Davor Stier: Európa visszatért a befolyási övezetek korába

A szerző Horvátország egykori külügyminisztere, jelenleg a horvát parlament képviselője. 

Amikor Szerbia és Koszovó egy történelmi békeszerződés lehetősége keretében felvetette a területcsere lehetőségét, a javaslat nem volt újkeletű. Ami azonban újdonság volt, az Európa és az Egyesült Államok reakciója.

Míg a kritikusoknak egyhangúlag kellett volna elutasítani a Balkán határrendezésének, régió stabilitását veszélyeztető átszabását, ezúttal mérlegelték a választ. Angela Merkel német kancellár az óvatosság hangja volt, de a nemzetközi közösség nagy része csak vállat vont és elfogadta a javaslatot.

   

Attól függetlenül, hogy a javaslat megvalósul-e vagy sem, a válaszok megmutatták, hogy az európai és transzatlanti politika mennyire megváltozott. Az „egységes és szabad Európa” eszméje, amely a kontinens szervezőereje volt a berlini fal leomlása óta, megtört. Helyére visszatértek a befolyási övezetek, a geopolitikai megfontolások elsősorban az olyan illiberális demokráciák közreműködésével, mint Oroszország és Törökország.

Európa közel három évtizedig az integráció és a demokratizáció útját járta. Európa egységes és szabad volt, és ez az ideológia áthatotta az európai és amerikai politikusokat egyaránt, és egy olyan kontinenst láttak, ahol a kommunista diktatúrák liberális demokráciákká váltak, és az egykori szocialista gazdaságok szabad piacokká. (…)

Az utóbbi időkben azonban a huidegháború utáni éra ígérete nehézkessé vált. Ideológiai versenytársak jelentek meg? Magabiztos, illiberális demokráciák, amelyek a korábbi birodalmuk mentén törekednek saját befolyási övezetek létrehozására.

A befolyási övezetek visszaérése nem azt jelenti, hogy feltámad hamvaiból a Szovjetunió vagy az Oszmán Birodalom, hanem azt, hogy Moszkva és Ankara új lelkesedéssel gyakorolják hatalmukat. Recep Tayyip Erdogan akkor még török miniszterelnök 2011-es választási győzelmi beszédében azt mondta, hogy „Szarajevó ugyanannyit nyert [ a török választások eredményével], mint Isztambul”. Ezt úgy értette, hogy Bosznia-Hercegovina ugyanúgy török befolyási öveet, mint Damaszkusz, Bejrút és a palesztin területek.

Idén, mikor Erdogan időközben már török államfőt nem engedték be az európai országokba, hogy ott kampányoljon az török elnökválasztás előtti hónapokban, Szarajevót használta európai bázisaként, hogy innen szólítsa meg a török diaszpórát szerte Európában. Vlagyimir Puytin orosz elnök – először Grúziában majd később Ukrajnában – egyértelművé tette, hogy többé nem fogja vissza magát, ha eddig független országok veszélyes közelségbe kerülnek az EU-hoz vagy a NATO-hoz. Az [oroszellenes] szankciók és a kritikák ellenére Putyin elkerülhetetlen geopolitikai szereplővé vált világosan meghatározott befolyási övezetekkel.

A Balkán határainak átszabásának támogatásával a szerb elnök egyértelművé tette, hogy megértette az új [geopolitikai] valóságot. És úgy tűnik, Belgrád saját befolyási övezet kiépítése mellett döntött. Múlt havi, Mitrovicában elmondott beszédében Alekszandr Vučić Miloševićot nagyszerű, de „sikertelen”  szerb vezetőnek írta le, és – mint Erdogan 2011-ben – felsorolta azoknak a városoknak a listáját, amelyek egykor politikai rendszere részét képezték.

Az illiberális demokráciák vezetőinek példájára Vučić nem az eygkori Jugoszláviát, hanem Belgrád helyzetét akarja visszaállítani olyan mértékben, hogy kellő befolyással rendelkezzen az úgynevezett „jugoszféra“ uralásához. És bár konfrontálódni fog Európával és Amerikával, Vučić keresni fogja az uniós és NATO-csatlakozás lehetőségét, figyelembe véve azt a tényt, hogy sok európai vezető számára könnyebb elviselni az illiberális demokrácia balkáni változatát, mint azt, hogy Oroszország és Törökország megkaparintsa a Balkánt.

Ugyanakkor Vučić megpróbálja majd fenntartani Belgrád semlegességét és szoros politikai, gazdasági és katonai együttműködést építeni Oroszországgal. Szerbia is tovább mélyíti majd kapcsolatait Kínával és közös érdekterületeket keres Törökországgal a Balkánon, különösen Bosznia-Hercegovinában. Vučić javasolni fogja egy balkáni vámuniót, és ragaszkodni fog a belgrádi háborús bűnöket kivizsgáló speciális büntetőbíróság hatáskörének kiterjesztéséhez.

Vučić koncentrálja a hatalmat és korlátozza az egyéni szabadságjogokat és a média szabadságát. Valószínűleg gyakrabban fog beavatkozni a szomszédos országok belügyeibe. Európa legnagyobb problémája a régióban nem Vučić, aki ráadásul valószínűleg belebukik a Kelet és Nuygat közti egyensúlyozásba. De a javaslat egy balkáni határátrendezésre tükrözi a széleskörűbb változásokat Európában: az egykor „egységes és szabad” Európa eszményét felváltja egy egyre töredezettebb és kevésbé szabad kontinens valósága.

Az EU bővítési politikája elvesztette az erejét. Ahogyan a nyugati demokráciák nem szívesen fogadnak be több országot az EU-ba, a tagjelölt ország sem mindig szilárdan elkötelezettek a társadalmi és hatalmi struktúrák átalakításában. Az integrációs politikai továbbra is megmarad, de sokkal inkább bürokratikus jellege lesz, mint stratégiai. Ezen pedig változtatni kellene, ha az EU meg akarja akadályozni a megosztottság mélyülését és a demokratikus értékek erózióját.

Csak egy valóban egységes és szabad Európa lehet igazán stabil – a Balkánon innen és túl.

Politico.eu, Europe unwhole and unfree

Nyitókép: Politico.eu