George Friedman: A Brexittel mindenki nyer

(…) Amerika fokozatosan távolodik a nemzetközi kereskedelmi egyezményektől, ahogy a csendes-óceáni partnerség elhagyása, úgy az európai uniós TTIP befagyasztása is ezt mutatja. Ettől függetlenül a kelet-közép-európai régión belül ahogy Lengyelország, úgy Magyarország is geopolitikai és üzleti szempontból az Egyesült Államok fontos partnere, a kapcsolat ezután még erősebbé, intenzívebbé válhat. Meggyőződésem, hogy a következő évek újabb jelentős amerikai befektetéseket hozhatnak Budapestre, főként a szolgáltató szektorban és a digitális gazdaságban.

A Trump-érában mi lesz a külügy kulcsterülete: Oroszország, Kína vagy a Közel-Kelet?

Minden a hadi körülményeken múlik, mesterterv nem létezik. Fegyveres konfliktusba biztosan nem bocsátkozunk Pekinggel, hiszen túl gyenge ahhoz, hogy értelme legyen. Az erőviszonyokat fenntartja a kínai importvám drasztikus emelése, ami válasz a jüan árfolyamának manipulálására. Ebbe az irányba mutat az amerikai cégek gyártókapacitásainak hazahozatala is a Távol-Keletről.

   

Oroszországgal lassan, megfontoltan sakkozunk, ellentétek éppúgy lehetnek, mint közös megoldáskeresés. A Közel-Keleten pedig 10-15 éve Európa helyett cselekszünk, de az Egyesült Államok csak akkor kezd újabb hadműveletekbe, ha nincs más választása. James Mattis védelmi miniszterrel a kabinetben minőségi változást érhetünk el Szíriában.

Hasonlóan gondolkodik a migrációról az amerikai elnök, mint a magyar kormányfő, Orbán Viktor . Hogyan kellene kezelnie a kérdést az Európai Uniónak?

Az USA 1920 óta koordinálja a bevándorlást, lassan száz éve léteznek a limitek, a kvóták. A migrációnak számos előnye van Amerikában, de Európában más a helyzet. A szíriai háborúra nem lehet az Európai Unió válasza az, hogy minden menekültet befogad, ez nem válságkezelés, hanem zsákutca.

Brüsszelnek látnia kell, hogy nemcsak a szuverenitásuk miatt aggódó EU-tagállamoknak, hanem a menekülteknek is azzal tesznek jót, ha a Közép-Európa felé terelés helyett megállítják a hullámot az észak-afrikai államokban vagy a Nyugat-Balkánon. De ehhez nem elég beszélni, cselekedni kell, megteremteni a menekülttáborok intézményi feltételeit. Aggasztó az eddig látott tehetetlenség.

A franciaországi, illetve a németországi választások mennyiben befolyásolhatják Trump európai törekvéseit?

Nincs olyan terv, amely Francois Hollande vagy Angela Merkel személyének függvénye, legfeljebb a szélsőséges pártok hatalomra kerülése hozhatna stratégiai változást az amerikai–európai kapcsolatokban. Donald Trump megteheti, hogy megválogatja, kiket enged közel magához, ennek markáns jele a már említett szabadkereskedelmi egyezményekből való kihátrálás is.

Ki lesz a Brexit nyertese: az Európai Unió vagy Nagy-Britannia?

A kilépéssel mindenki nyer. A briteknek elegük lett a brüsszeli bürokratákból, abból a rendszerből, amelyhez sokkal többet adnak, mint amennyit kapnak tőle. Elég erős a gazdaságuk ahhoz, hogy önállóan is boldoguljanak, a belső piachoz való további hozzáférést pedig úgy harcolhatják ki, hogy cserébe engedményeket tesznek a szabad munkaerőmozgás terén.

A másik oldalról nézve pedig az EU-ban maradó 27 tagnak nem fog hiányozni egy olyan 28., aki eddig is egyéni elbírálás alá esett. De a várhatóan jelentősebb kötelezettségek nélkül megmaradó privilégiumok válthatnak még ki heves vitákat.

(…)

Hazánknak továbbra is Németország, Románia és Szlovákia a legfontosabb külkereskedelmi partnere. Európán kívül hol és milyen iparágakban érhet el áttörést a magyar export?

A magyar agy a legértékesebb exportcikk Észak-Amerikától Ázsiáig mindenütt, mindig is az volt. Ez az ország olyan kutatókat, tudósokat, orvosokat adott már eddig is a világnak, hogy ezután is a tudományba, a szellemi tőkébe kell kapaszkodni. Az pedig a mindenkori hatalom felelőssége, hogy meglegyen a megfelelő finanszírozás, a kellő infrastrukturális háttér a kutatócsoportok rendelkezésére álljon.

Tavaly azt nyilatkozta a Business Insidernek, hogy atomtámadástól belátható időn belül nem kell tartani, de újabb háborúk ettől még kitörhetnek, akár Kelet-Európában is. Fenntartja az álláspontját?

Oroszországgal továbbra sem árt óvatosnak lenniük a régióbeli nemzeteknek, intő példa lehet a Krím félsziget bekebelezése. Moszkva kétarcú: egyszer félkarú óriásnak tűnik, máskor alvó oroszlán benyomását kelti.

Közép-Európa országai csak magukra és egymásra számíthatnak, össze kell fogniuk, minden eshetőségre felkészülve. A nukleáris fegyverek fejlesztéséről és a rakétakísérletekről pedig a legtöbb embernek Észak-Korea jut az eszébe. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok kitart Dél-Korea és a térség stabilitása mellett. Ha Kim Dzsongun nemcsak nemcsak provokál, hanem mégis támadásba lendül, a mindent elsöprő amerikai válaszra legfeljebb 15 percet kell várni Phenjanban. Az USA határozottan képviseli a szövetségesei érdekeit.

(…)

Világgazdaság, George Friedman: a Brexittel mindenki nyer

Nyitókép: VG.hu