A Smer túl van a törésponton, a HZDS sorsára jut

Még 2016 januárjában a közvélemény-kutatások azt jelentették, hogy a Smer-SD-re a válaszadók több mint 40 százaléka szavazna. Csakhogy két hónappal később az a legfontosabb közvélemény-kutatás, ami nem más, mint a választások, megmutatta, hogy Robert Fico pártjának támogatottsága 30 százalék alá esett. A Smer ezzel évtizedekkel esett vissza.

Nem sokkal a választásokat követő stabilizáció után a közvélemény kutatások azt jelzik, hogy a párt preferenciái megint esnek. Adódik a kérdés, hogy még mindig eseti jellegű kivételről van-e szó, vagy egy olyan trendről, ami már csak mélyülhet.

Több dolog is azt sugallja, hogy a Smer támogatottságának alakulása hasonlóan néz majd ki, mint amit néhány évvel ezelőtt a Vladimír Mečiar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) produkált.

   

A két pártban ugyanis sok a közös vonás. Összeköti őket elsősorban az a tény, hogy széles-spektrumú témákat képviselnek, amelyek – mint annakelőtte a Hlinka Szlovák Néppártja (HSĽS) – más társadalmi csoportok rovására tettek szert népszerűségre. Bizonyára nem véletlen, hogy azokban a régiókban, ahol a háború előtti időkben népszerű volt a HSĽS, ott 1989 novembere után a HZDS szerepelt sikerrel, majd a pedig a Smer.

Mindkét párt elsősorban a vidék szavazóbázisaira támaszkodott, bár a Smer ezt fokozatosan építette ki azzal, hogy átvette a HZDS választóit. Mindkét széles-spektrumú és népszerű pártot egy közvélemény által nagyra tartott és megbecsült személy vezette: V. Mečiar és R. Fico. Ezért feltételezhetjük, hogy amin keresztülment a HZDS, előrejelzei, mi fog történni a Smerrel.

Kevesebbet, mint Mojsejová

Mečiar a rendszerváltás utáni szlovák történelembe kettős rekorderként kerül be. Az első rekordot azzal állította fel, hogy egy ismeretlen vállalati ügyvédből két év alatt egy olyan párt elnöke lett, amire 1 148 625 polgár adta le a voksát. Ez egy olyan kiemelkedő rekord volt, amit még R. Fico sem tudott megdönteni.

A gyors felívelést után a HZDS hanyatlása követte, mi közel húsz évig húzódott. A 2012-es parlamenti választásokon V. Mečiar pártját mindössze 24 ezer ember támogatta szavazatával, miközben 1992-től 2002-ig a HZDS szavazóbázisa olyan erős és stabil volt, hogy ellenfeleit és a szavazni nem akarókat is kétségbe ejtette.

Amikor V. Mečiar pártja a nacionalista Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával (SNS) és a Ján Ľupták-féle groteszk Szlovákiai Munkások Szövetségével kormányzott, úgy tűnt, a kormány feje csinálhat bármit, támogatói semmi rosszat nem látnak abban. Pedig választóinak akkora kárt okozott, mint addig még soha, senki.

Attól függetlenül, hogy a HZDS elnökét az ellenzéki képviselők vagy az újságírók hányszor és mennyire kézzelfoghatóan ítélték el azért, mert a politikai klikkek és az azokhoz kapcsolódó klientúra érdekei szerint kormányoz, ez a párt preferenciájára semmilyen hatással nem volt.  Annak ellenére, hogy a privatizációból rablóprivatizáció lett, még a jogtalan meggazdagodás esetei és a szemmel látható korrupció sem bírta rá még a nehezebb sorsú választót sem, hogy megváltoztassa magatartását.

A tény, hogy a privatizációk során „tisztességes vállalkozók” kezébe került az állami vagyon 110 milliárd szlovák koronás része, amikor történt, ez nem volt semmilyen hatással Mečiar híveire.

Az, hogy V. Mečiar, mint miniszterelnök eltiporta az ellenzék jogait, drasztikus tisztogatásokat rendezett a közigazgatásban, mániákusan üldözte Michal Kováč államfőt, korlátozta a kisebbségek jogait, bűncselekményekre használta fel a szlovák titkosszolgálatot, meghiúsította a NATO-ról és a közvetlen elnökválasztásról szóló referendumot, alkotmányellenesen kitiltott egy képviselőt a parlamentből.

És még sok minden mást is lekövetett, ami teljesen szemben áll a demokratikus elvekkel és a közvélemény egy részéből komoly ellenérzéseket váltott ki, mindez Mečiar szavazóit nem rettentette el a HZSD támogatásától. Bebizonyosodott azonban, hogy semmi sem tart örökké, és végeredményben azok az emberek is elhagyták Mečiart, akik egyébként közömbösen viseltettek a Mečiar-ellenes érvekkel szemben.

Míg 2002-ig a támogatás csökkenése lassú volt, azután elkezdődött a nyílt hanyatlás. Minden ezután következő választáson az előző eredmény felére esett vissza népszerűsége, míg végül 2012-ben az „államalapító” kevesebb szavazatot kapott, mint Nora Mojsejová mozgalma.

