(…)
Nem akarok és nincs szükségem kegyelemre. Három év alatt háromszor próbáltam meg törvényesen indulni egy választáson, és viszonylag közel voltam a sikerhez. Biztosan közelebb, mint az a körülbelül három és félmillió másik ember, akinek hasonló lehetőségei voltak megmérettetni önmagát..
(…)
A parlamentben eltöltött négy és a parlamenten kívüli két év politikai mérlege számomra kedvező. Elég sok mindent felróvok magamnak. Azt azonban soha nem fogom felróni magamnak, hogy megpróbáltam – nem ténferegtem Figeľle a reverenda mellett és saját bőrömet vittem a vásárra. Természetesen még most is zavar, ahogy az úgynevezett hoax ellen küzdők pofátlanul úgy tálalják a Mudroňová utcában készült fotómat mintha az a Kormányhivatalban készült volna (szerk. meg. a választások előtt röviddel Procházkáról kiderült, hogy titokban a Smer vezetőivel tárgyalt a kormányra lépésről. A kormányhivatalban Fico székel, a Mudroňová utca a parlament címe), miközben jól tudják, hogy hol és mikor készítették.
Zavar, amikor önéletrajzomat – amely egy csaknem 50 oldalas jegyzéket tartalmaz a publikációimról és azok idézésérők – olyasvalaki minősíti a sikertelenség etalonjának, akinek abból kell eltartania magát, hogy egy év után is a házam előtt parkol és zaklatja a 77 éves apámat vagy éppen fotózza, ahogy a feleségem gyomlál. De annyira azért nem zavar, hogy elfogadjam Tkačenko (szerk. megj. a Hospodárske Noviny kommentátora) tézisét, miszerint elég volt a gyalázkodásból.
Nem, nem elég. Még nem törtem meg eléggé, kérem folytassák. Elvégre most, hogy a szlovák jobboldal féleállította legnagyobb lúzerét, már hemzseghet a győztes típusoktól. És lehet, hogy néhány őszinte, együttérző személy is akad köztük.
Hospodárske Noviny – Radoslav Procházka: Prví, poslední a tí uprostred
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.