71 éve hirdettek ítéletet a nürnbergi perben

A nürnbergi igazságügyi palota 600-as tárgyalóterme zsúfolásig megtelt, amikor hetvenegy éve, 1946. október 1-én a győztes szövetséges nagyhatalmak bíráiból álló Nemzetközi Katonai Törvényszék közel egy évig tartó tárgyalás után, kihirdette ítéletét a náci háborús főbűnösök perében. A nürnbergi per nem csak a történelemben, hanem a nemzetközi jogban is új fejezetet nyitott, máig élő tanulságokkal és kérdőjelekkel.

A második világháború alatt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió 1943. október 30-i moszkvai nyilatkozata leszögezte: Németország feltétlen kapitulációja után a német hadsereg és a náci Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) azon tagjait, akik háborús kegyetlenkedésekért, kivégzésekért felelősek vagy azokban részt vettek, azon országokban kell felelősségre vonni, ahol a bűncselekményeket elkövették. A háború európai befejeződése után, az 1945. augusztus 8-i londoni egyezményben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió azon főbűnösök ügyének tárgyalására, akiknek bűncselekményei nincsenek földrajzilag helyhez kötve, létrehozták a Nemzetközi Katonai Törvényszéket.

Négy vádpont

   

A testületet a négy hatalom által delegált egy-egy tag és egy-egy helyettes alkotta. Az ügyészeket is a szövetségesek adták, a jogrendszerek közötti ellentmondások elsimítása Robert Jackson amerikai főügyész feladata volt. A vádlottak 27 fő- és 54 segédvédő közül választhattak. A vádirat négy vádpontból állt: az első a béke elleni bűncselekmények: agresszív háború előkészítése, indítása és folytatása nemzetközi megállapodások megsértésével; a második az emberiesség elleni bűncselekmények: kivégzés, deportálás és népirtás; a harmadik a háborús bűncselekmények: a háborús szabályok megsértése; a negyedik a „közös terv vagy összeesküvés” az előző három vádpontban felsorolt bűncselekmények elkövetésére.

A történelemben először állítottak nemzetközi bíróság elé állami tisztségviselőket köztörvényes bűnözőként. Ebben a perben az egész német állami struktúrát a katonasággal és a rendőrséggel együtt képviselték a vádlottak. Az első, még előkészítő ülést Berlinben 1945. október 18-án tartották, majd november 20-tól Lord Geoffrey Lawrence elnökletével Nürnbergben megkezdődött a per. 1946. október 1-jéig, az ítélethirdetésig 236 tanút hallgattak meg, negyedmillió írásbeli tanúvallomást használtak fel és egy tizenötezer oldalas jegyzőkönyvet készítettek. A per során fontos párt- és rendvédelmi intézményeket (Gestapo, SD, SS) nyilvánítottak bűnszervezetté.

A per egy éve alatt a vádlottak különböző IQ teszteket is kitöltöttek és pszichológiai vizsgálatoknak is alávetették őket. (A legmagasabb IQ -t egyébként Göringnél mérték, aki 138 pontot ért el.) Az eredmények összesítéséből az jött ki, hogy a leggyorsabb felfogású, legjobb memóriájú és legmagasabb értelmű Schacht, Seys-Inquart illetve Göring, a legkevésbé értelmes pedig Kaltenbrunner és Streicher.

A vádlottak és a per

Adolf Hitlert nem tudták a vádlottak padjára ültetni, a háború végnapjaiban a sebtében feleségül vett Eva Braunnal együtt minden valószínűség szerint öngyilkos lett, de például helyettesét, Rudolf Hess-t, Hermann Göring birodalmi marsallt, Joachim von Ribbentrop külügyminisztert, Wilhelm Keitelt, a Wehrmacht főparancsnokát, Albert Speer hadigazdálkodási minisztert, birodalmi helytartókat és másokat igen.

Az első ülést Berlinben 1945. október 18-án tartották, majd a folytatásra 1945. november 20-tól Nürnbergben került sor a brit Lord Geoffrey Lawrence elnökletével. 24 korábbi náci vezetőt vádoltak háborús bűncselekmények elkövetésével, különféle szervezeteket pedig azzal, hogy jellegüket tekintve háborús bűnösök. Közülük a per megnyitásakor 22 volt vezető állt a bíróság előtt (Martin Bormann, Hitler legközelebbi munkatársa a háború végén eltűnt, s távollétében ítélték halálra, Robert Ley, a német szakszervezetek helyére lépő Deutsche Arbeitsfront elnöke pedig még a per kezdete előtt öngyilkos lett).

A bíróság 250 tanút hallgatott meg és több mint negyedmillió, esküvel megerősített írásbeli tanúvallomást dolgozott fel. Elutasította a védelem azon állítását, hogy háborús bűnöket csak államok követhetnek el, s megállapította, hogy a bűncselekményeket emberek hajtják végre, ezért felelősségre is vonhatók. Elutasították azt az érvelést is, hogy a per és a döntés „ex post facto” történt, vagyis a tetteket az elkövetés után nyilvánították bűncselekménynek. A bíróság szerint az ilyen cselekményeket a II. világháború előtt is jogellenesnek tekintették.

Három vádlottat: Hjalmar Schachtot, Franz von Papent és Hans Fritzscht felmentették, négyen: Karl Dönitz, Baldur von Schirach, Albert Speer és Konstantin von Neurath 10-20 év közti börtönbüntetést kaptak. Hármat: Rudolf Hesst, Walter Funkot és Erich Readert életfogytiglanra, tizenkettőt: Hans Frankot, Wilhelm Fricket, Julius Streichert, Alfred Rosenberget, Ernst Kaltenbrunnert, Joachim von Ribbentroppot, Fritz Sauckelt, Alfred Jodlt, Wilhelm Keitelt és Arthur Seyss-Inquartot és Hermann Göringet, továbbá távollétében Martin Bormannt halálra ítélték. Göring előző este cellájában lett öngyilkos.

Megszületett a „nürnbergi elv”

A történelem során először a nürnbergi perben vonták büntetőjogi felelősségre támadó háború indításáért egy legyőzött ország vezetőit. Az ENSZ 1946 végén jóváhagyta és nemzetközi szintre emelte a nürnbergi eljárás elveit. Az ENSZ 1950-ben kimondta a hét „nürnbergi elvet”, így a személyes felelősség elvét is, eszerint a bűnösök nem hivatkozhatnak az államra. 1946 és 1949 között Nürnbergben további tizenkét pert tartottak, amelyekben 199 vádlott közül 36-ot ítéltek halálra.

A tölgyfa borítású 600-as terem a nürnbergi igazságügyi palotában még mindig megvan, de csak kevés kiírás utal történelmi helyszínre. Hét közben ma is tárgyalások folynak a teremben, hétvégén látogatható.

forrás: inforadio.hu/MTI , mult-kor.hu, origo.hu
borítókép: wikimedia.org