125 éve született Erwin Rommel vezértábornagy, a „sivatagi róka”

1891. november 15-én, a württembergi Heidenheim városában született Erwin Rommel, a második világháború egyik legtehetségesebb hadvezére, akit annak dacára, hogy a náci Németország szolgálatában harcolt, az ellenséges oldalon is tisztelet övezett. Rommel, a „sivatagi róka”, aki zsenijét Franciaország után Észak-Afrikában is megmutatta, számos bravúros győzelme ellenére végül öngyilkosságba kényszerült, mivel neve összefüggésbe került a Hitler ellen 1944 júliusában elkövetett sikertelen merénylettel.

Hitler a „szellemhadtest” irányítását bízta rá

Bár Rommel édesapja és nagyapja a tanári hivatásnak hódolt, a fiatalembert a katonai pálya vonzotta, ezért 1910-ben beiratkozott a danzigi kadétiskolába, 1912-ben pedig hadnagyi rangban szolgálatba is lépett. Két év múlva aztán kirobbant az első világháború, mely során a későbbi tábornok Franciaországban, Romániában, majd az Isonzó mentén, az olasz fronton harcolt.

   

A katonatiszt az 1918-as kapituláció után is a német birodalmi hadsereg kötelékében maradt, és a Truppenamtban szolgált, majd tanári állást kapott. Rommel 1929-től Drezdában gyalogosokat képzett ki, majd a nácik hatalomra jutása után a Hitlerjugend tagjainak hadászati oktatásában is aktív szerepet vállalt. Érdemei nyomán Hitler később az Anschluss során megszállt Ausztria katonai akadémiájára, a Theresianumba küldte a tehetséges tisztet, rövid idő múlva pedig a személyes biztonságára felügyelő zászlóalj élére állította őt.

Rommel az 1939-es lengyelországi hadjárat idején olyannyira kiválóan teljesített bizalmi pozíciójában, hogy Hitler a franciaországi offenzíva előtt egy páncélos hadtestet adományozott neki, mellyel oroszlánrészt vállalt az egyik legsikeresebb német villámháborús hadműveletben. A 7. hadtest, melyet a nácik és a szövetségesek is csak „szellemhadtestként” emlegettek, Rommel hadvezéri zsenialitása révén rendkívüli menetteljesítményével és a vakmerőség határát súroló manővereivel tűnt ki, ezek a tulajdonságok pedig komoly harctéri sikerekkel párosult.

Az Afrikakorps élén Észak-Afrikát is megjárta

1941 februárjában Rommelt Észak-Afrikába helyezték át, ahol az olaszok meggondolatlan és sikertelen offenzívát indítottak, melynek eredményeként Líbia keleti része brit megszállás alá került. Hitler, mivel meg akarta őrizni a tengelyhatalmak afrikai pozícióit, az Afrikakorps és egyik legtehetségesebb hadvezére révén segítséget nyújtott szövetségese számára, Rommel pedig másfél éven keresztül ellen is állt a nyomasztó brit túlerővel szemben.

1941–42 során Líbia és Egyiptom határvidékén változatos küzdelem zajlott a „sivatagi róka” és Auchinleck tábornok között, miután azonban a kulcsfontosságú Tobruk kikötővárosa az Afrikakorps kezére került, a tengelyhatalmak erői benyomultak a Nílus-völgyi országba. Rommel diadalmenetét végül El-Alameinnél kényszerítették megállásra.

Az „árulásért” halál járt

Az egyébiránt reménytelen hadjáratban elszenvedett vereség dacára Rommel nimbusza nem tört meg, ugyanakkor a Führer félreállítására szőtt konspirációba Rommelt is bevonták, ám a von Stauffenberg által 1944. július 20-án végrehajtott sikertelen merénylet megszervezésében nem vett részt, mivel kocsiját néhány nappal korábban találat érte, így éppen kórházban feküdt. A Valkűr-hadművelet mindazonáltal kudarcot vallott, a konspiráció felgöngyölítése során pedig Hitler rövid időn belül eljutott Rommelig, akire „árulása” következtében halál várt.

A diktátor ugyanakkor nehéz helyzetben volt, hiszen tábornoka komoly népszerűséget élvezett, ezáltal pere és kivégzése nagy port vert volna fel, ráadásul a harcoló alakulatok morálját is romba dönthette volna, így Hitler alkut ajánlott Rommelnek: egyik lehetősége az öngyilkosság, a másik pedig a per volt, az első „választás” esetén azonban a Führer ígéretet tett a tábornok családjának megkímélésére. A hadvezér végül engedett a zsarolásnak, és 1944. október 14-én bevette a ciánkapszulát, így halálát a hivatalos propaganda egy ellenséges bombatámadásnak tulajdoníthatta.

Hitler aztán állta a szavát, Erwin Rommel pedig hősnek kijáró díszes állami temetést kapott. Halála sok szempontból ellenfelei számára sem volt közömbös, hiszen a háború kegyetlenségei közepette a „sivatagi róka” nemes ellenfélnek bizonyult, akinek kezét nem szennyezték be a civilek és a zsidók ellen elkövetett bűnök. Rommel tudása előtt még maga Winston Churchill is elismeréssel adózott, így aztán nem meglepő, hogy mindmáig ő a Harmadik Birodalom egyetlen katonatisztje, akinek emlékére Németországban – Herrlingenben – múzeumot állítottak.

Forrás: rubicon.hu

Nyitókép: jodyharmon.com