A jobb munkalehetőség miatt először Svájcba mentek, ahol két évet éltek. Később hasonló okok miatt Miamiba költöztek, ahol szintén két és fél évet töltöttek. Egy hónappal ezelőtt már családként tértek vissza Pozsonyban, ugyanis nem tekintenek Szlovákiára olyan pesszimistán, mint az itteni emberek. Sőt, inkább úgy gondolják, hogy a családoknak itt jó életük van.
(…)
Szlovákiában gyakran uralkodik depressziós hangulat, amit az emberek saját maguk szítanak azzal, hogy itt miden rossz, és semmi sem működik. Ti is többször megtapasztaltátok ezt a hatalmas szakadékot: Svájc – a gazdag és tökéletesen működő ország mintaképe. Amerikát pedig még mindig a korlátlan lehetőségek hazájaként hirdetik. Mindezek ellenére azt mondjátok, hogy Szlovákia számotokra egy olyan hely, ahova vissza szeretnétek térni. Miért?
Én egyáltalán nem tekintek Szlovákiára pesszimizmussal. Megértem a fiatalokat, akik külföldre szeretnének menni, és ajánlom is nekik, mert kibővíti a látókörüket. Felfedezik, hogy mi az, ami fontos, ráadásul a tapasztalatok is nélkülözhetetlenek. De mindez hasonló ahhoz, mint amikor az emberek hazatérnek a nyaralásból. Jön a határtalan optimizmus, és nekigyürkőzik, hogy megváltoztassa a dolgok jelenlegi állását.
Nagyon jó átélni mindazt, hogy mi az, ami más országokban működik, és mit kéne tenni, hogy itt is hasonlóan működjön. Ellenben az is igaz, hogy azok az emberek, akik nálunk a mindennapi mókuskerékben élnek, azok külföldön sem látják teljesen objektíven a valóságot.
Az az ember, aki évek múltán hazaérkezik, jobban tudja értékelni azt, ami itt ténylegesen működik és valóban jó.
(…)
Annak ellenére, hogy Svájcban a jövedelmező állása miatt a magasabb társadalmi réteghez tartozott, mégis idegennek érezte magát?
Igen, egyszerűen nem éreztük, hogy az ottani társaság elfogadott volna bennünket. Sőt, a saját környezetünkben nehéz volt egyáltalán olyan embereket találni, akiknek hasonló életvitele lett volna, mint a miénk. A férfiak reggeltől estig dolgoztak, a nőknek pedig az volt a hobbijuk, hogy a bevásárlások során elköltsék a pénzt, valamint az, hogy a legújabb kollekciókban mutogassák magukat.
Normális életet élni a baráti körrel és a rokon családokkal, egyszerűen lehetetlennek bizonyult. Mert egy dolog a kolléga, és más a barát – ezt a kettőt csak kivételesen lehetett összekapcsolni. Valójában ez nem volt más, mint egy aranykalitka. Igaz, hogy a luxussal körülölelve élsz, ám a buborékon túlra kerülni rendkívül nehéz.
Konkrétan miben?
A ténylegesen működő rendszer egy pillanatra ténylegesen eltelít, de egy idő után kötelez. Akkor, amikor bekopog a szomszéd, hogy a postaládádon másképpen van feltüntetve a neved, mint ahogy a házban a többi lakójáé, és az egyetlen sablon szerinti névtábláért 200 frankot kell fizetned, nos akkor egy kicsit minden kezd az idegeidre menni. (nevetés)
Szlovákiában gyakran az az érzésünk, hogy milyen szörnyű szolgáltatásaink vannak és a hivatalokban milyen morogva nénik ülnek. Az én tapasztalatom éppen az ellenkezője. Például Pozsonyban a Szociális Biztosítóban mindig kedvesen bántak velem, és mindent könnyen elintéztem. Svájcban napokig tartott, amíg bejártuk a hivatalokat, és a hozzáállás nem volt nagy dicsőség.
(…)
Mi a svájciak erős oldala?
Svájcban nagy biztonságban érzi magát az ember. Egy mecset mellett laktunk, ami itt az emberek többségét aggasztaná, ám Svájcban emiatt sosem éreztem félelmet.
(…)
Postoj.sk, Nerozumiem z tej depresii zo Slovenska
Megosztás:
Címkék: depresszió külföld luxus Miami munkalehetőség pesszimizmus Svájc Szemle Szlovákia szolgáltatások
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
