Ferenc
  • HUF: 418.67
  • USD: 0.98
  • 8 °C
  • 20 °C

Hirdetés (X)

Természet

A természet szeszélyeinek lenyomatai a Duna mentén

A Duna és a Vág partja kellemes felfrissülést jelent a forró nyári napokon.

Nyitókép: Körkep.sk/Buday

 

Az ember örök küzdelmet vív a természet erőivel, ritkán adódik olyan nyugalmi állapot, amikor az időjárási viszonyok minden szempontból kedvezően alakulnak.

 

A 2022-es esztendőt térségünkben leginkább az aszály jellemzi, ami a csapadékhiány és a hosszan tartó hőség következménye, és félő, hogy mindez megmutatkozik a föld terméshozamán is. A folyók vízállása alacsony szintet mutat, a Vág folyó, a Duna egyre inkább visszahúzódik, száraz homokfövenyt hagyva a strandolók számára.

 

Persze nem mondhatjuk a 2022-es esztendőt egyedinek, hiszen a 2018-as év is ehhez hasonló képet mutatott, amikor a tavasz egyszerűen kimaradt az életünkből, és már április elején ránk köszöntött a hosszú forró nyár. Az extrém szárazság miatt a Duna vízállása október közepére extrém alacsony szintet ért el. A vízmérce Dél-Komáromnál 11 centimétert jelzett, Észak-Komáromnál pedig – a meder sajátosságai miatt – 66 centimétert mértek, ami így is nagyon alacsony érték. Mindezekből kifolyólag a hajóforgalom leállt, és a vízi járművek huzamosabb ideig vesztegeltek. 2018 nyarán a strandolók ugyanúgy, mint az idei évben, a félig kiszáradt folyómedreket napozásra használták.

 

Ha viszont az előző év nyarát idézzük vissza, emlékezhetünk, az árvízveszéllyel kellett szembenéznünk. 2021. július 20-án Komáromnál a Duna 511 centiméterrel tetőzött, ez a vízszintemelkedés a Németországban és Ausztriában lehullott nagy mennyiségű csapadék hatására keletkezett. A tavalyi dunai árhullám szerencsére nem közelítette meg a korábbi nagy árvizeket, biztonsággal levezethető volt az árvízvédelmi töltések között és az árterületeken, így csupán az elsőfokú árvízvédelmi intézkedés bevezetése volt szükségszerű.

 

A Duna áradása Komáromnál, 2021. július – archív felvétel.

 

Az 1965-ös dunai árvíz emlékköve.

 

 

Sajnos emlékezhetünk nagyobb árvizekre is, 2013 júniusában a Duna Komáromnál 845 centiméterrel tetőzött, és szükségszerű volt a legmagasabb, harmadfokú árvízvédelmi készültség bevezetése is. Ekkor a komáromi Erzsébet-szigeten, a híd közelében mintegy 60 ezer zsák homokot használtak fel a védekezéshez, és a küzdelem több napig folyt. Az 1965-ös nagy dunai árvíz – mely falvakat semmisített meg, emberek százait kényszerítette menekülésre – pedig örök mementóként él a Duna menti nép emlékezetében, tanulságul, a természethez az embernek kell alkalmazkodnia, fordítva nem történik meg.

 

De visszatérve a mába, jelenleg a csapadékhiány, a termőföld kiszáradása, a trópusi hőmérsékletet közelítő kánikula, ami a gondot okozza.

 

A folyóvizek apadása által keletkezett hatalmas homokfövenyeket a szabad strand kedvelői egyelőre még nagyon élvezik, hiszen a Duna és a Vág partja kellemes felfrissülést jelent a forró nyári napokon.

 

Komárom egyik legszebb természeti pihenőhelye a Vág–Duna összefolyásánál keletkezett spicc, amit ugyan a város felőli oldalon egyelőre nem tudunk megközelíteni, de a Vág folyó bal oldaláról igen. Ehhez nem is kell mást tennünk, mint átkerekezünk vagy átsétálunk a hídon, és a kerékpárúton elindulni Leányvár, illetve Izsa irányába.

 

Bal oldalon egy kicsi kanális-hidat látunk majd, itt egy mezei út keresztezi a kerépárutat, amely jobb oldalon a folyó homokos partjára vezet.

 

A spicc, Vág-Duna torkolat.

 

Vág-Duna torkolat, a földnyelv (spicc) a kép jobb oldalán látható, a magasodó fával.

 

A folyóparton számos ösvény, csapás szeli át az ártéri erdőt, ezeken áthaladva biztosan kiérünk a vízpartra. Ha a két nagy folyó találkozásához, a spicchez, illetve a homokföveny legelejéhez szeretnénk kijutni, akkor a hídtól számítva a 3. ösvényen induljunk lefelé. Az élmény nem fog elmaradni.

 

Terepszemlénk hétköznap délelőtt folyik, ekkor csöndes minden, csak a sirályok vijjogása hallatszik, ami a tengerpartok hangulatát idézi fel. Ebben a napszakban ember alig, de négy óra után, meg a hétvégéken pezsgőbb az élet, persze nem olyan intenzitással, mint a városi strandokon.

 

Természetes sportpálya.

 

 

Most, az aszály következtében a visszahúzódó víz nyomán egyre nagyobb száraz félszigetek keletkeznek, végeláthatatlan homoktengerrel, melyek be-benyúlnak egészen a folyó közepéig. A száraz mederfenékben focizni, röplabdázni is lehet, a sekély víz langymelege pedig kellemes tanyául szolgál a vízimadaraknak. A távolabbi részeken néhány fürdőző is fel-felbukkan, de nem közelítek feléjük, mert arrafelé kezdődik az ádámkosztümös (és Éva) természetességimádók paradicsoma, és hát a kíváncsiskodást (meg főként a fényképezést) tiltja a jó erkölcs.

 

A vízimadarak sem kedvelik a közelítésemet, nagy rajokban felröppenek, és távolabbi vizekre szállnak. De a ragyogó napfény mindenhová elkísér.

 

Vág híd

 

 

Ezeket a területeket normál időben víz borítja, most a kiszáradt folyómeder pergő homokká változott széles sávja bátran vetekedhet a bolgár tengerpart, az Aranyhomok, vagy a Napos-part, a gyönyörű Neszebar homokos strandjaival. Persze, a tenger morajlása hiányzik, de árkategóriában biztosan a komáromi Duna-part lesz a nyerő.

 

A jelenlegi szárazság gazdasági hatásait bizonyára mindnyájan megérezzük majd, ám a folyópartokat övező ártéri erdők még zöldellő ágai, a csillámló aranyszín homok, a megszelídült folyó nyugalma ebben a formában is gyönyörű képet mutat.

 

Mindezek összhatásában pedig megérezhetjük, nem mi vagyunk a mindenség urai, a természethez csakis tisztelettel szabad közelítenünk.

 

Buday Mária  

Archívum/A szerző felvételei.

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket