Leó, Szaniszló
  • HUF: 357.54
  • USD: 1.19
  • 9 °C
  • 22 °C
Történelem

Náci utópia a Visztula partján – Varsó, az „új német város“

Az érdeklődő olvasóközönség a pusztítást közvetlenül – és helyesen -  az 1944-es varsói felkelésnek tulajdonítja

Nyitókép: Orbán Gábor

 

A 21. század Varsója egy meglepően sokarcú és modern város. A nagy odaadással renovált óváros, valamint a kommunista múlt szociálklasszicista lakórengetege mellett gombamód szaporodnak az egyre magasabbra törő felhőkarcolók, így a Visztula partján elterülő lengyel fővárost már most az európai Manhattan-ként emlegetik.

 

Varsó a második világháború évei alatt a világ talán egyik legtöbb pusztítást elszenvedett nagyvárosai közé tartozott. Mire a front 1945 elején elvonult, becslések szerint az egykor 1,3 millió lakosból egy 1945 márciusi adat szerint mindössze 241.000 maradt a romok között. Az épületek kb. 40%-a teljesen megsemmisült (de a többi 60% sem maradt sértetlen), a történelmi városrész 100%-os, az infrastruktúrális szektor 70-100%-os kárt szenvedett. A rombolás teljes mértéke egész Varsóra nézve elérte a  84%-ot.

 

Az érdeklődő olvasóközönség a pusztítást közvetlenül – és helyesen –  az 1944-es varsói felkelésnek tulajdonítja. A náci Németország mindazonáltal már a háború előtt is Varsó teljes megsemmisítését tervezte, hogy a város romjain egy utópisztikus, árja német települést építsen fel.

 

A megszállt város

 

Varsó kálváriája az 1939-es szeptemberi hadjárat (Kampania wrześniowa) idején kezdődött. A harcokban a város objektumainak 12%-a – köztük a királyi palota, a székesegyház és a filharmónia impozáns épülete is – súlyosan megsérült. A Wehrmacht bevonulásával Lengyelország több mint öt évig tartó német megszállás alá került. A legtöbb varsóinak ez a személyes nélkülözés és a letartóztatástól vagy deportálástól való félelem éveit jelentette. A katonai kormányzást Varsóban már 1939 október végén egy civil adminisztráció vette át az egykori würzburgi számvevő, Oskar Rudolf Dengel (1899-1964) vezetésével.

 

Az újdonsült „városi elöljáró” feladata korántsem az új helyzet normalizálódásában állt. Dengel ehelyett a „lengyelváros” (Polenstadt) fokozatos le- és elbontását kezdte megtervezni, hogy Varsó helyén a háború után egy nemzetszocialista mintavárost alapítson. Ebben nagy segítségére volt az a húszfős tervezőcsoport, amely még a háború előtt a bajorországi Würzburg náci-klasszicista típusú átépítésének tervével nyerte el Adolf Hitler tetszését.

 

A királyi palota már a szeptemberi hadjárat idején komoly károkat szenvedett. (wiki commons)

 

A Pabst-terv

 

1939 decemberének második felében a Hubert Groß és a névadó Friedrich Pabst irányítása alatt álló csoport megérkezett Varsóba és menten munkához látott. Groß szerint a tervezőknek mindenekelőtt azon kellett elgondolkodnia, hogy milyen módon lehetne a város arculatát egy széleskörű építkezéssel olyannyira megváltoztatni, hogy az a német mivolt pecsétjét önmagára öltse. A würzburgi tapasztalatokat felhasználva, mi több, továbbfejlesztve, 1940. február 6-án a Pabst-terv 15 nagyméretű – jellegrajzokkal és vázlatokkal megtűzdelt -sematikus ábra formájában bemutatásra került.

 

Eszerint a hajdan 1,3 milliós Varsó a beépített területek teljes megsemmisítését követően egy legfejjebb 40.000 lakosú provinciális várossá alakulna, melynek német telepesek által lakott központját lengyel rabszolgák szálláshelyeinek hada venné körül. A belvárost az egykori szász kertet (Ogród Saski) felhasználva egy gigantikus, a nemzetszocialista építészetre jellemző felvonulási tér (Gauforum) határozná meg, melynek legfontosabb elemei a már említett nagyszabású katonai díszszemlékre tervezett túldimenzionált tér, valamint az állami közhivatal épülete (Gauhaus), a népcsarnok (Volkshalle) és egy harangtorony (Glockenturm).

 

Az új centrum köré tíz, egyenként 3.500 embert magába foglaló lakónegyed csoportosulna, melyek a Gottfried Feder-féle „sejtszerkezet” rendszere szerint lettek megtervezve. A városi infrastruktúra, beleértve a helyi út- és vasúthálózatot, egy körformájú rendszert követne.

 

Az „új német város” tervrajza. (wiki commons)

 

Végképp eltörölni

 

A várakozásokkal ellentétben a projekt, habár Dengel a Birodalmi Belügyminisztérium támogatását élvezte, hamar lekerült a napirendről. Miután a Ludwig Fischerrel (a varsói körzet kormányzója, akinek saját elképzelései voltak a város jövőjét illetően) folytatott hatásköri vitában alulmaradt, Dengel még ez év februárjában felmondott és tervezőcsapatának döntő részével együtt elhagyta Varsót.

 

Śródmieście és Wola kerületek látképe az 1944-es felkelés után. (jelenet a „City of Ruins” c. filmből, Muzeum PW, a szerző felvétele)

 

A lengyel főváros mégsem kerülte el a németek ámokfutását. A Honi Hadsereg által 1944. augusztus 1-jén kirobbantott varsói felkelés idején és az azt követő időszakban a megszállók Varsót szinte a földdel tették egyenlővé. Sokatmondó az SS vezetőjének, Heinrich Himmlernek 1944. szeptember 21-én elhangzott beszéde:

 

„Ezzel egyidőben kiadtam a parancsot, hogy Varsót maradéktalanul meg kell semmisíteni. Uraim! Önök most azt gondolhatják, hogy egy szörnyűséges barbár vagyok. Ha Önök így akarják, legyen: Igen, az vagyok, ha kell. A parancsom így szólt: Minden egyes háztömböt leégetni és felrobbantani, hogy Varsóban senki se tudja többet befészkelni magát.”

 

Majdnem 80 évvel később Varsó, a Visztula-parti város, Európa egyik talán leglátványosabban feltörekvő ékköve.

 

Orbán Gábor, MA-hadtörténész

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 13 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket