Mi hiszünk Európában

Látott már jobb napokat is az egyesült Európa. Kelet- és Nyugat-Európa is Brexit-lázban szenved. Akik ki akartak szállni, azoknak eldőlt a sorsa – ahogy azoké is, akik bent akartak maradni. De most nincs itt az ideje a kétségbeesésnek. Ez az egység, a felelősség és a víziók ideje kell, hogy legyen. Ideje, hogy megértsük, hogyan jutottunk idáig, és hogyan találjuk meg az utat együtt.

A Brexit mindenekelőtt a hit válsága. Az Európai Projekt 59 éve után – ami a legsikeresebb az emberiség történetében – sok európai nem tudja értékelni mindazt, amit magával hozott (béke, stabilitás, szabad mozgás), és amit cserébe kért (szolidaritás és türelem). A béke és a szabadság nem lehet túl drága. Ez az egyszerű igazság kezd elhalványulni az emberek fejében, és elfelejtik, mit is jelent a háború és az önkényuralom.

Az emlékezet rövid. Különösen igaz ez Ukrajnában, ahol ugyanazok a hangok, akik két évvel ezelőtt meg voltak döbbenve Moszkva gyalázatos Ukrajna elleni agressziója miatt, ma normális kapcsolatokat sürgetnek Oroszországgal, miközben a Kreml még messze nem teljesíti kötelezettségeit.

   

A hit válságában a hívők a megoldás részei és nem a problémáé. Sehol Európában nem látni még egy olyan országot, ahol annyira hisznek az Európai Unióban, mint Ukrajnában. Nem azért mert nem vagyunk tisztában az EU hátrányaival, hanem azért, mert túlságosan is tudatában vagyunk az alternatíváknak.

Ahol az európai gondolat visszaszorul, vákuumot hagy maga után, amit az európai történelem fájdalmasan ismerős jelensége tölt be: a nemzeti egoizmus. Az európai gondolatot nem helyettesíti be egy újabb idea – helyére a pragmatizmus álarca mögé bújt kapzsiság és szűklátókörűség került. Nem a churchilli vízióról és pragmatizmusról beszélünk. Azok, akik az EU-ból történő kilépést keresik, nem látnokok, hanem olyan emberek, akik több hatalmat és kevesebb felelősséget akarnak.

Hogy hol helyezkedik el Ukrajna a kint vagy bent, hit és félelem, az inspiráció és vakság skáláin? Ukrajna Európa részeként mélyen tisztában van saját bűneivel – és előre akar lépni. A háború ellenére, az európai hitbeli válság ellenére, az ukránok bármit megadnának, hogy jobb nemzetté váljanak. Brexit, válság, háború ide vagy oda, csakis az EU-integráció útján fogunk haladni. Ami több tisztességet, tiszteletet, a korrupció és a posztszovjet abszurditások visszaszorulását jelenti.

(…)

Ukrajna úgy döntött, hogy az európai utat választja, és egy indokolatlan katonai agresszióval került szembe választása miatt. Úgy gondoljuk, Európának jobban össze kéne tartania. Önzésnek és visszavonulásnak helye nincs. Európának elszántan szolidárisnak kell lennie. Ukrajnának legalább annyira szüksége van erre, mint a kontinensnek. Területi egységét és szuverenitását tiszteletben kell tartani egész Európában.

(…)

Ez azt mutatja, hogy Európa igazi erőssége másokban [pozitív] változásokat inspiráljon. Ezt hangosan és büszkén ki kell mondanunk, hogy felélesszük az európai szellemet. (…)

Hiszünk Európában. Mi hűséget fogadunk Európának. Látjuk, mi Európa valójában: az egyetlen út a jobb jövő felé és az egyetlen orvosság az egoizmus és a megosztottság ellen, amiért a kontinens életek millióival fizetett. Mint kiderült, Európa még a hosszú évtizedekig tartó béke és jólét után sem Immunis. De lehet harcolni a betegség ellen, és kell is. Azok, akik hisznek az egyesült Európában, össze kell fogniuk. Mert ma nem a kelet és nyugat között kell választanunk, és nem is a hívők és a hitetlenek között. (…)

Petro Poroshenko, ukrán köztársasági elnök

Politico.eu, Petro Poroshenko: We believe in Europe

Nyitókép: rferl.org