A mečiari sablon szerint

Sok szlovákiai politikai pártnak sikerült a kormányhatalomban szerzett részesedését vállalati vagy pártprofitra váltania, de közülük csak egy hozott létre egy olyan rendszert, aminek köszönhetően politikai befolyását még azelőtt „piacra bocsátotta”, hogy megszerezte volna a hatalmat. R. Fico vezetése alatt a Smer így olyan forrásokhoz jutott, amelyek a „saját fejjel szerzett pénz” kategóriába tartoztak.

A Smernek adott támogatásért cserébe a szponzorok nem csak „saját” embereiket juttathatták a párt választási listájának első húsz helyére, de jogot szereztek az állami cégek szerveiben betölthető posztokra és az állami tisztviselők pozícióira is. A Smer társalapítója, az egykori parlamenti képviselő, Bohumil Hanzel szerint Fico párelnök ezt azzal kommentálta, hogy „

normális, hogy a szponzorok a pártnak adott pénzükért cserébe a győztes választások után igényt támasztanak az állami közbeszerzésekre”.

Fico két kormánya után és az alapján, amit a Smerhez közeli oligarchák profitjáról tudni lehet, Peter Schutz kommentátor mérleget vont. Szerinte Fico kormányai létrehoztak egy

„gazdaságot, amiben a politikusok a közigazgatási funkciók osztogatásán, a politikához közeli vállalkozók (szponzorok, lobbisták, felkapott ügyvédek, konzultánsok, stb.) pedig a politikusok elérhetőségén nyerészkednek”.

Csakúgy mint V. Mečiar esetében, R. Fico esetében is a Smer választói támogatottsága 2006 és 2012 között olyan gyorsan nőtt, hogy ellenfeleit és a szavazni nem akarókat is kétségbe ejtette. Megintcsak tekintet nélkül arra, hogy a Smer elnökét az ellenzéki képviselők vagy az újságírók hányszor és mennyire kézzelfoghatóan ítélték el azért, mert a politikai klikkek és a kapcsolódó oligarchát érdekei szerint kormányoz, Fico pártjának preferenciájára mindez nem volt semmilyen közvetlen hatással.

Megint az történt, hogy a Smer és elnöke tehetett bármit, a választók szemében semmi sem tűnt elég rossznak. De a most márciusi választási eredmények azt mutatták, hogy a Smer számára is eljött a töréspont, amire Mečiar esetében 2002-ben került sor. Gyakorlatilag kizárt, hogy az R. Fico pártjától elpártolók visszatérjenek hozzá. A kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy a preferenciák legközelebbi zuhanása a HZSD mintájára történő ismételt népszerűség-vesztés lesz, vagy önálló történet kerekedik belőle.

A szavazók, akiket egyszer elvesztett…

Néhány tényt úgy is fel lehet fogni, hogy azok befolyással lesznek a támogatás hanyatlásának önálló történetére. R. Fico V. Mečiartól eltéről más típusú politikus – többek között nem teremt annyi kontraproduktív konfliktust, tehát olyan konfliktust, amelyek károsak a Smerre nézve, függetlenül attól, hogy megnyeri őket vagy sem. A HZDS elnökével összehasonlítva sokkal jobban vezeti a pártot, mert míg Mečiartól 20 év alatt számos munkatárs távozott, addig R. Fico 16 éve alatt csak néhányan álltak odébb és a párt sosem roggyant meg.

Mečiarral összehasonlítva a Smer elnöke sokkal jobb a szavazóbázis keménymagja elvárasainak felismerésében –a szociálisan hátrányos helyzetű választókkal szembeni együttérzés kiemelésével, az állam szerepvállalásával az ő védelmük érdekében, a közigazgatási források politikai redisztribúciójának dicséretével vagy az erős állami hazaszeretettel.

Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy ezek a plussz tényezők befolyásolják majd a Smer választóit a töréspont után is. V. Mečiar 2002 kettő után is mindent megtett, (…) de még ez sem ért semmit. Ugyanez történhet R. Ficoval is.

Lehet, hogy a legerősebb tényező – ami azt sugallja, hogy a Smer hanyatlása nem lesz olyan meredek, mint a HZDS bukása – abból adódik, hogy Fico szavazóinak nem áll rendelkezésére olya vonzó alternatíva, akihez átpártolhatnak, mint amilyennel az egykori HZDS szavazói rendelkeztek évtizedekkel ezelőtt. Ők akkor tömegesen vonultak át Ficohoz és a Smerhez. Ma az SNS-hez és Andrej Dankohoz mehetnek (…). A választások utáni preferenciaharc azt mutatja, hogy ez a folyamat elkezdődött (…).

2006-ban R. Fico kijelentette, hogy nem akarja úgy végezni a politikában, mint V. Mečiar  vagy Mikuláš Dzurinda, mert nem akarja „meg nem tűrt emberként bevégezni politikai karrierjét”. Az igazság az, hogy bármit is tesz ezek után, máshogy (mint Mečiar vagy Dzurinda) nem végezheti.

Vagy elmegy önként, vagy azok a választók léptetik le, akiket elvesztett.

eTrend.sk, Marián Leško: Smer je za bodom zlomu, kopíruje krivku HZDS

Nyitókép: Sme.sk