Elza
  • HUF: 364.83
  • USD: 1.13
  • 5 °C
  • 8 °C
Szemle

Fero Guldan: Elfelejtettünk emberként viselkedni

Fero Guldan 1953-ban született Nyitrán. Pozsonyban a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karán végzett, emellett pedig Marián Velba festőművész kurzusait látogatta. A szocializmus ideje alatt a rendszer ellenzőjeként képzőművészek, építészek, szociológusok között mozgott, az 1989-es bársonyos forradalom után pedig a VPN újság főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1990-ben megbízták a Szlovák Nemzeti Galéria vezetésével, s azóta szabadúszóként működik. Ismert képzőművész, szobrász és publicista, nemcsak itthon, de külföldön is vannak kiállításai, mindemellett rengeteg könyvet illusztrál.

 

A Szentgyörgy (Svätý Jur) felett elterülő erdők mellett él egy szőlősben. Térerőt ritkán lehet fogni, rendes út nem vezet oda, és még a kocsma is messze van. Mi áll az mögött, hogy így elmenekült a civilizációból?

 

Én már kiélveztem a civilizációt. Nyitrán is és Pozsonyligetfalun is a hetedik emeleten laktam, a műtermem pedig Pozsony központjában volt. Ahogy az orvos átlát a testen, én építészként átlátok az épületeken. A panelházban aludni sem lehetett. Elgondolkodtam azon, hogy miképpen lehetne mindezt megoldani, így még a 89-es forradalom előtt vásároltam egy szőlőst. Olcsó volt, mert jó messze van a várostól.

 

Nekem megfelel, hogy a lakhatásra minimális költséget kell fordítanom. Minél kevesebb pénzre van szükségem, annál kevesebbet kell dolgoznom. Megrendítő, hogy az embernek fél hónapot kell güriznie azért, hogy legyen hol laknia.

 

Nem szándékozok hitelt hajtani és életem végéig azon stresszelni, hogy nehogy az utcán kössek ki. Nekem elég egy újrahasznosítható anyagokból készült kunyhó.

 

Nem tartozott azok közé, akik egyetértettek a szocialista rezsimmel. Mi befolyásolta Önt?

 

A családom. Se az őseim között, se a tág rokoni körbe tartozó elődeim között nem volt egyetlen kommunista sem. Az egyik nagyapám szőlőtermelő és juhász volt, a másik kisiparos. Ha ilyen emberek nevelnek fel, akkor meg sem fordul a fejedben, hogy tolvajokkal barátkozz. A nagyanyám a lelkemre kötötte, hogy semmiféle kapcsolatot ne ápoljak a bolsevikokkal. Nincs is szükség arra, hogy ezt részletesebben elemezzem, a kommunisták a tolvajkultúrát képviselték és kész.

 

Amíg nem kerültek hatalomra, addig itt nem loptak. Egy egyszerű embernek ilyen értelmetlenség nem jutott az eszébe. Aki a monarchia idején született, azt az értékek megismerésére tanították. Ezenfelül a falvakban kölcsönösen ismerték egymást az emberek, így az érintett személy a lopással örökre diszkvalifikálta volna magát.

 

Hogyan lophatott volna az én alázatos nagyapán, mikor azzal dolgozott, amit megtermesztett. Neki minden a saját keze alatt született. A szőlő és a juhok gondozása mindenkit megtanít arra, hogy merre van észak, és miről szól az élet. Az ember az élet körforgásának és az örökkévalóságnak a részesévé válik. A kommunisták mindezt elkúrták olyannyira, hogy elfelejtettünk emberként viselkedni.

 

Pontosan miben?

 

Alapvető, banális dolgokban. Amikor az 1989-es forradalom után megnyitották a határokat és hirtelen lehetőség nyílt arra, hogy Ausztriába utazzunk, sok szlovák úgy elkezdett lopni, mint a szarka. Az egyik ottani politikus azt mondta, hogy egy dolgot szeretnének a szlovákoktól – ha találkoznak velük az utcán, akkor legalább köszöntsenek.

 

Ez teljesen letört, mert tudatosítottam, hogy mekkora a különbség köztünk és a civilizált országok között. Az osztrákok egyszerűen nem értették, miért járunk-kelünk az utcán úgy, mint a debilek, akik nem tudnak köszönteni. Ez a vulgáris materializmus okozta agymosás eredménye volt.

 

1989 novembere előtt nem gondolkodott el az emigráción?

 

Nem, soha. Hogyan távozhattam volna arról a földről, mely az atyai örökségem? Azoknak a disznóknak kellett volna elmenniük.

 

Miért van még jelen ennyi érzelem a múlttal kapcsolatban?

 

Mert akkor semmit sem kellett csinálnunk, senkinek sem tartoztunk felelősséggel, nem kellett betartani a Tízparancsolatot. Elég volt befogni a pofánkat. Aki pedig befogta, annak volt lakása, hétvégi háza, Škodája, eljutott egy bulgáriai nyaralásra, tehát jól ment a sora. Sokaknak ez elég volt.

 

Azóta már jó sok év eltelt.

 

Csakhogy azok, akik valamit tudtak, elmentek az országból. A többi ügyes ember pedig a politikán kívül marad, mert nem akar ezzel a szennyel foglalkozni. Az eredmény az lett, hogy a nagyurak manapság mindent elvesznek az emberektől, és csak annyi morzsát hajítanak nekik oda, ami arra elég, hogy befogják a pofájukat. A többit szétbasszák. Ellentétben a feudális nagyurakkal, akik szintén elvettek az emberektől, de legalább valamit alkottak.

 

(…)

 

Denník N, Fero Guldan: Naši dedovia by nám napľuli do tváre a poodtínali ruky za to, ako tu gazdujeme

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket