Srebrenica: 22 éve kezdődött a II. világháborút követő legsúlyosabb európai népirtás

Huszonkét éve, 1995. július 11-én és a következő napokban követték el a modernkori európai történelem egyik legsúlyosabb vérengzését: a boszniai polgárháborúban a szerb erők Srebrenica városának környékén több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le.

Jugoszlávia az 1980-as évek második felétől egyre súlyosabb válságba süllyedt, s az országot végül szétfeszítették a gazdasági, politikai és legfőképpen az etnikai ellentétek. 1991 nyarán Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, példájukat 1992. március 1-jén követte Bosznia-Hercegovina. A köztársaságon belüli szerb, horvát és bosnyák közösség konfliktusai miatt egy hónappal később véres polgárháború tört ki, amely csak 1995-ben ért véget.

A harcok során mintegy 100 ezer ember vesztette életét, s közel kétmillió kényszerült elhagyni otthonát. A küzdelem egyik legtragikusabb fejezete Srebrenicához kötődik. A boszniai szerb enklávéba ékelődött, túlnyomórészt muszlimok lakta városkában elkövetett vérengzés a nemzetiségi ellentétek, a háborús szenvedések jelképévé vált, s ma is heves reakciókat vált ki a szerbekben és a bosnyákokban

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-i határozatában öt másik boszniai várossal együtt védett övezetté nyilvánította Srebrenicát, amely ettől kezdve a világszervezet holland békefenntartóinak védelme alatt állt. A könnyűfegyverzettel ellátott pár száz holland katona azonban nem volt képes ellenállni a jól felfegyverzett, Ratko Mladic tábornok vezette szerb erők támadásának, s 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt települést. Az egykori holland békefenntartók közel harmada számára Srebrenica egyet jelent a kudarccal, a bűntudattal és a poszttraumás stressz szindrómával. A történteket sokan azóta sem tudták feldolgozni.

Az alku része volt, hogy a civilek sértetlenül távozhatnak, szállításukra buszokat rendeltek. A szerbek a városon kívüli ellenőrző pontokon – a békefenntartók szeme láttára – leszállították és elhurcolták a férfiakat és a fiúkat, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A nőket, gyerekeket és időseket, több ezer embert a bosnyákok által ellenőrzött területek felé indították. Később a hágai Nemzetközi Törvényszék előtti perben a várost elfoglaló dandár két parancsnoka azt vallotta, hogy a kivégzéseket előre eltervezték, a cél az volt, hogy egyetlen muszlim se maradjon a városban.

A  napokig tartó vérengzést követően a holttesteket tömegsírba temették. Később a nyomok eltüntetése érdekében földgyalukkal kihantolták és újabb tömegsírokba rejtették a maradványokat. A város környékén napjainkig több mint 50 tömegsírt tártak fel, s még mindig bukkannak újabbakra. Az exhumálások során előfordul, hogy egy áldozat földi maradványai több helyről kerülnek elő, eltemetni csak akkor engedik őket a hatóságok, ha a holttest legalább kétharmad részét fellelik.

A tragédia tizedik és tizenötödik évfordulóján Boris Tadic szerb elnök a megbékélés szándékával részt vett a srebrenicai megemlékezéseken, és bocsánatot kért mindenkitől a szerbiai polgárok nevében elkövetett bűntettekért. 2009. január 15-én az Európai Parlament Strasbourgban megszavazta, hogy július 11-e legyen a Srebrenicában legyilkolt áldozatok európai emléknapja.

mult-kor.hu

képek: Origo.hu , borítókép: lifegate.com