Szemle

Marco Rossi: A futball egy szenvedély

Isten hozta Dunaszerdahelyen, Marco. Két hete bajnokságot nyert a Honvéd együttesével, és így kivívták a jogot, hogy a Bajnokok Ligája selejtezőjében szerepelhessenek. Viszont ön úgy döntött, hogy elhagyja Budapestet, és a szlovák élvonal hetedik helyén végző csapatához igazol. Mi volt ennek az oka?

 

„Különféle okai vannak a váltásnak. Az első: úgy gondoltam és most is úgy gondolom, hogy a Honvéd nem képes folyamatosan fenntartani a nemrég befejeződött bajnokságban látott színvonalat, és így nem fog tudni sikeresen szerepelni a Bajnokok Ligája selejtezőiben. Ennek okairól nem szeretnék bővebben beszélni, hiszen túl hosszú lenne mindent elmagyarázni. Bennem már februárban megérett a döntés, hogy elhagyom a Honvédot, de arról, hogy Dunaszerdahelyre jövök, csak a magyar pontvadászat végén döntöttem, miután személyesen is beszéltem a klub sportigazgatójával és a tulajdonossal, Világi úrral. Ők jó benyomást tettek rám, ami a klub jövőbeli ambícióit illeti. Én is egy ambiciózus ember vagyok, szeretném folyamatosan fejleszteni a céljaim és a pályafutásom. Úgy vélem, hogy Dunaszerdahelyen minden adott ehhez.”
 

Magyarországgal szomszédos ország vagyunk, ahol ön öt évet töltött el. Mennyit tud a szlovák labdarúgásról, és azon belül a szlovák élvonalról?

 

„Tudom, hogy nagyon küzdős, hajtós bajnokság. Szerintem a színvonal nagyjából megegyezik a magyar élvonaléval. Itt is vannak jó játékosok, csak a szlovák futball küzdelmesebb a magyarnál. Viszont a csapat már ismeri ezt a stílust, szóval minden rendben van.”
 

Mit tud a DAC együtteséről és a futballistáiról?

 

„Rögtön azt követően, hogy felmerült a Dunaszerdahelyre való érkezésem lehetősége, én és a csapatom el is kezdtük feltérképezni a DAC-ot, megnéztük a múlt szezonbeli meccseit. Őszintén szólva színvonalas mérkőzéseket láttam, jó hozzáállású labdarúgókkal. Ezt szeretnénk még magasabb szintre vinni, de az alapok nagyon jók. Igyekezni fogunk fejleszteni az együttes technikai szintjét – ez a feladatom, és a játékosoké is.”
 

Milyen típusú futballt kedvel ön, és mire számíthatnak a szurkolók a csapattól a következő szezonban?

 

„Szeretem az agresszív labdarúgást, hiszen úgy gondolom, hogy a modern futballban agresszíven kell játszani. A játékosoknak is közel kell helyezkedniük egymáshoz, és mindenkinek együtt kell támadnia és védekeznie is. A csapat ’szélességén’ kell majd dolgoznunk, és természetesen a játékrendszeren is, de a legfontosabb a konceptus, amelynek ugyanolyannak kell lennie, bármennyi védővel és támadóval is állunk fel. Ez a legfontosabb dolog, és ezen kezdünk el dolgozni elsőként rögtön az elejétől.”
 

Tíz nap múlva kezdődik az új idényre való felkészülés, ami négy hétig tart majd. A bajnokság pedig hat hét múlva rajtol. Mik a tervei ezek alatt az időszakok alatt?

 

„Az első héten az erőnlét fejlesztésére koncentrálunk, de már egyes taktikai elemeket is gyakorolni fogunk. Az első nyolc-tíz napot követően jön majd az első felkészülési mérkőzés, és attól a pillanattól kezdve igyekezni fogunk a taktikát előtérbe helyezni – a védekezőt és a támadót egyaránt. Úgy gondolom, hogy négy hét alatt sikerülhet elérnünk egy olyan jó formát, hogy magabiztosan vágjunk neki a pontvadászatnak.”
 

Majdnem öt évet töltött Budapesten, most pedig egy kisvárosba érkezik, ahol többet lesz a szenvedélyes szurkolóink szeme előtt. Mit tud a dunaszerdahelyi régióról és az itt uralkodó hangulatról?

