Piroska
  • HUF: 355.93
  • USD: 1.14
  • -4 °C
  • 3 °C

Hirdetés (X)

Történelem

70 éve kitelepítettek – A lelkész és olimpikon Kóczán Mór csilizradványi története

Azt mondják, hogy az igazság az emberi történelem utólagos kincse. Többnyire későn, vagy egyáltalán soha nem derül ki és mérhetetlen szenvedés, pusztítás az ára. Időnként megnyílnak a lehetőségek és nevén lehet nevezni a dolgokat. Egyszer minden elhallgatás és elhallgattatás ideje letelik.

 

Különféle zavaros korok kitermelik és hatalomra is juttatják a maguk beteglelkű, diktatúrára hajlamos vezetőit, akik hatalmuk megőrzéséért semmilyen embertelenségtől sem riadnak vissza. Pusztításuk több generációt megmérgez, és hosszú ideig érezteti hatását. Ezek a zavaros korok sok emberáldozatot követeltek és követelnek napjainkban is.

 

Hetven évvel ezelőtt is ez történt. Alighogy elhalkult a hadi árvák és özvegyek jajkiáltása, újabb áldozatokat követelt a gonoszság. 1946. február 27-én írta alá Budapesten Gyöngyösi János magyar külügyminiszter és Vladimir Clementis csehszlovák külügyi államtitkár a csehszlovák-magyar lakosságcseréről szóló egyezményt, amely a szlovákiai magyarok tízezreinek erőszakos kitelepítéséhez vezetett.

 

forrás: origo.hu

 

Ezzel csaknem háromnegyed millió magyar sorsa pecsételődött meg. A szlovákiai magyarok deportálása egészen 1949 nyaráig tartott. Hivatalosan a lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be.

 

Még ma is élnek, de már nagyon kevés számban azon családok hozzátartozói, akik átélték ezeket a borzalmas napokat, és történetük papírra vetése az utolsó pillanatban történik. Nekünk, fiataloknak most kell feltennünk kérdéseinket, mert hamarosan nem lesz kit kérdeznünk. Ez nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is.

 

A “klottgatyás” tiszteletes

 

Csilizradványt szerencsére csak kis mértékben érintette a magyarországi erőszakos kitelepítés. A község krónikája szerint bár a lakosság háromnegyede megkapta a Magyarországra való áttelepítési értesítést, csak néhány családot vittek át. 1948 után leállították a “lakosságcserét”, így maradhattak a még át nem telepített “fehérlevelesek”.

 

Ezen áttelepített családok közé tartozott Kóczán Mór és családja is.

 

“Kóczán tiszteletes úr és családja 1914. október 4-én került a Csilizradványi Református Gyülekezetbe. A községben először sportkört alapított, melynek elnöke, intézője, edzője, szertárosa, egyszóval mindenese lett. A testgyakorlatok helyes végrehajtásának szemléltetésére a sportos mozgást mindig nekivetkőzve, alsónadrágban, trikóban mutatta be. Később megszervezte a focicsapatot is, amelyet a faluban egyszerűen „klottgatyás“ csapatnak neveztek.”

– emlékezett vissza a 93 éves Vendégh Matild, csilizradványi lakos.

 

Kóczán Mór magyar címeres mezben, forrás: jochapress.hu

Csilizradványon és környékén Kóczán Mórt erős testű, izmos, erős akaratú emberként tartották számon. Ebből fakadóan legendák forogtak közszájon a rendkívüli erejű tiszteletesről.

 

Kebuszek Jolán nyugalmazott pedagógus visszaemlékezése szerint egyszer felkapta őt, és felhajította a magasba, de olyan magasra, hogy a galambok dúcában lévő fészkeket is látta. Ahogy esett lefelé, édesanyja a szomszédos udvarban sikított, befogta a szemét, de a tiszteletes lazán, könnyedén, tiszta lelki nyugalommal elkapta.

 

Egy másik alkalommal kátéoktatásra gyülekeztek a gyerekek a parókia udvarán, s kérésükre, hogy az erejét kipróbálják, vajon hány társukat tud felemelni egyszerre a tiszteletes úr? Egy székre ültek, egymásba csimpaszkodtak, s egyszerre 8 gyermeket felemelt.

