Életérzésünk lett a csalódás. Végigizguljuk kézilabdában a magyar válogatott világversenyeit, és mindig jól megvernek minket. Legalábbis így érezzük, részben azért, mert a pszichénk becsap minket, és a negatív élmények inkább bennünk maradnak. Más kérdés, hogy ezek a negatív élmények tényleg sűrűbbé váltak az elmúlt öt-hat évben. A palotának szánt ház, amelyet felülről építenek milliárdokból, egyre mélyebbre süllyed ez alatt a súly alatt. Hiányos volt ugyanis az alapozás. Ezt mindenki tudja, mindenki beszél róla. De ki állítja meg az összeomlást?
Pedig a milliárdok töredékéből kétségtelenül terjed a kézilabda az iskolákban, és a megannyi visszaélést is hozó taónak hála nem ró akkora terhet a családokra a versenyszerű sportolás. Magyarország közben csodás esélyt kapott azzal, hogy a férfiak Európa-bajnokságát a szomszédban tartják: a horvát határ túloldalán fekvő, egyébként gyönyörű Varasdra Budapestről is kényelmesen el lehet jutni három óra alatt. Útra is keltek az emberek ezrével, hazai környezetet varázsoltak legjobbjainknak. Így a fanatikus magyar közönség előtt még jobban fájt mindenkinek, hogy már akkor kiesett a magyar csapat, amikor a torna fő szakasza el sem kezdődött.
Hogyan építkezünk felülről? Mivel magyarnak a magyarhoz nincs bizalma, külföldi sztáredzőket hívunk, sztárfizetésért, így egyelőre ők rontják el azt, amit mi is el tudnánk. Megváltóként várjuk tőlük a csodát, majd csodálkozunk, hogy elmarad. Mi a földhöz csapódunk – ám ők isteni tévedhetetlenséggel mondják tovább a magukét.
(…)
Nálunk nem szokás kimondani, hogy miben hibáztunk. Ilyen szempontból tökéletesen illik a környezetbe a dán Rasmussen és a szerb–svéd Vranjes. Önellentmondások sokaságába keverednek mindketten. Holott kiváló referenciákkal érkeztek, tudásuk megkérdőjelezhetetlen. Elkötelezettségükön múlik, részt vesznek-e a helyes alapok lerakásában, a hiányosságok pótlásában.
Kocsis Máté szövetségi elnök egyébként kimondta, amit mindannyian hallani akarunk: „Ha a magyar válogatottról van szó, jogos elvárás, hogy mindenki a legkeményebben, vitán felül álló erőbedobással dolgozzon. A válogatott kell, hogy a legfontosabb legyen, és hiába szerepelnek akár jól a külföldiekkel feldúsított hazai klubok, ha a magyar keret lebőg egy világversenyen, akkor nincs jó magyar kézilabda, és ez ki fog hatni az egész sportágra. Ezért kell mindent ez alá rendelnie mindenkinek.”
Meg kéne valósítani mindezt. Addig is: a következő télig, a legközelebbi világversenyig életérzésünk lesz a remény.
Magyar Nemzet: Arday Attila – Az istenek a fejünkre estek
Megosztás:
Címkék: Arday Attila Kim Rasmussen Kocsis Máté külföldi edző magyar foci magyar kézilabda magyar nemzet magyar sport magyar válogatott Szemle TAO pénz utánpótlás világverseny Vranjes
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
