Nyitókép: ng.hu

 

Egy örmény barlang üledékéből kivont DNS alapján vizsgálták meg, hogy a kőkori ember miféle vadon élő növényeket hasznosított.

 

A Journal of Human Evolution szakfolyóiratban tette közzé a kutatási eredményeit az az örmény–német–norvég kutatócsoport, amelynek munkáját a Tübingeni Egyetem ismertette, olvasható a National Geographic cikkében. Az örmény Aghitu-3 nevű barlangot 40-24 ezer évvel ezelőtti időszakban, az őskőkor végén használták menedékként elődeink, a kutatócsoport az ebben az időszakban képződött üledékekből vont ki DNS-t.

 

„A barlangban kőeszközök, állati maradványok, csontok, különböző tárgyak, kagylóból készült gyöngyök, a tábortüzek után maradt faszén már előkerültek”

 

 hirdetes_810x300  

– mondta Dr. Andrew Kandel, a feltárások tudományos vezetője. „Habár nyilvánvalóan tudjuk, hogy a növények alapvető fontosságúak voltak az elődeink számára például élelemként, azonban a növényi részek, mint a termések, magok, levelek hamar lebomlanak, s ritkán őrződnek meg, így igen nehéz vizsgálni is őket.”

 

A barlang elhelyezkedése és környezete. Kép forrása: ng.hu

 

A DNS-vizsgálatok alapján először is kiderült, hogy sokkal több növényi DNS maradt az üledékben azokból az időszakokból, amikor az ember is sűrűn megfordult itt, szemben a gyér emberi jelenlét időszakaival.

 

„Ennek okán a növények jó részét az emberi tevékenységhez kötjük. Az ember a mindennapok során gyűjtött növényeket, majd a felhasználást követően a barlangban hagyta azok maradványait és ezzel a DNS-eit is, a mi legnagyobb örömünkre. A DNS elemzésével, s a korábban már azonosított pollenszemcsék adatainak összehasonlításával teljesebb képet kapunk az ember számára hozzáférhető növényekről, s arról, hogy miként is használták ezeket”

 

– magyarázta a kutatás egyik szerzője, Dr. Angela Bruch.

 

A kutatók 43 növényt azonosítottak, amelyek öt kivételével alkalmasak emberi felhasználásra: egyes növények gyógyhatásúak, mások élelmet adtak, fűszerként-ízesítőként használhatóak, vagy épp szúnyogriasztó hatásúak. Olyanokat is találtak, amelyek rostot, illetve színezéket biztosítottak, a kutatók szerint varrócérna és zsineg készülhetett, s a kagylógyöngyöket ezekre fűzhették fel. Mivel korábban állati csontokból készült tűket is felfedeztek a barlangban, ezért ezt igen fontos, hiánypótló felfedezésnek tartják a kutatók.

 

„Ma már tudjuk, hogy őseink varrtak e barlangban, és azt is, hogyan”

 

– tette hozzá Kandel.

 

Vadvirágos táj a lelőhely közelében, számtalan gyógynövénnyel. Kép forrása: ng.hu

 

Olyan növények nyomait azonosították például, mint a dió, a mogyoró, a kender, a fehér fagyöngy, francia sóska, papsajtmályva, vadkáposzta, mustár, csülleng, sugártalan székfű, üröm, orvosi kálmos, répa, gyöngyköles.

 

Mivel a módszer igen eredményesnek bizonyult, a kutatók más lelőhelyek esetében is szeretnék majd a jövőben alkalmazni.

 

National Geographic

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!