Elemér
  • HUF: 362.38
  • USD: 1.21
  • 2 °C
  • 12 °C
Történelem

1945: “Árulók százada” – Film készül a búcsi leventék emlékére

Egy sokat sejtető, mégis rejtélyes és kérdéseket felvető cím. „A ’század’ kétértelmű, hiszen évszázadot is jelenthet.

Nyitókép: A búcsi leventék egy csoportja (Fotó: Cseke Ilona)

 

1945. március 16-án megindul a szovjet offenzíva Bécs irányába. A Vörös Hadsereg két frontjának előretörését egy lehengerlő tüzérségi csapás előzi meg pusztító hatással. A támadás súlypontját alkotó Székesfehérvár – Zámoly körzetre alig egy óra alatt 20 000 bomba és gránát esik. Kérdéses, hogy az itt beásott magyar alakulatok meddig tudnak kitartani az óriási túlerő ellenében.

 

A Fejér megyei Zámoly község már az év elejétől akaratlanul is az események középpontjában találja magát. Március 16-án a településtől pár kilométerre nyugatra, a 193-as magassági pontnál a Magyar-Királyi 2. páncéloshadosztály kötelékébe beosztott 2. páncélos felderítő zászlóalj honvédei és az itt szolgálatot teljesítő felvidéki leventék foglalnak védőállást Dorner Dezső százados parancsnoksága alatt. A fiatal legények január folyamán hagyták maguk mögött szülőföldjüket, hogy egy – az idő hiányában – meglehetősen elégtelen kiképzést követően “páncélos katona”-ként harcoljanak. Sokuknak ez lett az utolsó útja.

 

Árulók százada teaser

 

A film előzetesének munkaverziója már megtekinthető (forrás: MT Media).

 

 

Ki árult el kit?

 

“Árulók százada” a címe annak a most készülő (nagy-) játékfilmnek, mely a 2. páncélos felderítő zászlóaljnak, azon belül is a búcsi leventéknek kíván emléket állítani. Egy sokat sejtető, mégis rejtélyes és kérdéseket felvető cím. „A ’század’ kétértelmű, hiszen évszázadot is jelenthet. Másrészt mind a mai napig egy szürke folt a honvédek magatartása Szálasi hatalomátvétele (az 1944-es kiugrási kísérlet és a nyilas puccs, megj.) után. […] És végül a németek szemében áruló az, aki harc nélkül megfutamodik – egy jelző, amit évtizedekig igazságtalanul nyomtak rá az itt hazájukat védő honvédekre.”

 

– fűzi hozzá Weimper Zoltán, a forgatókönyv írója.

 

Weimper Zoltán szabadidejében helytörténeti- és hadisírkutató, aki már több mint két évtizede keresi Székesfehérvártól északra a zámolyi csatatér tárgyi emlékeit és hadisírjait. Áldozatos munkájának köszönhetően 2010 tájékán lassan újra előkerült az a történet, melyet a háború óta csak az egykori leventék családtagjai ismertek.

 

1945 elején a Komárom járásbeli Búcs községből összesen 48 levente, akik közül a legfiatalabb a mindössze 17 éves Szigeti Béla volt, vonult be a M. Kir. 2. páncéloshadosztály kötelékébe. A „légiósok”, ahogyan a fiatalokat nevezték, többek között a felderítő és az utászzászlóaljban kerültek beosztásba. Habár öregebb, harcedzettebb társaik minden tőlük telhetőt elkövettek hogy óvják őket, a március 16-i szovjet offenzíva nem csak a honvédek állásait, de a leventék fiatalságát is örökre elsodorta. Másnap hét búcsi levente esett el az öldöklő harcokban, számuk az összecsapások végére elérte a húszat. A Zámolynál elesetteket a helyi temetőben földelték el 1945 őszén.

 

Elesett honvédek nem messze a 193. sz. magassági ponttól délre. (Fotó: Csurov)

 

A háború után a hallgatás és az elfeledtetés évtizedei következtek. „Nem hősök” – teszi hozzá Weimper Zoltán – „hanem áldozatok voltak ezek a bátor katonák, akiknek neveit kimondani sem merték szeretteik hosszú éveken át. […] Eltitkolt életek és történetek pókhálóként szőtték be a megfakult családi képeket. […] Így volt ez a Búcs községből Zámoly határában húzódó lövészárkokba vezényelt leventék családtagjaival is.”

