Beringer Árpád nagymegyeri gazda: Mi nem akarjuk más birtokát. Ők igen.

A rendszerváltás óta a nagyjátékosok keserítették meg az életünket. Mert azóta sem adták vissza a tulajdonunkat, és mindent megtettek azért, hogy ne is kelljen nekik. A tévékamerák előtt azt mondják: a is gazdák „furcsa“ eszközökkel akarnak földhöz jutni. Kérdem én, hogy hogy furcsa eszközökkel, ha egyszer ők nem akarják odaadni a tulajdonunkat.

Törvényellenesen használják mások birtokát… Hát igen, a törvény megengedi nekik, de az alkotmány egyértelműen fogalmaz: senki sem használhatja a földemet a beleegyezésem nélkül. Mégis használják és használhatják, mert még a szocializmusból származó törvényeket nem változtatták meg épp azért, hogy ezeket az előjogokat megtartsák.

Nekünk a támogatások kapcsán nincsenek fenntartásaink, ugyanazt megkapjuk hektáronként, amit ők (a nagyok). A mi problémánk az, hogy minden áron a mi földünket akarják használni, mi viszont csak a sajátunkhoz ragaszkodunk. És ez nagy különbség. Mi nem akarjuk más birtokát. Ők igen. Amíg ez a nagy különbség meglesz, sosem leszünk egyenlők a törvény előtt.

   

A pótföldek használati jogának megszüntetésével kapcsolatban azt mondják, hogy a pótföldek használata visszakerül a nagyvállalatok kezébe. Hát milyen jogon?

Sokat emlegetik, hogy a fiatalok nem akarnak mezőgazdasággal foglalkozni. És mégis, hogyan tehetnék? Befejezi az iskolát, nincs még pénze. Igen, az állam támogatja, de csak ha speciális növénytermesztéssel fog foglalkozik (kertészettel) vagy állattenyésztéssel. De ezek hatalmas befektetést igényelnek. Tehát most fejezte be valaki az iskolát, üres a zsebe, nincs megtakarítása, nincs földje, nincsenek eszközei, de rögtön speciális növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkozzon. És ugyan miből? Ez segítség? Ez épp az ellenkezője. Akiknek a családja nem ezzel foglalkozik, esélye sincs elindulni ezen a pályán.

Gyakran szóba kerül, hogy az állattenyésztést kellene felfuttatni. Na, és hogyan, ha olcsóbban behozzák külföldről, mint ahogy én otthon nevelem? Ráadásul a külföldiek jóval magasabb támogatásokat is kapnak. Mikor csatlakoztunk az EU-hoz, azt ígérték, hogy 6-7 éven belül az agrártámogatások elérik a nyugati színvonalat. Kérdem én, mikor telik le az a hét év? Vagy más időszámítást használnak?

Én azt gondolom, és ez nem csak az én véleményem, hogy el kéne törölni az összes agrártámogatást, mindenhol és minden szinten az EU-ban, és aztán kiderül, hogy hol jobb a termelékenység. Persze, ha Franciaországban bejelentenék, hogy eltörölnék a támogatásokat, az elnököt kihajítanák az ablakon. Ott az elnök még csak fel sem vetheti, hogy valamilyen támogatást visszavág, mer azonnal százezrek mennek az utcára.

Nekünk az lenne a legjobb, ha eltörölnék a támogatásokat. És akkor kiderülni, hogy mi vagyunk a hülyék, vagy épp a dolgosabbak, vagy ők.

Idejön a dán, nem támogatást kap, hanem kölcsönt vesz fel a dán banktól, és egyetlen százaléknyi kamatot kell fizetnie. És nálunk? Amikor ő idejött, nálunk 15 százalékos kamatokra adtak kölcsönt, hogy földet tudjunk venni. Márpedig ez az állam feladata lenne, hogy a bankján keresztül támogasson. De nálunk? Még a bankok konszolidációját is nekünk, hétköznapi embereknek kellett kifizetni.

Egyetlen gazda sem akar külön jogokat, vagy privilégiumokat. Csak azt akarjuk, hogy legyen igazságosság. Azt, hogy ami a mienk, az tényleg legyen a mienk.

Facebook/TVnoviny.sk, a felvétel a június pozsonyi gazdatüntetésen készült. 

Nyitókép: Körkép.sk