pénztelenség, átláthatatlan finanszírozás, háttérintézmények és infrastruktúra hiánya, a sport társadalmon belüli helyzete, stb.) nos, ezek Magyarország esetében sem éppen a legtökéletesebben működnek. Mégis, hasonló körülmények között, IMF kitűzővel megspékelve fantasztikus a londoni eredmény.
A csoda titka
A miértre a válasz talán valahol a magyar versenyzők képernyőn keresztül is jól érzékelhető sportemberi hozzáállásában, Borkai Zsolt MOB elnök és a női póló szövetségi kapitányának szavaiban keresendők. Az előbbi szerint a nehéz gazdasági helyzet ellenére is igyekeztek a lehető legnyugodtabb, legbiztosabb feltételeket biztosítani a sportolóknak. Az olimpikonok mindig időben megkapták járandóságukat, megkapták a szükséges háttért, hogy csak a felkészülésre figyelhessenek. Merész András pedig arra is figyelt, hogy tanítványait ne kerítse túlzottan hatalmába az olimpiai láz.
„Azt mindesetre már mondtam a lányoknak, hogy rácsodálkozni szabad mindenre, de ne felejtsék el, nem azért mennek Londonba, hogy jól érezzék magukat, hanem nagyon is fontos küldetésük van, annak kell mindent alárendelniük! Ezt én úgy érzékeltettem, hogy ha meglátják az olimpiai faluban a jamaicai csodafutót Usain Boltot, csak akkor szabad vele közös fotót készíteni, a Peking kétszeres olimpiai bajnoka ezt kifejezetten kéri! Sőt, könyörögve kéri. Fordítva még véletlenül sem!“
Fontos tanács, mely éles kontrasztban áll a Markiza szlovák kereskedelmi televízió londoni tudósítójának, Števo Eisele-nek az őszinte szavaival, aki élő egyenes adásban merte bemondani a tutit, nem kis felháborodást és egyben helyeslést is kiváltva országszerte, hogy a szlovák sport leszállóágban van, s a 46 tagú szlovákiai olimpiai csapatból a fele csupán nyaraló, akiket jobban érdekelnek az attrakciók és az éjszakai bulik, mint maguk a versenyek.
Méltók és méltatlanok
A magyar sport tehát méltó teljesítményt nyújtott, mely erőt kell, hogy adjon az utánpótlás-nevelésre is. Berki Krisztián emberi nagysága, aki brit riválisának gyakorlatát is végig drukkolta, aki kalapot emelt előtte, vagy Gyurta Dániel szavai, aki győzelme után arról beszélt, hogy „15 millió magyart kellett végigvinnie ezen a 200 méteren, és végig érezte a támogatásukat” követendő példák mindannyiunk számára. Gyurta előtt ráadásul egész Norvégia tiszteleg, mivel még arra is figyelt, hogy váratlanul elhunyt vetélytársa családjának elküldje aranyérme másolatát. Ez a gesztus a norvég lapok címoldalára is felkerült.
A magyar olimpikonok hősiesen helytálltak minden téren. Most már csak egyes megmondó-embereknek kéne erőt venni magukon. Egyes „médiasztároknak“, újságíróknak, nevezetesen Bochkor Gáborok, Aczél Endrék, vagy éppen Mong Attiláknak, hogy fanyalgásukat, komplexusukat legyőzve mindannyian méltókká válhassunk a kilencedik, szurkolói aranyhoz. (A fentiek reakciójaként elolvasásra ajánljuk ezen két írást is).
Köszönjük, London!
Király Zsolt
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Anonymous
2012. aug. 13. 18:47Kivétel nélkul gratulálok az osszes magyar sportolóknak, mindenkinek, azoknak is, akiknek nem sikerult érmekhez, helyezésekhez jutni .Bízom abban,hogy ok is a kovetkezo Olimpián sikeresek lesznek. Nagyszeru volt,amit Londonban láttunk. Buszkeséggel toltottek el azok a pillanatok, amikor a gyonyoru magyar himnuszt hallgattuk.
