Egy eltűnt római kori kikötő nyomában jártunk a Duna izsai partszakaszán – Képekkel

Nyitókép: Körkép.sk

Az elmúlt év novemberében hallhattuk először a hírt, mely szerint a Komárom melletti Leányvárnál római kori dunai kikötő nyomai után kutatnak a nagyszombati régészek. A felderítő munkálatokat szonárral végzik, ami a víz alatti műveleteknél a legmodernebb érzékelő eszköznek számít. A szonár hanghullámokat alkalmaz, melyek a vízben nagyobb sebességgel és nagyobb távolságra terjednek, mint a levegőben.

A napokban a kutatások második szakaszáról értesülhettünk a Szlovák Televízió hírközlése által. A feltáró munkát Miroslava Daňová – a Nagyszombati Egyetem régészeti tanszékének víz-felszín alatt kutató munkatársa – a Szlovák Tudományos Akadémia régészeti intézetének, valamint hidrológiai intézetének munkatársaival karöltve végzi.

   

Mint a televíziós rövidfilmből kiderült, a novemberi szonáros kutatások elemzését követően július közepén már búvárok segítségével is keresték az egykori római kikötő esetleges maradványait a Duna medrében. Az expedíció megkezdése a Komárom melletti Izsa község kis vízi járművek kikötését szolgáló mólójáról történt. A kutatás elősegítésébe bekapcsolódtak a folyami rendészet alkalmazottjai, a nagyszombati egyetem régészeti hallgatói, valamint önkéntes búvárok is.

Közismert, hogy Szlovákia területén a Komárom és Izsa közti dunai partszakasz közelében található az egyetlen feltárt római kori erődítmény.  A Kelemancia (Celemantia), más néven Leányvár közel kétezer évvel ezelőtt a Római Birodalom egyik végbástyája volt. A birodalom a Krisztus utáni 1. századtól mintegy 6 000 km hosszú védvonalat alakított ki, amely az egykori Pannónia tartomány határait is védte.

Az Izsa mellett létesített tábor valószínűleg Marcus Aurelius idejében épült, a markomann törzsek elleni védekezés céljából. Az erődítményt a 4. századig többször átépítették, végül mégis a barbár törzsek előrenyomulásainak az áldozata lett.

Régészeti szakértői csoportok már a korábbi időkben is arra a következtetésre jutottak, hogy a Duna mellett elterülő katonai erődítménynek minden bizonnyal volt folyami kikötője.

A jelenlegi kutatásokkal kapcsolatosan már a Nagyszombati Egyetem honlapján is olvashatunk, ahol Miroslava Daňová rámutat a legfontosabb tényezőkre:

Maga az erődítmény kőből épült, de a szóbanforgó területen semmilyen építőanyag nem volt található, ezért a köveket, meszet és egyéb szükségleteket a Duna túloldalán fekvő Brigetio katonai táborból szállították ide. ( Jelenkori adatok szerint a hely Magyarországon, a Komáromhoz tartozó Szőny község területén, a Duna jobb partján található.) Tehát a szállítás minden bizonnyal hajón történt, s ehhez kikötő is szükségeltetett.

Miroslava Daňová  az egyetemi honlapon közétett tájékoztatója szerint maga is búvárkodik, tehát a régészeti kutató munka ezen szakaszába is aktívan bekapcsolódik. Több egyetemi hallgató az Erasmus+ ösztöndíjnak köszönhetően szintén részt vehetett ilyen célzatú búvárképzésben, a horvátországi Zárában.

Mivel Komárom a felvidéki magyarság jelentős kulturális és társadalmi központja, szűkebb pátriánk, tehát a térségünkben történő kutatások bennünket is hatványozottan érdekelhetnek. Ennek értelmében ellátogattunk a régészeti kutatások pár nappal korábbi helyszínére. Nyilvánvaló, hogy az avatatlan szem a közel kétezer éves múltból semmit meg nem pillanthat, mégis nagyszerű érzés azon a helyen állni, ahol a vízfelszín a régmúlt titokzatos csodáit fedi el, és várja esetleges felfedezését.

Izsa község dunai partszakasza egyébként is vonzó kirándulóhely, tartalmassá tehet egy nyári napot.  A Duna vize a homokos-kavicsos partszakasznál sekély, beljebb csak kiváló úszók számára alkalmas. A keskeny ártéri erdőt nagy füves terület váltja fel, szabad mozgást biztosítva a természetkedvelőknek, a gyermekes családoknak. A területen információs pont, valamint vizesblokk is működik, rendezett toalettel, zuhanyozóval, melyet Izsa község ingyenesen bocsát a kirándulók rendelkezésére.

A szóbanforgó helyszínre autóval, vagy tömegközlekedéssel is könnyen eljuthatunk, de egy igazán szép, egész napos kirándulást kerékpáron is tehetünk. Komáromból indulva átkelünk Vág folyó nemrég aládúcolt közúti hídján, majd letérünk jobbra, és máris az EuroVelo 6. nemzetközi kerékpárút tükörsima felületén haladunk Izsa irányába.

A bicikliút első szakasza néhányszáz méteren még a Vág folyó mellett halad, de pár percen belül elérjük a Vág-Duna torkolatot. Közben baloldalról Kis- majd Nagyharcsás települések mellett haladunk el.  A település közelében a jobb oldalra vezető földúton érdemes pár percre letérni, mert az ártéti erdősáv eltakarja a két folyó találkozási pontját.

Nagyharcsást követően már a Nagy-Duna partján, a magyar-szlovák államhatár vonalán vezet a bicikli-utunk. Balkéz felől nemsokára megpillantjuk a Kelemancia (Celemantia) –  Leányvár –  katonai tábor falait, mely szorosan kapcsolódik cikkünk fő témájához. A Leányvár elnevezés állítólag Valentinianus császárhoz köthető, aki itt tartotta volna kedveseit, csak hát szegénynek „sikerült” hirtelen halállal távoznia a földi létből.

Tekintettel azonban a valós történelmi tényekre, érdemes itt leszállni a kerékpárról, és alaposan körbeszemlélődni. A létesítményt szabadtéri múzeummá alakították, eredeti és rekonstruált maradványai egész évben megtekinthetők, 1957 óta műemlékvédelmi terület, 1990-ben nemzeti kulturális örökséggé nyilvánították.
A kétezer éves falmaradványok tiszteletet ébresztenek, és visszaidézik számunkra az ókor különleges hangulatát.

A kerékpárúton tovább haladva találunk néhány levezető ösvényt a folyóhoz, érdemes itt is elidőzni, mert a Duna széles folyása, és kissé távolabb, a túloldalról átsejlő Gerecse hegyvonulata nagyon szép panorámát nyújt.

Az EuroVelo 6. útvonaláról nemsokára megpillanthatjuk Izsa község templomtornyait, valamint a Duna vizén ringatózó mólót, ahol a régészek szakértői csoportja elkezdte kutatómunkáját.

Az információs pont közelében kültéri pihenőhelyet is találunk, ahol kényelmesen elfogyaszthatjuk ebédünket, uzsonnánkat. A térségben környezet-harmonikus hulladéktárolók segítik elő, hogy ügyeljünk a természet tisztaságára, hiszen az létezésünk fenntarthatóságát szolgálja.

A táj szépsége és titokzatossága mindenképp megér egy kirándulást, ahol képzeletünkkel felfedezni vélhetjük az egykori Római Birodalom rejtett csodáit.