Nyitókép: motivio/Thomas Eisenhuth (illusztráció)
Bármilyen csoportba is kerülünk, van esélyünk továbbjutni – jelentette ki a kontinenstornáról a sorozatban harmadik Eb-szereplésére készülő magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, aki egyebek mellett arról is beszélt az M4 Sportnak, hogy mi járt a fejében, amikor Bulgária megfordította a meccset, hogy mire gondolt a 97. percben, amikor odaállt az utóbb Európa-bajnoki részvételt érő szabadrúgáshoz, és hogy szereti olvasgatni az őt kritizáló hozzászólásokat, mert csak még több erőt merít belőle.
„Olyan jól kezdődött minden. Jól mentünk bele a meccsbe, az első 15-20 percben semmi esélyük nem volt. Vezettünk 1-0-ra. Piros lapot kaptak. Aztán kaptak egy másik piros lapot, amit vagy meg lehetett adni vagy nem. De minden a saját kezünkben volt. Lehet, ez volt a baj. Hogy megnyugodtunk.”
Szoboszlai Dominik szavait hallva azt gondolhatná az ember, hogy egy elveszített selejtezőről és esélyről, nem pedig az Eb-kvalifikációt meghozó csütörtöki találkozóról nyilatkozik, és az M4 Sportnak adott exkluzív interjújában maga sem tagadta, egy ponton valóban megrengett a hite. Még ha ez nála csak annyit is jelent, hogy 120% helyett 119-ben bízott magában és társaiban.„Hát, nemcsak a lefújást követően, a második kapott gól után is nagyon sok minden ment át rajtam. Őszinte leszek: soha nem adom fel, és 120%-ig bízom saját magamban és a csapatban, de abban a pillanatban, mikor a középkezdésnél álltam, 119-re leugrott ez a 120. Egy picit elveszítettem a hitem. Viszont tudtam, hogy ennek így nem lehet vége” – fogalmazott a csapatkapitány, aki egy félmosoly kíséretében a második sárgával kiállított Kerkez Milost is „megdicsérte”.
„Három nyelven is el lett mondva neki, hogy »kérlek szépen, okosan, ne csinálj hülyeséget«. Erre: 57. perc, piros lap.”
Kerkez kiállításakor már 1–1 állt az eredményjelzőn, bő 20 perccel később pedig már bolgár vezetést mutatott, ami igencsak megfogta Szoboszlait, a büntetőt követően „fejben már a Montenegró elleni ki-ki meccsre készült”.
„Mikor berúgta a srác, csak bambultam előre. (…) Aztán egy perc után kapcsoltam. Annyi elég volt, hogy kicsit rendbe kapjam magam. Aztán csináltam tovább a dolgomat” – emlékezett vissza. Ahogyan Ádám Martin gólját megelőzően, a 97. percben is csinálta a dolgát. Bár bevallotta, végső elkeseredésében a legextrémebb forgatókönyv is átfutott az agyán.
„Látva, hogy mennyi idő van hátra, sokat gondolkoztam azon, hogy rárúgom. (…) Olyan 40 méter lehetett, eszembe jutott a török gólom, és hogy belemegyek a nagy rizikóba: vagy iszonyatosan nagy gól lesz vagy két nappal később szedik össze a labdát.”
– ismerte el. Innen már ismerjük a történet végét: lehet foglalni németországi repülőjegyeket. Csakhogy nincs vége a selejtezőnek, a Montenegró elleni zárásnak is lesz tétje, hiszen egy győzelemmel a csoportelsőség is megvan, de szerinte a teher nélküliség, a hazai pálya előnye és a kétpontos előny ellenére sem „innen már meg kell hogy legyen” kategória az első hely megszerzése.
„Szerintem nem olyan evidens. Elértünk egy olyan szintet, amivel elég magasra tettük a lécet. Erre mindannyiunknak büszkének kell lennie, mert ebben nagyon sok munkája van mindenkinek. Legyenek azok a játékosok, a stábtagok, a fiziósok, az edzők, mindenki, mindenki. Nem miattam, vagy más játékos, vagy a Főnök miatt tartunk itt, hanem azért, mert egyben vagyunk, és mindenki tudja, mi a dolga. Szóval szerintem nem evidens, hogy elsőként kell kijutni. De persze, jó lenne, ezen vagyunk, és a szurkolók is megérdemelnék, hogy egy ilyen meccsel fejezzük be az évet.”
Szoboszlai hozzátette, hogy nem nyomásként éli meg az utóbbi években megnövekedett várakozásokat, és felvetette, hogy csapategységben is nagyot léptek előre a korábbi időszakokhoz képest. Hálával és tisztelettel beszélt Marco Rossiról, „akivel nagyon közel állnak egymáshoz”, különösen az Izland elleni pótselejtező óta, amikor a szövetségi kapitány betegsége miatt nem lehetett ott a csapattal.
„Szerintem a Sefi volt – válaszolt Schäfer András nevével arra a kérdésre, annak idején kinek árulta el először a válogatott tagjai közül, hogy a Liverpoolhoz szerződik. – Amikor biztossá vált, akkor telefonáltunk. Nem örült, mert ő United-szurkoló. Mondta, hogy rossz csapatot választottam. Én meg azt mondtam: »menjél te a Unitedbe és akkor játszhatunk egymás ellen«” – nevetett. Úgy érzi, nem tekintenek rá másként a válogatottbeli társak a Liverpool-szerződés miatt, és nem is várja el, hiszen „nem szeretné, hogy sztárként kezeljék”.
Elárulta, szeret kommenteket olvasgatni, szóval számára is egyértelmű volt, hogy többen féltették, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, őt azonban „nem felbosszantja, hanem motiválja, hogy az ember sose tud jót csinálni”. „Odamentem, beverekedtem magam a csapatba, kezdő lettem, rúgtam gólt, adtam gólpasszt, jól játszom, sztenderd játékos vagyok, de még így is van olyan, akinek ez nem tetszik. De ez még inkább motivál, hogy folytassam, hogy még jobb legyek, hogy még több mindent érjek el, hogy még több kupát nyerjek, hogy még több gólt rúgjak. Hogy még sikeresebb legyek. Én is, a csapat is, a válogatott is.”
És hogy mit vár a jövő évi Európa-bajnokságtól? „Bármilyen csoportba is kerülünk, van esélyünk továbbjutni – jelentette ki magabiztosan. – Én így állok hozzá. Mindenki így áll hozzá. Teljesen mindegy, ki van a csoportban. Utána meg már az összes egy ki-ki meccs. Egy mérkőzés, és továbbjutsz vagy nem. Szóval szerintem menjünk, ameddig tudunk! Élvezzük! És a végén lehet, hogy mi leszünk a legnagyobb meglepetés.”
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
