(…)
De ennél is fontosabb számomra az, amit Emberként kaptam tőle. Az érdeklődését, szeretetét, amit irántunk, családunk iránt tanúsított. Soha nem felejtette el megkérdezni, mikor már nagyon beteg volt, utolsó beszélgetéseink alkalmával sem, hogy van várandós feleségem, akiről mindig nagy szeretettel beszélt. Gyengülő hangján is érezni lehetett az örömöt, szeretetet, amit egy új élet érkezése jelentett számára. És ott volt velem, kérés nélkül és önzetlenül segítve fogta a kezem akkor is, amikor úgy tűnt, komoly pácban vagyok az egészségemmel.
Nem ismertem soha senkit, aki nála nagyobb „harcos” lett volna: küzdött rendületlenül a közös célokért, a szent ügyért és az életért, egészen az utolsó pillanatig. Adja Isten, hogy példáját követni tudjuk.
(…)
Felvidék.ma – Szűcs Dániel:
Megosztás:
Címkék: Pogány Erzsébet Szemle Szűcs Dániel
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