 

„Hogy őszinte legyek, a stadionban uralkodó hangulat volt az egyik fő oka, hogy elvállaltam a DAC irányítását. A futball egy szenvedély, a futball maga a szurkoló, és nélkülük nincs labdarúgás. Számomra egy szomorú dolog az, amikor egy szinte üres stadionban kell pályára lépni néhány néző előtt. Viszont ha tele vannak a lelátók, akkor az egy teljesen más történet, más foci. Szeretek sok ember előtt meccselni. Tudom, hogy a DAC találkozóira sok ember kíváncsi, akik erősen támogatják is a csapatot. Az a kívánságom, hogy jó játékkal és mindenekelőtt jó eredményekkel fizessük nekik vissza a támogatásukat. Szeretnénk büszkévé tenni őket.”
 

Beszéljük magáról az együttesről. Hat labdarúgó is elhagyta a klubot, és három játékosunk pedig az U21-es Európa-bajnokságra készül. Mindenképp szükséges lesz megerősíteni a keretet. Mik a tervei ezen a téren?

 

„A terveim megegyeznek a klub terveivel. Mindannyiunk húsz játékost szeretne, legalább három kapust, és minimum öt tehetséges fiatalt is a csapatnál akarunk tudni. Szeretnénk több fiatalt is beépíteni az együttesbe – ez az egyik főbb célkitűzésünk. Több játékossal is tárgyaltunk már, többek között válogatottakkal is. Én úgy gondolom, nem az én feladatom meggyőzni a játékosokat, hogy maradjanak Dunaszerdahelyen. Ha valakit maradásra akarunk bírni, az azért lesz, mert annak a játékosnak megfelelő a hozzáállása, és én csak ilyen labdarúgókat szeretnék a csapatomban látni. A modern labdarúgásban a hozzáállás a legfontosabb dolog, minden egyes labdáért keményen meg kell küzdeni. Azt senkinek sem tudom megígérni, hogy bajnokságot nyerünk. Amit viszont bizton ígérhetek: a csapatunk az első perctől az utolsóig küzdeni fog.”

 

Milyen célkitűzést kapott a klubvezetéstől?

 

„Azt szeretnék, ha huszonkét meccs után az első hat hely egyikén végeznénk, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.”
 

Öt évet töltött Magyarországon. Mennyire beszél magyarul?

 

„Őszintén szólva, nem igazán tanultam meg sok mindent magyarul, mert az a nyelv túl bonyolult a számomra és mindenki más számára is. Megvolt a lehetőségem angolul és spanyolul beszélni, így ezeket a nyelveket használtam. Viszont még ha nem is beszélem a nyelvet, nagyon közel érzem magam a magyar emberekhez, hiszen Magyarország megadta a lehetőséget, hogy életemben először bajnok lehessek. Minden magyar emberrel jó kapcsolatokat ápoltam. Nem szeretnék a Honvéd ellen játszani, és a DAC-nál nagy valószínűséggel nem is fogok. Egy új kihívás Dunaszerdahelyen lenni, és nagyon fontos, hogy egy olyan klubnál dolgozhatok, amely magyarnak érzi magát. Igyekezni fogok mindent megtenni a klubért, ami tőlem telik.”
 

Mit szeret csinálni a szabadidejében?

 

„Pár napja volt egy kisebb vitám a feleségemmel, mert azt mondta, hogy ha velük vagyok is, akkor sem vagyok ott lélekben, mert a gondolataim máshol járnak. Az én agyam mindig a labdarúgáson jár. Ha edző vagy, és igyekszel minél jobban végezni a munkád, akkor nem vagy képes kikapcsolni az agyad. Valószínűleg az agyam napi huszonnégy órában a csapaton fog járni. Igazából akkor lesz csak szabadidőm, amikor a feleségem havonta egyszer eljön majd meglátogatni. Úgy vélem, hogy több szép hely is van a környéken, de azért érkeztem, hogy a munkámat végezzem. Edzőnek jöttem, nem pedig turistának. Minden időmet a focinak fogom szentelni.”

 

fcdac.sk  -Marco Rossi: A futball egy szenvedély

Nyitókép: fcdac.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás