Lánczi Tamás: Ki nyert?

Hajnalban végigszenvedtem az amerikai elnökjelölti vita első körét. Amilyen izgalmasnak ígérkezett, olyan unalmas lett, de azért nem volt tanulságok nélküli.

Az amerikai ballib média persze azonnal ítéletet hirdetett, és Clintont hozta ki győztesnek. Ezen nem lepődtem meg. Ha valami meglepő, akkor inkább az, hogy valószínűleg el is hiszik, amit mondanak. Elfogultságukkal inkább csak magukat tévesztik meg, a választók egy jó része torkig van a balos médiagépezettel és azt sem hiszik el neki, ami történetesen igaz. (..)

Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy magánál a jelölti vitánál is fontosabb az utána következő értelmezési harc. Clinton kampánycsapata ki is használja a médiafölényét, hogy világgá kürtölje a szívének kedves jelölt győzelmét, mégis érdemes kívülállóként is szemügyre venni, mi történt az elnökjelölti vita első fordulójában.

   

Trump és Clinton biztonsági játékot játszottak. Clinton nehezebb helyzetből indult. Először is, mert a jelenlegi kormányzat embere, az amerikai politikai osztály prominense, aki az elit pozícióit védi. Ez pedig ma nem túl népszerű pozíció se tengeren innen, se tengeren túl. Emellett – az utóbbi időkben az egészségi állapotával kapcsolatban felmerült kételyek miatt – meg kellett győzni a közönséget, hogy mentálisan és a fizikailag is alkalmas az elnöki posztra. Arra is vigyáznia kellett, hogy megőrizze a komoly vezető képét, miközben ellenfelét bent kellett tartania az alkalmatlan, inkompetens jelölt számára kijelölt sarokban. Úgy kellett vitatkoznia, hogy közben ellenfele egy pillanatra se tűnjön esélyesnek.

Trump ennél egyszerűbb helyzetből indult: ő a politikából, a polkorrekt világból, az elitből kiábrándult, a lecsúszástól félő, dühös középosztály szószólója. Az ember, aki megbünteti a washingtoni idiótákat, akik bürokratikus terhekkel, adókkal nehezítik az átlagemberek életét.

Alapvetően mindenki jól játszotta a szerepét, kisebb megingásoktól eltekintve senki sem került fölénybe. Azonban, a helyzetből fakadóan, a pálya inkább Trumpnak lejtett. Clinton beleszorult az „elmúlt nyolc év” védelmébe, amit ő kifejezetten jónak ítél, a választók egy jelentős része viszont pocséknak. Miközben Clinton féltékenyen őrizte a kompetens vezető képét, óhatatlanul is átcsúszott a saját tévedhetetlenségében vakon hívő, öntelt, mindent jobban tudó főnöknek. Stílusa inkább volt fölényeskedő és kioktató, mint erős. Ez pedig hiba egy olyan jelölt esetében, akiről azt gondolják a választók, hogy nem érdekli az emberek véleménye és be van zárkózva a washingtoni elefántcsonttoronyba. Trump minden furcsasága és fülsértő nárcizmusa ellenére, következetesen játszotta a néptribunus szerepet, ami ellen Clintonnak nem csak most, hanem az egész kampányban nincs ellenszere. (..)

Meglátjuk. Egy biztos: a diadaljelentésekkel ellentétben a kép sokkal árnyaltabb, a választási küzdelem pedig teljesen nyitott. Elég csak egy pillantást vetni az internetes közönségszavazásokra, amelyek ha nem is reprezentatívak, de arról árulkodnak, hogy egyelőre szó sincs Hillary Clinton győzelméről.

mozgasterblog.hu – Lánczi Tamás: Ki nyert?