Miért süllyednek a városok?

Érdemes foglalkozni a süllyedő városokkal? Honnan tudjuk, mikor süllyed egy település? És mikor válik ez a probléma életveszélyessé?

2050-re katasztrofális helyzet alakulhat ki

A földcsuszamlásban az a legveszélyesebb, hogy szinte észrevehetetlen. Hihetetlenül hosszú lefolyású folyamat, és általában nem érinti a lakóterületeket. A NASA és az Európai Űrügynökség februári adatai már azt mutatják, hogy a kaliforniai vízvezetékhálózat 715 kilométere több mint fél métert süllyedt az elmúlt három év alatt. De az csak akkor tűnt fel a hatóságoknak, mikor a vezeték végén található Oroville-gát árvízzel fenyegette a több százezres lakosságot. Arról ugyanakkor kevesen beszéltek, hogy ez egyáltalán nem különleges, sőt: csoda, hogy eddig nem történt újabb katasztrófa.

   

Két okból süllyednek a városok

A süllyedésnek természetesen számos okai lehetnek, mesterségesek és természetesek egyaránt. A probléma a nagyvárosokig vezethető vissza, ugyanis az urbanizáció megváltoztatta a városok ellátórendszerének követelményeit. A talajvizet kiszipolyozzuk a földből, ezért a föld összerogy a saját súlya alatt.

Amerikában az arányos újratöltés nélküli talajvíz-kitermelés a süllyedés 80 százalékáért felelős. Kínában több mint 50 város süllyedt meg a figyelmetlen szivattyúzás miatt. A felhőkarcolók is óriási nyomást helyeznek az alattuk fekvő talajra, a sanghaji felszíni süllyedések egyharmadáért csak ezeket a monstrumokat okolhatjuk.

De a természetes okokról sem szabad elfeledkezni. Sok várost építettek folyók deltájánál, ahol az üledékes alapkőzet folyamatosan morzsolódik, ugyanakkor olyan lassan fogy a talaj, hogy a csökkenés észrevehetetlen. Hajdanán ezt a morzsolódást a folyók által kihordott iszap egyensúlyozta. Ma viszont az iszapmennyiség beleütközik a gátakba, bányászati célra használják fel azt, vagy egyszerűen kikotorják a folyókból, hogy biztonságos hajózási útvonalat biztosítsanak.

Tokió, Bangkok, Jakarta, Velence

Gilles Erkens, egy holland geológus is arra hívja fel a figyelmet, hogy szinte minden a talajvízen múlik. Elmondása szerint a ’60-as években Tokió úgy döntött, hogy szabályozza a talajvíz kiszipolyozását, ezzel véget vetettek a visszatérő földcsuszamlásoknak.

Bangkok városa egy hatalmas mocsárra épült, és a 21. század elején évente 5 centit süllyedt. A városvezetés közbelépett, így a főváros lassan kezd helyreállni. Jakarta még tartja az évi 7,5 centis süllyedést, ami újabb katasztrófához fog vezetni. Egyes területek évente 25 centit is süllyednek, ami egy emberélet alatt is elképzelhetetlen pusztítással járhat.

Velencét viszont olyan puha talajra építették , hogy szinte bármit csinál a vezetőség, elkerülhetetlen a süllyedés. Ők már csak egyetlen dolgot tehetnek: a lehető legtovább kell húzni a folyamatot, könnyebb építőanyagra kell váltaniuk, ki kell tiltani a nehéz tehergépjárműveket a városból. Valóra válthatják a több mint egy évtizedes tervüket a tengeri kapuk megvalósításáról, melyek gátként szolgálnának a dagály időszakában.

Mi lehet a megoldást? Pár száz millió embernek félre kell állnia az útból, hogy munkások tömege megpróbálja helyrehozni a láthatatlan problémát? Ez kissé bonyolultnak tűnhet. Ráadásul a földcsuszamlás nemcsak drága, de kevésbé felkapott téma, ezért nem igazán jelenik meg a közéletben.

Forrás: The Economist/hirado.hu