(…)
A Felvidék magyarlakta sávjában sokan „irigykedve” tekintenek szűkebb régiónkra. Magasabb életszínvonalat, ebből következtetve rohamos fejlődést látnak a felszínen, miközben nem gondolnak bele a mélyben meghúzódó folyamatokba. A viszonylagos jólét, az alacsony munkanélküliség még nem kell, hogy automatikusan prosperáló gazdaságot, szervesen kifejlődött, virágzó gazdasági teret jelentsen. Ez csak a felszín, ami mások számára irigylendő, de mindezek mögött csak bizonyos folyamatok meglovaglása húzódik, és könnyen lehet, hogy a következő válság első szele összeroppantja.
Így érzem ezt a Dunaszerdahelyi járásban is. (…)
Nem tartom járásunkat a Felvidék 16 magyarlakta járása közül a legerősebbnek, mivel a helyben képzett gazdasági teljesítmény területén több dél- szlovákiai járás megelőz minket. Legfeljebb azzal lehet egyetérteni, hogy az életszínvonal, a jólét területén az élmezőnybe tartozunk. Ez viszont nem a helyi gazdaság teljesítményének köszönhető, hanem inkább a kedvező földrajzi fekvésnek és a csallóköziek hagyományos szorgalmának. És azt se felejtsük el kiemelni, hogy más képet mutat a járás nyugati és mást a keleti oldala.
(…)
A pezsgő kisvállalkozói lét működésének az alapja tehát elsősorban a közeli fejlődési pólusokból kiáramló jövedelem, és sajnos nem a járásban képződött gazdasági teljesítmény. A gazdasági teljesítmény mutatójában a Dunaszerdahelyi járást több felvidéki járás felülmúlja, igaz elsősorban Szlovákia nyugati részein.
Minimális az ipari teljesítmény, messze az országos átlag alatt teljesítünk, a valamikori vezérhajó, az élelmiszeripar pedig leépült. A veszély abban áll, hogy bármely elkövetkező válság megroppanthatja a járás gazdaságát, mivel a centrumok is elsősorban a vidéki munkavállalókat bocsájtják el, és a vidéki szolgáltatóktól vonják meg először a jövedelemteremtés lehetőségét.
(…)
Pedig lenne lehetőség a gazdasági szerkezet átalakítására. (…) a fekvésünket kihasználhatjuk, amikor innovatív, a tudásra és a leleményességre alapozó tevékenységeket és szolgáltatásokat akarunk fejleszteni.
A tradícióinkra viszont alapozhatunk. A felső-csallóközi gazdák még pár évvel ezelőtt is ellepték a pozsonyi piacokat a háztájival. A gazda, ahogy a helyi élelmiszeripar is, az elmúlt tizenöt évben kialakult árversenyt elvesztette. De az élelmiszerpiac változóban van. Már nem csak „árérzékeny” a hazai vásárló, de elkezdte keresni a magasabb minőséget és az egészségesebb termékeket.
Az értékes beltartalmú élelmiszerekre pedig a fizetőképes kereslet itt van a közelben. Vissza kell hozni a házias jellegű, magasabb hozzáadott-értéket termelő zöldség- és gyümölcstermesztést és el kell kezdeni az élelmiszeripar fejlesztését, ami további piacot teremtene a csallóközi mezőgazdaságnak.
(…)
Felvidék.ma – Hervay Rozália: Eretnek gondolatok a Dunaszerdaehelyi járás gazdasági teljesítményéről
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
