Napjainkban gyakran szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Európa nyugati fele másképpen vélekedik bizonyos dolgokról, mint Európa keleti fele.

 

A kép persze összetett, nem szabad generalizálni sem a véleményeket, hiszen azt is láthatjuk, hogy bizonyos kérdések (például a migránskérdés) megítélésénél az európai társadalmak között is tetten érhető némi véleménykülönbség, ráadásul azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy több esetben különbség tapasztalható a politikai elit és a társadalom véleménye között. (…)

 

(…)

 

 hirdetes_300x300  

(…) 1953, 1956, 1968, 1981, 1989 – mind egy-egy mérföldkő, ahol a szó legszorosabb értelmében vérre menő problémák kerültek a felszínre. (…) Ez azt is eredményezte, hogy a kelet-európai lélek fogékonyabb néhány problémára, s a reakciói is egészségesebbek.

 

Merre lehetne tehát a kiút az európai gondolkodás egységesebbé tétele felé? Mert nekem meggyőződésem, hogy a globalizált világban még inkább egymásra vagyunk utalva, mint korábban.

 

A dialógus lehetne a megoldás. A nyugati felsőbbrendűségi érzés, a néha tapasztalható nyugati gőg lefaragása.
Még talán nincs késő.

 

 

Csáky Pál: Két Európa?

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!