Csáky Pál: Parasztvakítás

(…) Az emberiség 3 százaléka veri át röhögve a 97 százalékot, s közben még jól is szórakoznak rajtuk. Ráadásul az átvertek nem ritkán még hálásak is ezért és a szimpátiájukkal tüntetik ki azokat, akik az orruknál fogva vezetik őket.

(…)
Összeraktak tehát egy olyan látszatmegoldást, amely azt akarja elhitetni a polgárokkal, hogy most aztán tényleg nekimennek a bűzös mečiari amnesztiáknak. Néhány szlovákiai magyar tollforgató már ájuldozik is, milyen szépen legitimálja ez a lépés a Most-Hidat. Érdemes volt belépni ebbe a koalícióba, lelkendeznek, most aztán tiszta és szép lesz itt minden.
( S ami a legviccesebb: azokról mondják ezt, akik a leghangosabban védik Kalinákot! Kevés olyan szlovák nyelven elhangzott mondat van, amit jó szívvel javasolnék a Parnasszusra, de Lasica gyönyörű mondata mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik: Szlovákiában olyan komolyan veszik a korrupció elleni küzdelmet, hogy már azok is küzdenek ellene, akik csinálják. A semmit nem tevő speciális ügyész országában mindenki nyugodtan lophat, csalhat, aki része a rendszernek, sőt, parlamenti képviselő létére simán adhat akár jogi tanácsokat is törvényellenesen működő, feketemunkásokat is foglalkoztató cégeknek – lásd Gál Gábor ilyetén ténykedését.

Koalíciós pártelnök is simán felvásárolhatja a választóitól bagóért a földet, tudván, merre megy majd az R7-es gyorsforgalmi út – és sokan még tapsolnak neki emiatt, mondván, hülye lenne, ha nem élne vissza információs monopolhelyzetével. És rá szavaztak – és rá fognak szavazni. Orwell erről írta az Állatfarmot – de ki a fene az az Orwell, ugyebár, amikor a megvalósult Állatfarm a buliban bent lévőknek egészen élhető hely? Mindennek menedzselésére ma már kifinomult technikák léteznek, s azok az emberek, akikben nem működik a belső iránytű, könnyű prédának számítanak.)

   

Ám vissza az amnesztiákhoz: nem lesz eltörlés és nem lesz felelősségre vonás, ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Az alkotmánybíróság majd szépen, lezsírozottan jegeli a témát, a kormánykoalíciós vezetők ezt már jó előre megbeszélték velük. A társadalom orránál fogva vezetésének kísérlete zajlik, s az eredmény felettébb kétes lesz.

Mint ahogy nincs eredmény egy másik ügyben sem. A kétnyelvű vasúti táblák ügye először egy tollvonásnyi témának indult. Annak is csak azért, mert fiatal magyar aktivisták napirendre tűzték a témát, sőt, nem átallottak vele Brüsszelig elmenni. Megint csak a civil társadalom kényszerítette ki a nyilatkozatot a miniszter részéről, amely szerint gyorsan megoldódik minden.

Közben annyi történt, hogy nyilvánosságra hoztak egy település-jegyzéket, ahol lehetnének ilyen táblák. Pár hét kell csak hozzá, ígérték. A szolgálatos média ugrott, és lekommunikálta az ügyet. Néhányan fanyalogtak, hogy a vasúti megállókat valamilyen titokzatos oknál fogva nem érinti az ügy, de a többség tudomásul vette, hogy végre történik majd valami.

Nem történt.

Kis idő múlva azzal jöttek, hogy tisztázni kell a technikát, amivel ezeket a táblákat felhelyezik (!!!). A legutóbbi hír pedig az, hogy rájöttek arra, amit a magasságos minisztérium már évek óta mond: az a baj, hogy a törvény mást mond. Törvényt kellene tehát módosítani.

(…)
Nos, az a koalíció, amely most alkotmánymódosításnak veselkedik neki, az előzetes információk szerint az idén már nem lesz képes ennek az egy megengedő mondatnak a törvénybe iktatására. Vagyis: túlzás a megállapítás, hogy megint csak a polgárok hülyítése zajlott? S egyáltalán ki vezeti azt a minisztériumot, ahol a miniszter szavának semmi súlya nincs?

(…)

Hát, így lennénk, ebben a szép, modern, 21. századi világunkban. S a legfájdalmasabb vicc talán az, hogy sokan őskövült konzervatívnak tartják azokat, akik azért valamiféle tisztesség és legalább a minimális szintű közerkölcs létét tartanák helyesnek a közéletben is, a harmadik évezredben is.

(…)
A fő probléma azzal van, hogy ez a jelenség teljesen szétmarja a társadalom értékrendjét. Mert ha az „erkölcsteleneknek mindent szabad” filozófia véglegesen teret nyer itt, akkor nincs támpont, amely szerint a polgárok tájékozódhatnak.

(…)

És azt se feledjük: parasztot vakítani (a kifejezésben a paraszt szó nem a mezőgazdászt, hanem a primitív, buta, manipulálható embert jelenti) csak annak az esetében lehet, aki megfelel a fenti zárójel „követelményeinek”.

Csáky Pál: Facebook