Engem nem érdekelnek Bochkor Gáborok, Aczél Endrék és a tobbi kozmopoliták, akiknek nincs hazájuk,nincs bennuk egy kis érzés,buszkeség,azokkal az emberekkel szemben,ahol élnek. Gúnyolódnak mindenen,ami a magyar emberek sikereikhez hozzájárúlnak. A sok beteglelku veszélyes emberek, akik MO-on élnek, de gyulolik még a magyar himnuszt is.
Úgy nem érdekelnek Ravasz Ábelék sem, akik tudósítóként mérgezik a levegot az Újszó Paraméterén keresztul is. Ok fogják rólunk azt állítani,hogy n acionalisták vagyunk, azért mert szívbol tudunk orulni minden magyar sikernek? Aki figyelemmel kisérte az Olimpiát és látta, olvasta azokat a dicséro szavakat, melyeket egyes államfok udvozolték saját sportolóikat,semmivel sem másképpen,mint azt a magyarok tették. Úgy talán senki sem dicsoítette jobban a saját sportolóikat,mint az angolok.
Hol van itt akkor a magyar nacionalizmus? Nincs, de van hazaszeretet, amelyeket a fent említett emberek nem ismernek. Legyunk buszkék azokra az eredményekre, melyek már végikkisérik a nagyszeru magyar teljesítményeket már 1896-tól. Elnézést,de addig míg ezek a belso ellensége nem lesznek félreállítva, addig nincs magyar egység.
béci24
2012. aug. 14. 13:10Bevallom őszintén, sosem voltam nagy rajongója a négykarikás játékoknak, és általában mindig csak a férfi vízilabda-válogatott döntőjére „értem oda“. Most viszont teljesen magával ragadtak egyesek: nálam a női vízilabdázók és a férfi kézilabdázók vitték a prímet, egyéniben pedig Lőrincz Tamás volt a legszimpatikusabb. Lehet, az én rossz meglátásom, de Cseh Laci nagyon unszimpatikus: olyan beképzelten érekezett az olimpiára, "na majd ő ad Phelps-nek", erre jól "kiJukadt", Gyurta Danit viszont nagy tisztelet illeti. :)
Magyar Géza
2012. aug. 15. 09:16Csodálat és elismerés minden olimpikonnak és annak edzője, edzői, sportvezetője, családja, munkáltatója, szponzora, és nem utolsó sorban a Magyar Államnak. Érdemes és szükséges a sport még nagyobb mértékű támogatása és az eredmények fokozatosan emelkedni fognak. Ezt a sikert csak és kizárólag ekkora bázis létrehozásával lehet elérni. Természetesen ezek a sikerek (és nemcsak a helyezettekre gondolok), a sportolói hozzáállás, kitartás, odaadás, a bizonyítási vágy, óriási akaraterővel, már-már megszállottsággal párosulva érhető el. Nem beszélve a nemeslelkűségről! Lásd Berki, Gyurta, stb. őszinte, baráti, felemelő gesztusait. Valóban az Olimpia szelleme. Egy sportoló álma nem lehet más, mint az Olimpiára kijutva képviselni hazáját, nemzetét szolgálva, dicsőséget szerezni elsősorban a magyarságnak és halhatatlanságot Önmagának. Óriási eredmény amit a magyar sportolók Londonban elértek. Nem csak az éremtáblázaton a nemzetek közötti 9.helyezés elérése, de a lakosság lélekszámához viszonyított érmek száma az igazán fantasztikus: 2. helyezés! Olyan nemzeteket előztünk meg akik import olimpikonokkal indultak a versenyeken, a minél előkelőbb helyezések eléréséért. A magyar sport valóban ilyen erős, hiszen a versenyzők EB és VB érmesek, helyezettek voltak korábban és az olimpiára való kijutásukért igen is megdolgoztak. Versenyzőink nagyszerű két hetet produkáltak, melengető szívvel tudunk rájuk gondolni és mindannyian büszkék vagyunk rájuk! A fanyalgókat le kell venni a képernyőről az éterről.
Magyar Géza
2012. aug. 15. 17:53És azért második mert Félix Sánchez (amerikai atléta Dominikai színekben, Dominikának szerzett Olimpiai aranyat 400 gáton 2004-ben és 2012-ben). Tehát importált bajnok. Ezt az egyébként el nem hanyagolható tényt leszámítva, Magyarország a földkerekség legnagyobb sportnemzete! Bravó Magyarország!
A kommenteket lezártuk.
