Az újságírás szégyene ez a cikk

Nyitókép forrása: reprofotó

Az újságírás szégyene ez a cikk.

Nem csak a tartalma miatt, és nem is azért, mert személyesen nincs semmi bajom azzal, ha a magyar állam megteszi azt, amire a szlovák állam nem hajlandó. Azért tartom szégyenteljesnek ezt az írást, mert egyértelműen, leplezetlenül azért született, hogy egy bizonyos csoport politikai eszköze legyen. Szégyenteljes, hogy a cikket a Ján Kuciakról elnevezett alapítvány támogatta, miközben egy olyan, magát újságírónak nevező egyén írta egy részét, aki Ján Kuciak halála után mindent megtett, hogy Pátria Rádió „politikai vitáiban” a Smerrel lepaktáló, a Maldív-szigeteken Kočnerrel találkozó Bugár Bélát mosdassa és pártját jó színben tüntesse fel.

Szégyenteljes írás, mert egyetlen jól átgondolt célt szolgál: meggátolni, vagy legalábbis szlovák ellenőrzés alá vonni a Magyarországról érkező támogatásokat, mert ha a felvidéki magyarság nincs a végletekig kiéheztetve, akkor nem érzi szükségét, hogy kényszerű alkukat kössön a szlovák politikusokkal, nincs szükség a vegyespárti és vegyesnemzeti ideológiára, nem érzi szükségét, hogy a bizalmát kismilliószor eljátszó politikusokra adja a szavazatát.

A cikk olyan benyomást akar kelteni a szlovák olvasókban, mintha Magyarország beavatkozna Szlovákia belügyeibe, mintha baj lenne, hogy lélegeztetőgépek és vakcinák érkeznek az országba, hogy stadionok, templomok és iskolák újulnak meg, és ezt a benyomást azzal akarja alátámasztani, hogy magyar nevű bértollnokok nevei díszelegnek a szerzők között. Nem a kritika a baj, hanem hogy a szerzők elfogult, szelektív kritikai látásmódot alkalmaznak, és bizony vannak köztük olyanok, akik már bizonyították, hogy mindig a (balliberális) megrendelő szája íze szerint fogalmaznak.

Nem szabadna Ján Kuciak emlékével ilyen könnyelműen bánni. . .

facebook