Ez is a hoki-vb-n történt: Míg a magyarok küzdöttek, a szlovákok ellendrukkoltak

A jégkorong-világbajnokság ugyan még tart, de tegnap úgy a magyar, mint a szlovák válogatott számára befejeződtek a küzdelmek. Magyarország kiesett az elit csoportból, de heroikus küzdelmüket (úgy a jégen, mint a lelátókon) látva felemelt fejjel, hősként térhetnek haza.

Szlovákia maradt a legjobbak között, de mivel nem jutotta a negyeddöntőbe, teljesítményükkel (talán az utolsó, Amerika elleni mérkőzést leszámítva) nincs mire büszkének lenniük. A szlovák jégkorong-válogatott most körülbelül ott tart, ahol a magyar futball toporgott néhány évvel ezelőtt.

Az pedig, amit (ellen)szurkolásként sportközvetítés címén a magyar hokival szemben leműveltek, egyenesen szégyenkategória.

Frusztráció, rosszindulat

Saját tehetetlenségük, ellenfeleik szimpatikus játéka és a magyar szurkolókról szóló nemzetközi dicshimnuszok csak növelték frusztrációjukat.

Ami miatt viszont billentyűzetet ragadtam, az a szlovák újságírók és sportkommentátorok megnyilvánulása volt a kritikus pillanatokban.

Dunajszky Géza már kifejtette erről saját tapasztalatát. Mindezt csak erősítette a szlovák köztévé kommentátora, ahogy a magyar neveken és a magyar kiejtésen  szórakozott, nevetgélt, több százezer tévénéző előtt, sorozatos, bántóan durva részrehajlással a magyarokkal szemben.

Sportközvetítés, vagy valami más?

A pontot az i-re viszont a tegnapi, mindent eldöntő Fehéroroszország – Franciaország meccs tálalása volt. Az egyik legolvasottabb szlovák nyelvű internetes portál, a jobboldali, liberális SME élő közvetítése tegnap például így nézett ki (zölddel jelölve a kérdéses rész):

Ahelyett, hogy a mérkőzésről tudósítottak volna, folyamatosan a magyar válogatott kiesésével voltak elfoglalva. 1:0-ás fehérorosz vezetésnél a “A magyarok csalódottak” volt a legfontosabb közlendő számukra, 2:0-és vezetésnél még rátettek egy lapáttal: “Szertefoszló magyar álmok” – írtak elégedetten a cikk címébe.

Tömény sovinizmus, nacionalizmus, gúny, rosszakarat, káröröm.

Hiába, veszíteni tudni kell. Vannak, akik talán soha nem fogják megtanulni.

Hajrá magyarok!

Király Zsolt