Több tízezer embert háborított fel a kormányban lezajló színészcserés színházi előadás. Jogosan. Ficon és Bugáron kívül azonban van itt egy másik „vezető“ is, aki szintén felelős a megoldatlan és fokozott feszültségért – Andrej Kiska államfő.
Andrej Kiska nem élt a felkínált lehetőséggel, és nem szabott saját politikai vagy személyes feltételeket Fico számára. Ehelyett mit csinált? Kapitulált, és egyetlen megjegyzés nélkül jóváhagyta a koalíciós vezetők egyezségét.
Nagy hiba volt.
Államfői offenzíva
Andrej Kiska államfő két héttel ezelőtt kissé meggondolatlanul, de annál erélyesebben „államfői offenzívát“ hirdetett. Akkor azt mondta, hogy vagy jelentős kormányrekonstrukciót akar, ami a feszültség lecsillapításához és a bizalom megújításához vezet, vagy előrehozott választásokat.
Sem az egyiket, sem a másikat nem érte el. A „feszültség lecsillapítása“ úgy néz ki, hogy rekordmennyiségű ember vonult ki a tüntetésekre. Zsolnán felgyújtották a Smer székházát, Bugárnak pedig megerősített rendőri védelemre van szüksége…
(…)
Fico utolsó próbálkozása
Fico Smerje azonban előállt egy harmadik lehetőséggel. Viszonylag kétségbeesetten, de a kormányrekonstrukció mellett döntöttek, melynek köszönhetően Fico és Kaliňák helyettesekkel ugyan, de éppen úgy a helyén marad, a kormánykoalíció pedig változások nélkül folytathatja tevékenységét.
(…)
Andrej Kiska államfő pedig fenntartások nélkül elfogadta Fico tervét. (…) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az államfőnek el kellett volna játszania annak a hatalmaskodónak a szerepét, aki a parlamentet vagy a parlamenti többséget ignorálja, hiszen abban a pillanatban mindez Fico kezében volt.
Kiskának azonban megvolt a joga arra, sőt bizonyos értelemben a kötelessége lett volna, hogy saját feltételeket szabjon Ficonak. Nyilvánosan. Ha nem is politikai, de legalább személyi feltételeket. Olyan feltételeket kellett volna adnia, mint amilyenekről két héttel ezelőtt beszélt: hogy az esetleges kormányrekonstrukciónak úgy kell kinéznie, hogy az megújítsa az emberek bizalmát és csökkentse a társadalomban uralkodó feszütlséget.
(…)
Ha már az államfő ezt az egészet elkezdte és megvoltak a saját követelései – még ha szimbolikusan is – , akkor a végsőkig ki kellett volna tartania mellettük. Ha nem akarózott neki ez az egész, vagy nem érezte magát erősnek mindehhez, akkor nem kellett volna a jelentős változásokért indított „államfői offenzívával“ előhozakodnia. A dolgokat pedig Fico és Bugár megoldotta volna egymás között (ahogy meg is oldották).
Kiska mindezzel csupán egy dolgot ért el. Tűzzel a hangjában a „bizalom megújításáért“ mozgósította a nyilvánosságot, majd ahelyett, hogy aktivizálta volna magát és saját feltételeket szabott volna, eltűnt a színről. A tereken tüntető emberek tízezreit pedig magár hagyta.
Aktuality.sk, Komentár Daga Daniša: Kiska premárnil príležitosť konať
Nyitókép: TASR
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
