„Ilyen a vérem” – exkluzív interjú Budaházy Györggyel

Senki eddig nem kormányzott jobban, mint ahogy Orbán kormányoz, a Jobbik sem tudna. Budaházy György nem látja azt sem, hogy Vonáék fordulata bejött volna. A börtönből februárban házi őrizetbe helyezett, első fokon 13 évre ítélt „terroristavezér” egyébként nem hisz az erőszakos rendszerváltásban, de nem tartja magát baleknak és nem bánt meg semmit. A Mandinert értelemszerűen otthonában fogadta: a kertet nem hagyhatja el, máskülönben jelez a lábperec. Faggatózásunkra közölte: a bíróságon már tett vallomást, tehát nem árulja el, milyen cselekményekről tudott, de állítja, hogy nem adott utasítást sem Molotov-koktélozásra, sem Csintalan Sándor megverésére. Exkluzív interjúnk.

Mennyit volt börtönben összesen az elmúlt tíz évben?

Két év hét hónapnál is több, amit szigorított fegyház körülmények között töltöttem. Az előzetes ugyanis a legszigorúbb őrizet. Házi őrizetben is voltam, most is abban vagyok, azzal együtt már közel három év. 2006 után voltam tíz hónapot lakhelyelhagyási tilalommal egy ügy miatt, amiben aztán felmentettek. Senki nem mondta azóta se, hogy bocsánat.

   

(…)

Szóval itt ül lábpereccel és nem bánta meg, hogy a magyar radikáljobb fenegyereke lett?

Nem. Sosem számítgattam, mi éri meg. Azt tettem, ami belőlem jön. Maradhattam volna „kisember” is, persze, de bennem mindig mozgott valami. Biztos családi hagyomány.

Az 1266-ig visszavezethető családfa elég impozáns.

Nem a nemesség miatt mondom. Sok nemes van, aki kényelmesen él és nem csinál semmit. Az én családom nem ilyen. Felmenőim mindig harcoltak. Egyik ebben a szabadságharcban, másik a másikban, a harmadik ötvenhatban… Ilyen a vérem. A genetikám. Azért biztos számít az is. Amikor jött a rendszerváltás, egyből politizálni is kezdtem, MDF-tag is voltam. Osztályidegen családból jöttem, utáltuk a kommunizmust, örültünk, hogy vége, meg aztán fiatalon rengeteg az emberben az energia. Kiálltam az új, jobboldali kormány mellett a taxisblokádnál is. Majdnem összeverekedtem a taxisokkal, annyira nem értettem egyet velük.

(…)

Elég gyorsan a radikáljobbos szubkultúra élén találta magát. Tervszerűen haladt?

Nem. Ez csak azért volt így, mert a legtöbbször mindenki csak hezitált, én meg cselekedtem. Tipikusan ilyen volt a Kempinski-tüntetés is, 2002. december 1-jén.

Ifjabb olvasóink kedvéért: Medgyessy Péter akkori kormányfő román kollégájával a Kempinski szállóban koccintott Erdély elcsatolásának román ünnepén.

Pontosan. A szálloda előtti tüntetésen voltunk jópáran, ott volt még Bayer Zsolt is, de semmi sem lett volna, ha a feleségemmel előző nap egyesével nem küldünk több száz sms-t. Nem volt még köremail meg Facebook-csoport akkoriban, akit ismertünk, egyesével írtunk mindenkinek, hogy találkozzunk a hotel előtt és tüntessünk ez ellen a gyalázat ellen. Grespik Laci, Isten nyugosztalja, európai precedens ügyet tudott belőle csinálni. Maradhattam volna a kaptafánál, távol a közügyektől, de ez és sok minden más akkor mind nem lett volna.

Mi nem lett volna még?

Rengeteget pörögtem akkoriban a hagyományőrzésben is, amikor nem létezett még Kurultáj. A pozsonyi csatával sem foglalkozott még senki, azt is én kezdtem el. Sőt, Novák Előddel mi gyártottuk az első Nagy-Magyarország matricákat. Szegedi Csanád ebből jó üzletet csinált aztán. Mi találtuk ki mindenesetre, csak nem mi csináltunk belőle üzletet.

(…)

Mi lenne tökéletes? Menne tankkal visszafoglalni Erdélyt?

Most nyilván nem. Nincs is tankunk. De ki tudja, mit hoz a jövő? Itt van ez a migráció. Amikor az iszlám terjeszkedett, a Balkán mindig összeomlott, mi voltunk az elsők, akik megpróbáltuk megállítani. Most is ez történt, de nem tudjuk, mi a vége. Ha Törökország radikalizálódna, arra például nincs felkészülve Európa. Magyarország lehet, hogy kénytelen-kelletlen be kellene nyomuljon Romániába és Szerbiába. Védeni ugyanis csak a nagy Magyarország határait lehet. A pusztába lehet kerítést húzni időlegesen, de katonailag az védhetetlen. A Kárpát-medencét lehet védeni. Tehát nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Amit tudunk, hogy történt velünk szemben egy hatalmas igazságtalanság és ma is igazságtalanságok sorát kell elszenvedniük a határon túli magyaroknak.

Jól sejtjük, hogy nem iszik Heinekent?

Már csak a vörös csillag miatt sem. Egyébként Sopronit sem iszom. Amíg elnézést nem kérnek azért a reklámért, amelyben sörrel koccintanak. Bocsánat, de van ez a szép hagyományunk. Nem koccintunk sörrel, mert Aradon az osztrákok minden egyes kivégzésre sörrel koccintottak. Akárhányszor meséltem külföldieknek, miért nem koccintok velük, érdeklődéssel hallgatták a történetet és tisztelték ezt a szokást. Miért kellene elengedünk ezeket, régi, közös hagyományainkat? Nem kell. Nem szabad. De a fő gond persze nem a sörügy. Még az Orbán-kormány sem tesz annyit például a nyelvtörvény ügyében, amennyit kellene. Szerintem mondjuk itt is tenni akar valamit: előrébb szokott látni a többieknél.

(…)

Mandiner.hu – „Ilyen a vérem” – exkluzív interjú Budaházy Györggyel