Véget ért a 2012-es londoni olimpia, mely magyar szempontból az előzetes várakozásokhoz képest fantasztikus sikerrel zárult.

Sportolóink az összesített éremtáblázaton 85 érmet szerzett ország versengésében minden várakozást felülmúlva nyolc arany, négy ezüst és öt bronzéremmel a kiváló 9. helyen végeztek. Olyan államokat utasítva maguk mögé, mint Ausztrália, Japán, Brazília, Spanyolország…és további 76. A népességszámhoz viszonyítva pedig még jobb az elért eredmény.

 

Magyar siker

Magyarország a csoda szimbólumává vált Londonban, ahol a piros-fehér-zöld melegítős sportolók és az őket kísérő népes szurkolóhad tiszteletet és elismerést váltottak ki mindenhol, ahol csak megjelentek. A 17 érem ráadásul 8 különböző sportágban jött össze, ami azt jelenti, hogy a magyar sport igencsak széles palettán vitézkedik a világ élvonalában. Ez pedig különösen értékes dolog egy ilyen méretű és népességű országtól. Kajak-kenuban ráadásul egyenesen a világ legjobbjai a magyarok (6 érem, 3-2-1).

Ne feledjük, két nappal az olimpia zárása előtt Magyarország egymaga több aranyéremmel rendelkezett, mint a környező hét (7!!) ország összesen, ami mindenképp segít az önbecsülésben határon innen és túl.

risztov.jpg

De vajon minek köszönhető ez a fantasztikus eredmény, ez a csodás helytállás, a csalódást jelentő Peking (3-5-2 és 21. hely) után?

Szilágyi Gyurta, Berki, Pars, Risztov, a kajak-kenusok, judósok, Módos, Marosi, és az összes magyar, önmagát felülmúló olimpikon teljesítményének. Edzőik, családtagjaik, nevelőegyesületük odaadásának, a helyszínen, valamit a tv-képernyők előtt ülő szurkolóknak, akik egy emberként álltak mögöttük a rajtvonalon. A kilencedig aranyérem így mindenképp őket illeti.

noi_kajak.jpg

Szlovák bánat

Szlovákia ugyanakkor önállósulása óta az eddigi leggyengébb eredményével kénytelen hazautazni. Egy ezüst és három bronzéremmel az összesített éremtáblázat 59. helyén végzett Belgium, Finnország, vagy éppen Mongólia társaságában. A honi sajtóban azon nyomban el is kezdődött a bűnbakkeresés. És hogy az okok felkutatásához mélyre kell majd ásnunk, mutatja az eddigi reakciók hevessége is.

Külön érdekesség, hogy amiről Szlovákia olimpiai szereplése kapcsán hiányosságként, a sportolók felkészülését ellehetetlenítő körülményként szólnak, (pénztelenség, átláthatatlan finanszírozás, háttérintézmények és infrastruktúra hiánya, a sport társadalmon belüli helyzete, stb.) nos, ezek Magyarország esetében sem éppen a legtökéletesebben működnek. Mégis, hasonló körülmények között, IMF kitűzővel megspékelve fantasztikus a londoni eredmény.

dicsoseglista.jpg

A csoda titka

A miértre a válasz talán valahol a magyar versenyzők képernyőn keresztül is jól érzékelhető sportemberi hozzáállásában, Borkai Zsolt MOB elnök és a női póló szövetségi kapitányának szavaiban keresendők. Az előbbi szerint a nehéz gazdasági helyzet ellenére is igyekeztek a lehető legnyugodtabb, legbiztosabb feltételeket biztosítani a sportolóknak. Az olimpikonok mindig időben megkapták járandóságukat, megkapták a szükséges háttért, hogy csak a felkészülésre figyelhessenek. Merész András pedig arra is figyelt, hogy tanítványait ne kerítse túlzottan hatalmába az olimpiai láz.

Azt mindesetre már mondtam a lányoknak, hogy rácsodálkozni szabad mindenre, de ne felejtsék el, nem azért mennek Londonba, hogy jól érezzék magukat, hanem nagyon is fontos küldetésük van, annak kell mindent alárendelniük! Ezt én úgy érzékeltettem, hogy ha meglátják az olimpiai faluban a jamaicai csodafutót Usain Boltot, csak akkor szabad vele közös fotót készíteni, a Peking kétszeres olimpiai bajnoka ezt kifejezetten kéri! Sőt, könyörögve kéri. Fordítva még véletlenül sem!

magyarok.jpg

Fontos tanács, mely éles kontrasztban áll a Markiza szlovák kereskedelmi televízió londoni tudósítójának, Števo Eisele-nek az őszinte szavaival, aki élő egyenes adásban merte bemondani a tutit, nem kis felháborodást és egyben helyeslést is kiváltva országszerte, hogy a szlovák sport leszállóágban van, s a 46 tagú szlovákiai olimpiai csapatból a fele csupán nyaraló, akiket jobban érdekelnek az attrakciók és az éjszakai bulik, mint maguk a versenyek.

Méltók és méltatlanok

A magyar sport tehát méltó teljesítményt nyújtott, mely erőt kell, hogy adjon az utánpótlás-nevelésre is. Berki Krisztián emberi nagysága, aki brit riválisának gyakorlatát is végig drukkolta, aki kalapot emelt előtte, vagy Gyurta Dániel szavai, aki győzelme után arról beszélt, hogy „15 millió magyart kellett végigvinnie ezen a 200 méteren, és végig érezte a támogatásukat” követendő példák mindannyiunk számára. Gyurta előtt ráadásul egész Norvégia tiszteleg, mivel még arra is figyelt, hogy váratlanul elhunyt vetélytársa családjának elküldje aranyérme másolatát. Ez a gesztus a norvég lapok címoldalára is felkerült.

A magyar olimpikonok hősiesen helytálltak minden téren. Most már csak egyes megmondó-embereknek kéne erőt venni magukon. Egyes „médiasztároknak“, újságíróknak, nevezetesen Bochkor Gáborok, Aczél Endrék, vagy éppen Mong Attiláknak, hogy fanyalgásukat, komplexusukat legyőzve mindannyian méltókká válhassunk a kilencedik, szurkolói aranyhoz. (A fentiek reakciójaként elolvasásra ajánljuk ezen két írást is).

Köszönjük, London!

Király Zsolt

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!