Nyitókép: ng.24.hu
A víz a földi élet alapja, az ókori kultúrák a nagy folyóvölgyekben alakultak ki, ahol az árterek kiválóan alkalmasak voltak mezőgazdasági termelésre. Nem volt ez másként Magyarország területén sem, egy ideig…- írja a National Geographic.
Takáts Sándor (1860–1932) művelődéstörténész a Rajzok a török világból című művében így ír Magyarország vízzel borított területeiről:
„Ismeretes dolog, hogy Magyarország java részét a XVI. században még mocsarak és vizenyős helyek borították… Kisebb-nagyobb folyóvizeink kényük-kedvük szerint száguldhattak síkságainkon. Aztán a szegény ember kedvére csíkászhatott és halászhatott. Vadmézet is gyűjthetett a nádasokban. Konyháján felhasználta csenkesz bozót termését, a sulymot és a fióknádat. Sást, füvet, nádat kedvére vághatott háza födésére, s nyáron buja füvet is kaszálhatott lábas jószágának. Mindez értenünk engedi, miért ragaszkodott a föld népe oly nagyon az álló vizekhez s miért kellett ellene fegyveres erőt alkalmazni a vizek lecsapolása alkalmával”.
Merthogy a gazdaság fejlődése, a népesség gyarapodása egyre több mezőgazdasági terméket igényelt, és a vízmentes területek kevésnek bizonyultak a termelésre. A 19. századtól egyre több árterületet csapoltak le, és vontak mezőgazdasági művelés alá, a folyókat pedig szabályozott mederbe terelték.
Az évek során azonban Magyarország elveszítette vizesélőhelyeinek nagy részét: „Magyarországon a vízrendezések előtti állapothoz képest a vizesélőhelyek 97 százaléka eltűnt, illetve az ország területére vetített ártér közel 25 százalékos aránya napjainkra kevesebb mint 2 százalékra zsugorodott” – jelzi a bekövetkezett változásokat Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője. Így mára az ártéri puha- és keményfa ligeterdők igencsak veszélyeztetett társulásokká váltak.
A folyószabályozásokkal a cél az ár- és belvizek gyors elvezetése volt, ám manapság, az egyre szárazabbá váló időjárás miatt a mezőgazdasági területek szempontjából is érdemes a vizek megtartásra törekedni.
A legnagyobb károk a Duna hullámterében vannak, ahol az elmúlt harminc évben elmaradtak az ártéri ligeterők fennmaradásához nélkülözhetetlen nagyvízi elöntések. A Duna menti parti sávban jelentősen csökkent a talajvíz szintje, a terület szárazodik. A kárenyhítést célzó vízpótlás ellenére – különösen a Natura 2000 védettség alá eső hullámtéren – a szigetközi különleges élővilág veszélyben van.
A Tisza és a Bodrog által határolt vidéket a tavaszi áradáskor a folyók szinte tengerré változtatják. Az ár levonulása után kialakult csatornák, mocsárrétek gazdag élővilágnak adnak otthont.
Magyarországon a megmaradt kevés ártéri erdőségből, a Szigetköz mellett, különleges vizes élőhely az Aggteleki Nemzeti Park területén található Bodrogzug. A háborítatlan terület fokozott jelentőségű vízimadár-élőhelyként 1989-től szerepel a nemzetközi jelentőségű vizes területek, a Ramsari Egyezmény listáján.
A vándorlási időszakban több mint 20 ezer madár fordul meg itt. A tavaszi áradások miatt a nyár közepéig járhatatlan ártér zavartalan fészkelést biztosít az itt élő madaraknak.
A Bodrogzug lassú folyású vízi útjai biztonságos lehetőséget kínálnak kenutúrákra. Ezekre az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága adja ki az engedélyeket, de érdemes a szakembereik által vezetett túrákon részt venni, ahol a vadvilágot legkevésbé zavarva fedezhetjük föl a különleges természeti helyszíneket.
Megosztás:
Címkék: ártéri terület belvíz Bodrogzuz mocsár Szigetköz
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