 

Csehszlovák színekben is versenyzett, forrás: sportcenter.sk

Unokája, a ma is élő Jeszenszky István, aki 1944-ben született Csilizradványon – a magyar időkben – több érdekes és valós dolgot mesélt nagyapjáról.

 

A stockholmi olimpiára hajóval és vonattal utazott. Szenvedélyes kártyás volt, az egész odavezető utat végigkártyázta. Figyelmetlenségében az utazó bőröndjét a vonatállomáson hagyta. Egy jó hét elteltével, amikor a versenyek lezajlottak, épségben, ugyanazon a helyen ahol hagyta, megtalálta bőröndjét.

 

Érdemes lejegyezni, hogy 5 dobása érvénytelen volt, mindig kilépett, viszont a hatodik dobásával érte el a kimagasló eredményét, amivel bronzérmet szerzett. Ő volt az első nem skandináv versenyző, aki olimpiai érmet tudott nyerni gerelyhajításban.

 

 

’48-ban áttelepítették

 

Kóczán Mór a lelkész, forrás: jochapress.hu

 

Kóczán tiszteletes 34 évig szolgálta az Urat Csilizradványon. Lelkészi szolgálatára, sporttevékenységére, és nagyszerű hegedűjátékára Jolika néni, Matild néni és hívei a mai napig kitüntető szeretettel emlékeznek. Tekintélyes tudásának, türelmes modorának, a tanítványaival szembeni közvetlen viszonyának köszönhetően tisztelettel és szeretettel voltak iránta.

 

Az utolsó presbiteri gyűlés jegyzőkönyvi bejegyzése 1948. augusztus elsejével található a Csilizradványi Református Egyház jegyzőkönyvében. 1948 szeptemberében egész családjával együtt áttelepítették Magyarországra. Szeretett hívei könnyek közt búcsúztak hűséges lelkészüktől.

 

Jolika néni szemeivel még most is látja és hallja amint szegelik le a hatalmas katonai ládákat, amelybe csomagjaikat pakolták. Amint elindult a sok lovas kocsi Csilizradványról, megszólaltak a harangok.

 

 

 

Soha még olyan fájdalmasan, olyan szívet tépően nem kondultak meg a harangok, mint akkor, abban a pillanatban.

 

Barátaiknak, jó ismerőseiknek elajándékozták mindazokat a könyveket, amiket már nem tudtak elcsomagolni. Törökné Lelkes Hajnalka így kapta ajándékba Kóczán tiszteletes egyetlen lányának, Editkének tulipános ládáját, ami még napjainkban is szobája legféltettebb dísze.

 

A család hamarosan a Pilis hegyei között megbúvó kis faluból, Alsógödről írta szorgalmasan leveleit az itt maradt Lelkes házaspárnak. További életük már egy másik történet.

 

A tulipános dobozt még ma is nagy becsben tartják, fotó: Molnár Rudolf

 

Hetven évvel ezelőtt ez volt a csehszlovák nemzetpolitika itt a Csallóközben, és sok helyütt másutt. Szlovákiában, napjainkban is a szlovák politikai körök szeretnék ezt a korszakot „tabuként”, csak a második világháború „következményeként” kezelni. Hetven év után sem történt meg legalább az erkölcsi jóvátétel, a bocsánatkérés, a kollektív háborús bűnösként megbélyegzett szlovákiai magyarságtól. A hírhedt dekrétumok ma is élnek, akárcsak az emlékek. Élnek és fájnak…

 

Kóczán Mór neve nem merül feledésbe. Emléke él, mert éltetik. Csallóközaranyoson, első lelkészi szolgálati helyén, sportcsarnokot és a helyi alapiskolát nevezték el róla.

 

Tiszteletére 2008. októberében a Csilizradványi Alapiskola is felvette a Kóczán Mór Alapiskola Csilizradvány nevet.

 

 

Részletek Molnár Rudolf, a komáromi Selye János Gimnázium diákjának “Hová tűnt a sok virág’ c. pályamunkájából, melyet a Palóc Társaság pályázatára nyújtott be. A munka első helyezést ért el. A részletek közlése a szerző engedélyével történt.

 

Nyitókép: reformácio.ma

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket