Bakelit-sztorik 24 – „Valaki mondja meg…” 50 éves a Képzelt riport

Generációk álmainak és vágyainak kifejezője és felhangosítója. Egy korszak remekbeszabott lenyomata, egy zenekar és egy műfaj mérföldköve, egy megismételhetetlen és feledhetetlen darab, mely színház, zene és tánc gyönyörű keveréke. Dalai minden korosztály által jól ismert hangulatok és történetek.

Szövegei egy női lélek érzékenységéből, zenéje a korszak legjelesebb zeneszerzőjének tollából valók. Megalapozója egy sor nagysikerű zenés darabnak, amolyan őse mindezeknek, nagybecsű, és azt hiszem, örökérvényű remekműve. Hölgyeim és Uraim: 50 éves a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról!

Kezdetben volt Déry! (No meg az ő prózája).

   

Déry Tibor 1971-ben jelentette meg Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényét, melyről valószínűleg a legtöbben manapság nem is tudnánk, hogyha nem kerül sor a mű és az akkori popzene gyönyörű házasítására.

A darab egy Amerikába emigrált magyar házaspár – József és Eszter – tragédiáját meséli el a hippikorszak tombolásának kellős közepén. Esztert, mint zsidó nőt kísérti a nyilasterror emléke, s a kábítószerekben keres menedéket. Noha szereti férjét, menekülni vágyik tőle, s barátnője, Beverly társaságában el is szökik a férfitól, belevetve magát az LSD áztatta őrületbe. Hamarosan azonban nem csupán József, de Beverly is szem elől veszíti Esztert, aki közben mámorok hosszú sorába esik. József elérni és megtartani vágyja a nőt, aki sosem lehetett igazán az övé.

De hogyan is került Presserék elé Déry darabja? Nos, Pós Sándor, író-dramaturg 1971-ben egy szakmai vitában felvetette egy ifjúsági színhaz szükségességének ötletét. A műsorterv készítése közben akadt rá Déry már említett kisregényére, melynek témáját alkalmasnak találta arra, hogy megszólítsa vele a fiatalokat. A darab ötletével a Nemzeti akkori igazgatóját, Both Bélát kereste fel, majd annak távozása után a darab rendezését maga az új igazgató, Marton Endre vállalta magára. Mivel azonban a próbafolyamat 3 hónap után sem kezdődött el, Déry a Vígszínháznak adta a darab jogait.

A bemutatóra készülve: Déry, Marton László és a Vígszínház színészei

A színműhöz azonban zenebetétekre volt szükség, s eme zenebetétek elkeszítéséhez népszerű, de legfőképp is remek zenészekre. A darab rendezőjének megtett Marton László színházi zeneszerzők helyett könnyűzenészekkel szeretett volna együtt dolgozni. Előbb az Illés-együttest kérték meg a darab dalainak elkészítésére, a Szörényi-Bródy szerzőpáros azonban visszautasította a felkérést. Így esett hát a választás a színházi berkekben akkor még ismeretlen Presser Gáborra, és a korai Omega és LGT dalszövegeinek írójára, a felvidéki születésű Adamis Annára.

A darab pedig, épp kettejüknek köszönhetően olyan elképesztő siker lett, amivel maguk az alkotók sem számoltak. Presser attól a perctől kezdve már nem csak egy rockzenész és énekes volt a sok közül, hanem színházban is dolgozni és alkotni képes művész ember. És ne feledjük a szövegeket, mert Adamis Anna szövegei nélkül talán a darab sem ütött volna ekkorát!

Jelkép: Presser Gábor és Déry Tibor kézfogása

A színpadi mű és a nagylemez persze két külön entitásnak tekintendő. Jelen esetben mi ez utóbbi megismerésére vállalkozunk. Rakjuk is fel hát a korongot, és adjuk át magunkat a gyönyöröknek. Szórakoztatásunkról az LGT zenekar és a Vígszínház művészei gondoskodnak. A tű már kutatja a csillogó fekete lemez titkait, és föl is csendül a…

Menni kéne! A lemez, a színdarab és a történet kezdőakkordja, a remekbeszabott nyitány, melynél méltóbbat nem is lehetne elképzelni. Magába foglal mindent, miről a korszak szabadságéhes fiatalsága álmodott. A dal szövege, szavai és képei csontig hatolóak, és vágyat, izgalmat ébresztenek bennünk. Fölszítják a kedvet, hogy útra keljünk, magunk mögött hagyva megszokott életünk, s hópihékként csak sodródjunk és szállingózzunk. Akinek e daltól nem nőnek szárnyai, azzal valami komolyabb baj lehet. A Presser-Adamis szezőpáros ereje teljében varászolja elénk egy generáció lelkiállapotát és vágyait.

A Valaki mondja meg a Képzelt riport talán legszebb és legtöbbet játszott nótája, s nem véletlenül. Magával ragadó szerzemény: mindent átjáró atmoszféra, lélekemelő hangszeres alap, s gyönyörű dalszöveg, mely Ernyey Béla hangján szólal meg. Valahogy a darabon belül is egy önálló világnak érzem. Valami másnak, valami megfoghatatlannak. Hallgassák csak:

Soron következő dalunkban a történet egyik főhőse, Eszter lép előtérbe, s gyönyörű szavak kíséretében tárja elénk, mi mindenre is rendeltetett. Szavaiban s hangjában sóvárgás, remény, s zaklatottság egyaránt ott tanyáznak.

És igen, elérkeztünk a színdarab és a lemez talán legnagyobb klasszikusához, melynek sorait azt hiszem, bárki el tudná énekelni, gondolkodás nélkül is. A dalhoz, mely tinédzser korunktól folyamatosan végigkísér minket utunkon, melyet mindenki másképpen értelmez és másképpen él meg, és mely a magyar pop-rock történelem egyik legfényesebb drágaköve, a Ringasd el magad! A dal a zseniális Balázs Péter hangján szólal meg.

A következő 3 szerzemény a Képzelt riport lírai vonalát erősíti. Gyakorta emlegetett alapdarabok ezek, melyeknek szavai lelkünkbe égtek. A Nem akarom látni Eszter gyötrődéseit írja le: szereti férjét, Józsefet, s mégis megállás nélkül menekülni próbál előle.

Remekmű, melyet a tehetségkutatókban mostanság is újra és újra előforduló A  fák is siratják című dal követ. Az első lemezoldal szívfacsaró fináléjaként pedig az Add, hogy még egyszer lássam című darab csendül fel, mely József kétségbeesését tárja elénk.

És most a meglepetés ideje! Bizony, a Ringasd el magadnak van egy majdnem tisztán instrumentális kistestvére is. Ritkán emlegetjük, még ritkábban halljuk, de azért itt van ő is. Már csak Barta Tamás gitárjátéka miatt is érdemes odafigyelni rá.

Odafigyelni rá, míg fel nem csendül a darab következő nagy klasszikusának, a Vinnélek, vinnélek című  andalító szerelmesdalnak első néhány hangja. Ami az első lemezoldalnak a Valaki mondja meg, az a B oldalnak ez az egyszerű, tiszta és gyönyörű szerelmesdal, melyet az eredeti szereposztásban Tahi Tóth László és Almási Éva énekeltek.

És itt, a lemezoldal egyharmadánál járva el is jutunk a nagy finálé alapozásához. A történet egyre csak épül, az izgalom zenei téren is tetőfokára hág, s az Indulás a koncertre című instrumentális átkötés mintha valamiféle csúcspontja lenne az előadásnak.

Előkészíti a terepet a tragikus végkifejletnek! A gitár-zongora nyughatatlan párosa mintegy űzi, hajszolja a cselekményt és főhősét, mígnem:

Felhangzik a darab (számomra) legszebb dala, ami pedig nem más, mint az Eszter keresése.

A felfoghatatlan veszteségtől való reszkető félelem, az alig leírható, húsba hatoló, szerelem és ragaszkodás lírai emlékműve.

Az Arra született című dal már a miséket idéző és temetésekkor fölbúgó orgona-alapjával a tragédia megtörténte, Eszter elhunyta után, mintegy emlékállításként hangzik el.

(80) Képzelt riport… – Arra született – YouTube

A finálé végül azzal a pozitív töltettel s életigenlő magatartással lep meg bennünket, mellyel a Menni kéne című nyitódal is. Méltó párjai egymásnak. A dalt hallgatva kedvünk támad jobbá tenni a világot, s valóban napsugárba kapaszkodni, ahogyan a dal is mondja.

E hangok és szavak méltó lezárásai ennek a nagyszerű műnek, mely immáron fél évszázada életünk részét képezi. A darabnak, mely generációk szerelmévé és kedvencévé lett, s melynek dalai máig oly élénk izgalmat és tetszést ébresztenek a mindig új és új hallgatóságban, mint napra pontosan 50 évvel ezelőtt (1973. március 2-án), a bemutató napján.

Kerepesi Igor