 

Hogy az utolsó utáni pilanatban még sikerült három egykori, még élő személlyel beszélnie, akik közül az akkor 20 éves Farkas János azt a bizonyos napot át- és túlélte, bizonyosan közel áll a csoda határához. Miként a sok kis mozaikdarabkából egyre több részlet – és ezáltal egy teljesebb kép –  került újra a felszínre, úgy fogalmazódott meg Weimper Zoltánban az elszántság, hogy a búcsi leventék történetét filmvászonra vigye.

 

 „Saját hadseregünk hadifoglyai lettünk…”

 

A film cselekménye döntően 1945 január és március között játszódik. A front elvonulásával a zámolyi ill. környékbeli lakosok az elesettek begyűjtését és eltemetését végzik. A halottaknál talált katonakönyvek, személyes emlékek – fényképek és levelek – a helyi jegyzőnél kerülnek leadásra. A jegyző ezeket egy dobozba teszi és szimbolikusan a múlttal együtt lezárja. 65 évvel később egy kutató figyel fel a öreg karton tartalmára és annak felnyitásával – ismét szimbolikusan – feltárul a múlt. A kutató figyelmének középpontjába egy levél kerül, melynek íróját és címzettjét „áruló”-nak tekintette az akkori nyilas rezsim.

 

Ezzel egyidőben a felvidéki Búcs községben fiatal leventék kis csoportja készül a háborúba. A legények tudják, hisz imádott szakaszvezetőjük, Szűcs Antal Béla „anyuci“ is megmondta nekik, hogy a páncélos katona „nem valami pipacsos honvéd, aki csak héderelni tud a búzatáblában a lányokkal”. Tudják, hogy milyen teher nehezedik ezzel a vállukra. A vidám természetű szakaszvezető fiaiként tekint a leventékre és míg csak lehet, óvni szeretné őket a háború valódi természetétől.

 

Ennek legkésőbb március elején vége szakad, amikor a 2. páncélos felderítő zászlóalj Zámolytól nyugatra foglal védőállást a szovjet támadásra várva. Hogy ki vagy kik az „árulók” ebben a történetben, egy nem várt fordulat után kerül megvilágításba. Joggal vetődik fel a kérdés: Mi állt abban a bűnös levélben? Mindössze annyi, hogy Isten segítségével kérjen a sok vér és áldozat ellenszolgáltatást attól, aki könnyelműen dobta a Hazát a vágóhídra a győzelemnek hamis kecsegtetésével. Egy abszurd korszak, abszurd vádja…

 

Csak együtt sikerülhet

 

A film forgatókönyvét olvasva nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez a projekt korántsem a különböző videómegosztókról ismert rövidfilm-kategóriához sorolható. A cselekmény dinamikája épp olyan kifinomult, mint a harci jelenetek lefolyása vagy a karakterek illetve párbeszédek mélysége. Amennyiben megvalósul, az „Árulók százada” az utóbbi évtizedek egyik legmagasabbra törő magyar filmje lehet.

 

Honvédeink akcióban egy forgatási napon (Fotó: Expedició film).

 

A forgatás még a szervezés folyamatában van, mindazonáltal az ilyen kaliberű vállalkozás természetesen erősen támogatás- illetve pénzfüggő. Hogy milyen lesz a végeredmény, az csak és kizárólag rajtunk múlik. Kérem a tisztelt olvasót, támogassuk ezt a filmet!

 

Orbán Gábor, MA – hadtörténész

 

Minden kedves érdeklődő és támogató megkeresését szívesen fogadja Weimper Zoltán az expedicio (kukac) gmail (pont) com címen.

 

További információ:

The Traitors – Árulók százada – Film project (Facebook)

Magtár – Hadtörténeti Tárlat Granary – Military History Exhibition (Facebook)

 

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 27 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket