Egy űrhajós beszámolója: Eltelsz az ámulattal, amikor a világűrből nézel a Földre

Azon emberek közé tartozik, akik szerint akkor is harcoljunk az álmainkért, ha megvalósíthatatlannak látszanak. Neki sikerült gyermekkori álmát megvalósítania. Űrhajós lett. Kisebb-nagyobb szünetekkel hat évig küzdött azért, hogy végül eljusson a világűrbe, ahol pontosan 15 napot, 2 órát és 47 percet töltött. Az egykori amerikai űrhajós, Dorothy Metcalf-Lindenburger az 53. nő, aki eljutott a világűrbe.

Ezt a kérdést minden bizonnyal már milliószor feltették Önnek, de mesélje el, milyen a Földünk a világűrből nézve?

Egyszerűen imádtam nézni. Az az érzés, amikor olyan helyeket látsz, melyekről eddig sejtelmed sem volt, hogy létezik, csodálatos. A tűzhányók, az azúrkék tengerben fekvő szigetek, a sivatagok rendkívül intenzív színben vibrálnak. Ahogy nézed az óceánt, tudatosítod, hogy bolygónk legnagyobb részét valóban víz alkotja.

   

Leírhatatlan érzés, amikor egyszerre nézed a Földet és a világűrnek azt a végtelen sötétséget, ami körülöleli. Annak ellenére, hogy csordultig telsz az ámulattal, tudod, hogy szereted azt a helyet, ahonnan jöttél, és a lehető legjobban szeretnél gondoskodni róla.

(…)

Mit szóltak otthon, amikor bejelentette, hogy „megyek a világűrbe?”

Mindig is támogattak. (…) Amikor bejelentettem nekik, hogy a világűrbe repülök, akkor anyukám kicsit megrémült. Igyekezett úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de nyugtalanította őt ez az egész. Az apukám lelkes volt. Amikor a szüleim fiatalok voltak, éppen az Apollo legénysége tartott a világűrbe, és mindenki óriási lelkesedéssel figyelte az egész missziót. Az édesapám azt mondta: „Wau, a lányom egy hatalmas dolog részese lesz!” (nevet)

(…)

Miért döntött úgy, hogy jelentkezik a NASA-hoz?

Azóta, amióta gyerekként elkezdett érdekelni a világűr, ez volt a legnagyobb álmom. A férjem egyszer azt mondta: „Nagyon sok okos ember jelentkezik, és lehet, hogy nem sikerül majd bejutnod a kiválasztottak közé. De azoknak a gyerekeknek, akiket tanítasz, majd nem mondhatod, hogy ne féljenek, és kövessék az álmaikat, ha te sem követted a saját álmaidat”. Jelentkeztem, hiszen példát akartam mutatni, hogy igenis harcolni kell az álmainkért. (…)

Mit kért Öntől a NASA?

Különböző túlélési tréningeket kell végigcsinálni. Meg kell tanulnod túlélni viszonylag kényelmetlen feltételek között. Edzened kell a víz alatt, repülőgépen tréningezned, különböző rendszerekkel megtanulni dolgozni stb. De megéri.

Volt valami, amivel az edzések során meg kellett küzdenie?

A legkevésbé azt a kiképzést szerettem, amikor meg kellett tanulnunk túlélni a víz alatt. Jó úszó vagyok, szeretek úszni, de képzeld el, hogy szorítószíjakkal hozzáerősítenek egy helikopter-modell testéhez, és bedobnak a vízbe. A cél az, hogy megtanuld, hogyan szabadulhatsz ki a víz alól úgy, hogy hozzá vagy szíjazva a helikopterhez.

(…)

Térjünk vissza a világűrhöz. Ül az űrrepülőgépben, zúgnak a motorok, a fejhallgatóban pedig az utasításokat hallgatja. Milyen érzés ez?

Természetesen ez a jelenet ismerős a tréningekről, ám a valóság teljesen más. Élesben tényleg érzed annak a gépnek az energiáját és vibrációját, amelyben ülsz. Ezt nem lehet szimulátorokkal eljátszani. Jó dolog, hogy vannak feladataid, hiszen segítenek a koncentrációban (…).

Ami a mai napig megmaradt bennem, a csapás a hátamba, amikor elváltunk a földtől. Emlékszem, hogy amikor az űrrepülőgép testéről leváltak az erősítőberendezések, akkor a repülés olyan simává vált, mint ahogy a szimulátorból ismertem. A 3G-s gyorsulás belenyom az ülésedbe. Őrült érzés volt. Máig emlékszem rá.

(…)

Hogy nézett ki egy tipikus reggeli a világűrben?

A legtipikusabb reggeli közé a zabpehely tartozott, hiszen azt viszonylag könnyű hidratálni. Egy tű segítségével megtöltöd vízzel a csomagot, és amikor jól felszívta magát, ollóval levágod a zacskó tetejét, a kását pedig kanállal kieszed belőle. Ehhez narancslevet vagy kávét ittunk. De gyakran ettünk szárított rehidrált tojást is. Egész jó volt. (nevetés)

(…)

15 napot töltött el a világűrben. Mi volt a legszebb élménye?

A legkedvesebb pillanatom az volt, amikor a Csendes-óceán északnyugati része fölött repültünk és egy olyan szigetnél haladtunk el, ami egy óriási erővel felrobbant vulkán eredménye volt. Nekem, mint geológusnak hatalmas élmény volt. Természetesen az a pillanat is szép volt, amikor Colorado felett repültünk, ahol felnőttem, és Texas fölött, ahol a férjem és a lányom éppen tartózkodott.

(…)

Mi változott meg azután, hogy visszatért a Földre?

Tudatosítottam, hogy milyen hatalmas dolog volt az, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget. Teljesítettem az álmomat, csodálatos emberekkel dolgoztam együtt, egy nemzetközi állomást képviseltem, és most már másoknak is mesélhetek a tapasztalataimról. Például arról, hogy milyen fontos megvédeni a Földet, és hogyan kellene csinálnunk. Még most, hét év után is, amikor már úgymond a NASA nyugdíjasa vagyok, óriási felelősséget érzek.

(…)

Aktuality.sk, Dívať sa na Zem z vesmíru napĺňa človeka úžasom (rozhovor s astronautkou)