75 éve történt a Pearl Harbor elleni támadás

Hetvenöt éve, 1941. december 7-én egy békésnek látszó vasárnap reggel, 7 óra 49 perckor 183 japán repülőgép intézett támadást a csendes-óceáni amerikai flotta Pearl Harbor-i támaszpontja ellen. Az elsőt nem sokkal később egy második hullám követte, az alig két órán át tartó bombázás hosszú időre akcióképtelenné tette az amerikai haditengerészetet. A „gyalázat napja” után Franklin D. Roosevelt elnök hadat üzent Japánnak, az Egyesült Államok belépése után megnyílt a második világháború új frontja a Csendes-óceánon.

Az Egyesült Államok és Japán szövetségesként harcolt az első világháborúban, és a későbbi időszakban is rendkívül aktív gazdasági kapcsolatot tartott fenn egymással, a két nagyhatalom viszonya azonban az 1930-as évek során mindinkább megromlott. Ennek oka a császárság távol-keleti terjeszkedési politikája volt, Japán ugyanis Mandzsúria 1931-es elfoglalásával, majd az 1937-ben, Kína ellen indított háborúval – az európai mellett – amerikai érdekeket is sértett.

A császárság stratégái úgy találták, ezen hadművelet biztonsága érdekében előbb meg kell semmisíteniük a Husband Kimmel és Walter Short által irányított amerikai hajóhadat, amit egyetlen gyors akcióval kívántak kiiktatni. Az Egyesült Államok olyannyira gyanútlanul várta a december 7-i pusztítást, hogy később olyan találgatások is napvilágot láttak, miszerint Pearl Harbornál Roosevelt elnök szándékosan veszni hagyta a flottát, annak érdekében, hogy a közvéleményt a háborúra hangolhassa.

   

A támadást végrehajtó, Nagumo tengernagy parancsnoksága alatt álló 6 repülőgép-anyahajó, 17 csatahajó és 23 tengeralattjáró hónapokig tartó tervezés és gyakorlatozás után futott ki a kikötőből. Annak érdekében, hogy ne fedezzék fel őket, az egyes egységek különböző útvonalakon, rádiócsend mellett tették meg az utat a találkozási pontig. A hadműveletet a legapróbb részletekig kidolgozták, figyelembe véve az amerikai riasztórendszer működését, az amerikai hajók elhelyezkedését is. A támadást azért időzítették hétvégére, mert ilyenkor lazul a fegyelem, ráadásul minden hajó visszatér a bázisra.

Az amerikai hadvezetés az egyre sokasodó figyelmeztető jelek ellenére sem rendelt el készültséget a támaszponton. A flotta főparancsnoka a támadás idején éppen golfozott, a radarképernyőn a bázis felé tartó azonosítatlan jeleket észlelő tiszt nem hitte el, hogy azok japán repülők lehetnek. Az elbizakodottságért nagy árat kellett fizetni, a merész és kockázatos tokiói terv sikerrel járt.

A Pearl Harbor fölötti égen 7 óra 49 perckor japán repülők tömege jelent meg, amelyek bombákat szórtak az öbölben horgonyzó hajókra, majd nem sokkal később megérkezett a támadók második hulláma is. Nyolc óra tíz perckor egy bomba az Arizona csatahajó lőszerraktárában robbant fel, a hajó ezer tengerésszel a fedélzetén süllyedt el. Nem sokkal később egy torpedó az Oklahoma csatahajót találta telibe, amely négyszáz emberrel merült el percek alatt.

Mire a füstfelhők eloszlottak, 2400 amerikai halottat és 1300 sebesültet számoltak össze, minden csatahajót találat ért, kettő el is süllyedt, és elpusztult 300 repülőgép. Az amerikaiak a zűrzavarban öt saját repülőgépüket is lelőtték, a támadók csak 29 repülőgépet, 4 tengeralattjárót és 64 embert vesztettek. Nagumo nem aknázta ki a sikert, nem indította el a támadás harmadik hullámát, így a kikötő infrastruktúrája és üzemanyag-tárolói épen maradtak. Döntése japán szempontból később végzetesnek bizonyult, amiként az is, hogy az amerikai flotta kulcsfontosságú egységei, a repülőgép-hordozók éppen nem horgonyoztak a kikötőben, s sértetlenül vészelték át a végzetes napot.

Roosevelt elnök a támadás másnapján a sokkolt amerikai nemzethez intézett beszédében „a gyalázat napjának” nevezte december 7-ét, az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak. Pearl Harbor mindenesetre így is az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb vereségeként vonult be a történelembe, mely az addig békepárti közvéleményt egyszeriben a háború oldalára állította.

mult-kor.hu , rubicon.hu
borítókép: helostation.com